Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

48 BÁLINT CSANÁD eddig ismertek sorába, a részleteket illetően a bizánci mozaikok kutatóinak lényegében csak a mozaikon látható „Syltous" asszony kiléte jelent problémát.

78 Van viszont egy olyan érdekessége, melyre még nem figyeltek föl és amely Kissufim-ot a kelet- és közép-európai steppei régészet számára messze kiemelkedő jelentőségűvé avatja: ez abban áll, hogy a szóban forgó övtípusnak itt találjuk meg a biztosan keltezettem legkorábbi ábrázolását. A Kissufim-i kibuc a Negev nyugati szélénél található (3. kép), ahol leletmentő ásatás során egy 6. sz-i bazilikát tártak fel. A lelőhely az I. Justinianus uralkodási idejében készült, világhírű Madaba-i (Jordánia) mozaikból kirakott térképen

79 feltüntetett Orda helységgel azonosítható.

80 A templom északi fala közelében megmaradt a mozaikpadló nagy része (4. kép). A mozaikszemek márványból valók, gondosan és igen kicsire vágottak (6x6 mm, az emberi arcok és testrészek esetében 5x5 mm, ami négyzetdeciméterenként - az előbbi átlag 140 db-jával szemben - átlag 230 db mozaikszemet, azaz igen finom és gondos munkát jelent). Az egyes mozaikszemek fekete, fehér, zöld, vörös, sárga, többféle árnyalatú szürke, barna és narancsszínűek. A padló megmaradt részén széles, mértani elemekből álló keretben 12 állatjelenet látható, többek között dárdás lovas tigrissel, gyalogos férfi pedig medvével harcol, egy vadászkutya őzet és nyulat üldöz. (A lovas fölött görög felirat: „Alexander műve".) Két kép állatküzdelmet mutat be: oroszlán bikára, griff hattyúra támad. Más képek békésebbek: nőstény oroszlán a kölykével, állatot (kecskét?) fejő ember, elefánt és zsiráf, zebrák és legelésző borjak látható rajtuk. E képek mérete: 130 x 60 ill. 80 cm. E mozaiksorhoz csatlakozva, a templom közepe felé fordulva 3 mozaik-csoport maradt épen. Az egyiken két gazdagon öltözött nő mellképe látható, fölöttük görög felirat: „Syltous asszony", más megfejtés szerint: „Sylto asszonya" és „Kalliora" (= 'jó' vagy 'alkalmas óra'), a másikon egy fölmálházott tevét vezető férfi van, feje fölött felirat: „Orbikon" (személynév). A kormeghatározás szempontjából az egyik legfontosabb a sarokban lévő mozaik, hosszú görög felirata ui. annak készítéséről tudósít, dátumként a 638. évben Panemos hó 10. napját, azaz 578. július 4-t adva meg. A bazilika bejáratánál elhelyezett görög szövegben egy másik dátum - nyilvánvalóan az építés kezdetéé - 636. Loos 11. napja, azaz 576. augusztus 4. olvasható.

81 Említést érdemel még az a márványlapokkal fedett sír, melyet a templom közepében tártak fel, s melyben 5 csontváz volt. A sír fölötti mozaiktöredék tanúsága szerint Zonainos pap volt itt eltemetve; a szövegben még egy Maria nevű nő neve és a záró formula: „Amen" áll. Az ábrázolások közül kettő érdekel bennünket közlebbről, amelyeken a gyalogos férfi egy rátámadó medvével ill. a lándzsás lovas egy tigrissel harcol. E férfiak ui. véretekkel és jól kivehetően: kisszíjakkal ellátott övet viselnek, a kisszíjak végén pedig szíjvégek vannak. Túlzás nélkül állíthatjuk: ezen ábrázolások a veretes, kisszíjas övek kutatása számára szenzációs jelentőségűek. A Kissufim-i mozaik ui. olyan időben és olyan helyen készült, ami a tárgyalt övtípus tanulmányozásában egy rendkívül korai időpontot és egy eddigelé teljesen szokatlan földrajzi-kulturális régiót jelent. Az első jelenetben a férfi a felágaskodó medve ellen egy nagy méretű, félgömbalakú pajzzsal védekezik, miközben a jobbjában tartott karddal csapásra készül (5. kép 1). A meglehetősen rövid, egyenes kard hüvelyét a jobb vállon átvetett szíj tartja. Az öv egy térd alá nyúló, középen záruló tunikát fog össze, mely alatt a férfi nem hord nadrágot. A bokáján lábperec és/vagy veretes lábbeli látható. Az öv véretekkel való díszített volta a mozaikszemek elrendezése és azok színének megválasztása révén egyértelműen megállapítható (5. kép 2): a fekete színű kövekkel jelzett övön 4 db, négyszögletes, fakó zöld színű kövekkel érzékeltetett veret és 4 db., egyforma hosszúságú, viselőjének combja közepéig érő kisszíj van. Valamennyi kisszíj végét kisszíjvég díszíti, a bal szélsőt jelző mozaikszemek színe megegyezik a véretekével, a többin barnás elszíneződés látszik. Figyelemre méltó, hogy a barnás színű kisszíjvégek felső két mozaikszeme zöld - ezzel talán a veretek díszített voltát kívánta érzékeltetni a mozaikot rakó művész. Az övet középen záró csatot a többi díszével azonos színű mozaik jelzi, megjegyzendő azonban, hogy míg a veretek és a szíjvégek formája, valamint mérete egyértelműen, sőt, a régészeti ismereteink alapján: pontosan tükröződik, addig az öv zárószerkezete nehezen vehető ki. Úgy vélem, ezzel a mozaik - máskülönben igen gyakorlott - készítője a csatkarika, -test s az áthúzott nagyszíjvég együttesét szándékozta jelezni. A veretek és a kisszíjak közötti nyilvánvaló összefüggést jelzi az a tény, hogy az utóbbiak az övnek a véretekkel kirakott részeiről indulnak. A második jelenetben ugyanaz a férfi lovon ül, a jobb kezében tartott lándzsát szegezi a rátámadó tigrisre (6. kép 7).

82 A ló szájában S-alakú oldalpálcás zabla van, a szügyelő közepén kékeszöld tesserae-val jelzett lószerszámveret van. Figyelemre méltó, hogy a nyereghez nem tartozik kengyel. Az övből - a kompozíció következtében - keveset ábrázolt a művész, de ahhoz elegendőt, hogy egyértelmű legyen: ez az öv az előzővel azonos típusú. Az övet magát itt vörösesbarna tesserae jelzik, a veret és a szíjvég sötétbordó ill. szürke színű. Szerkezete, díszítése megegyezik a gyalogoséval: a kisszíj az övnek ahhoz a részéhez kapcsolódik, ahol a veret van. Ezekre az öv-ábrázolásokra mindezideig nemcsak a steppei régészet nem figyelt föl, hanem a Közel-Kelet tekintélyes mennyiségű, Justinianus-kori mozaikjaival foglalkozó művészettörténeti kutatás sem szentelt figyelmet. A palesztinai bizánci mozaikok monográfusa pontosan meghatározta ugyan a Kissufim-i mozaik formai és ikonográfiái helyét - ez az I. Lavin által körülírt 4. sz. végi „inventory composition" továbbélése -, leírást adott az ábrázolt alakok viseletéről,

83 de egyáltalán nem emlékezett meg a bennünket itt érdeklő vadász vagy gladiátor övéről, nemhogy az utóbbinak az adott régióban és művészeti körben egyaránt teljesen szokatlan típusára fölfigyelve azzal még bővebben is foglalkozott volna. A közel-keleti bizánci mozaikok