Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bondár Mária - Honti Szilvia – Kiss Viktória: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992-1999.) Előzetes jelentés I.

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK 99 MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (1992-1999.) Sokkal gazdagabb a települési kép a lelőhely tágabb körzetét tekintve. Balatonszemes-Szemesi berek 20-30 km-es körzetében olyan lelőhelyek találhatók, amelyek a badeni kultúra leletanyagában mindmáig egyedi darabokat, jelenségeket eredményeztek. Vörsmajorsági épületek névvel vonult be a szakirodalomba a diadémmal eltemetett főnöki sír (BANNER 1956, 324. Ih). Balatonboglár-Zrínyi utcában a badeni kultúra többes temetkezését tárta fel Honti Sz. (HONTI 1981). Balatonlellén az Úszó utcában bolerázi kocsimodell került elő Ecsedy I. ásatásán (ECSEDY 1982). ZamárdiSzamárdombról idoltöredékek kerültek a múzeumba (KALICZ 1981). Somogy megyében a badeni kultúra teljes időszakának települései megtalálhatók a legkorábbi bolerázi időszaktól (TORMA 1969, DRAVECZKY 1970, HONTI 1981, ECSEDY 1982) a badeni kultúrát követő kostolaci kultúráig (BONDÁR 1996, BONDÁR 1998). A megye a temetkezések szempontjából is sokrétű. Olyan lelőhelyek vannak ugyanis itt, mint FonyódBézsenypuszta A és В lelőhely (BANNER 1956, 37. Ih.), Fonyód-Garai földje (BANNER 1956, 38. Ih.), Fonyód-Római sánc (BANNER 1956, 41. Ih.), a már említett Vörs-majorsági épületek (BANNER 1956, 324. Ih.) és Balatonboglár-Zrínyi u. (HONTI 1981). AndocsNagytoldipusztán (DRAVECZKY 1970) és Balatonboglár-Berekre dűlőn (HONTI RégFüz Ser. I. 49 (1997) 5) szarvasmarha-temetkezés is előkerült. Megállapíthatjuk, hogy településtörténeti szempontból vizsgálva a megye területe folyamatosan lakott volt a badeni kultúra életének mintegy fél évezrede (Kr. e. 3500-3000) alatt. A lelőhelyek elsősorban a Balaton környékén sűrűsödnek, amely nyilvánvalóan az életmóddal van összefüggésben (halászat, jószágok itatása, víznyerés). A telephelyek koncentrálódása és a kiemelkedő jelentőségű lelőhelyek alapján feltételezhető, hogy ez a térség a badeni kultúra idején is jelentős volt. II. 5. Balatonszemes Bagódomb (M7S-12. lelőhely, 1999.) A lelőhely egy lankás domboldal déli végén fekszik, területét a Bagódombi Campinghez vezető, keskeny, közel É-D irányú betonút két részre választja szét. A lelőhelyből az autópálya tervezett nyomvonalába a terepbejárási adatok alapján 21600 m

2 nagyságú terület esik bele. A betonúttói nyugatra kijelölt szelvény nyugati részén leletmentes volt, ami arra utal, hogy a dunántúli vonaldíszes kultúra településének nyugati szélét találtuk itt meg. Ezt alátámasztja, hogy a lankás domboldalt -, melyen a lelőhely elhelyezkedik - három oldalról egy vízfolyás öleli körül, melyből az alacsony domb félszigetszerűen emelkedik ki. Mivel a nyomvonal a domb teljes területét keresztezi, a jövő évi feltárás remélhetőleg tisztázni fogja a település keleti szélének pontos helyét is. Ez évben a betonúttói keletre eső nyomvonalszakaszon csak egy kisebb részt tudtunk feltárni a tél beállta előtt. E területen az eddigi feltárás eredményeit és a lelőhely említett topográfiai adottságait figyelembe véve biztosan a település központi részét kell feltárnunk - ez azért is fontos, mivel hasonló méretű középső újkőkori település megközelítőleg teljes feltárására eddig ritkán volt lehetőség a Dunántúlon. Korábban a legnagyobb vonaldíszes telepásatások mérete alig haladta meg az 1000 m

2-t (bővebben: KALICZ 1991, 9). Újabban az autópálya leletmentések nagyobb felületű feltárásai nyújtottak lehetőséget a vonaldíszes kultúra a Kárpát-medencében eddig kevesebb sikerrel megfigyelt háztípusainak, telepszerkezetének megismerésére; e feltárások azonban többnyire az elmúlt években folytak-folynak, eredményeik publikálása eddig csak kevéssé történt meg: Füzesabony-Gubakút (DOMBORÓCZKI 1997, 19.: 25600 m

2

; 11 ház, korai AVK); Mosonszentmiklós-Egyéni földek (M. Egri I. ásatása 1993-1994, Rég.Füz. Ser. I. 47 (1996) 17-18; 48 (1997) 18-19.: 8,4 ha; 18 ház, kottefejes-zselizi időszak); Mosonszentmiklós-Pál major (Figler A. ásatása 1194-1995; Rég.Füz. Ser. I. 48 (1997)19. és I. 49 (1997) 19.: 9 ha; kottefejes-zselizi időszak). Az újkőkori falu szerkezetéről számos adalékkal szolgált a feltárás: a vonaldíszes kultúra telepein jellemző V-keresztmetszetű árok (V t. 6.), továbbá egy kettős árok, agyagnyerő gödrök (V. t. 4.), házak cölöplyukai (egyelőre összefüggő házalaprajz nélkül) és egy sütőkemence is előkerült. A neolitikus telepeken általában előforduló leletek (edények töredékei, az elfogyasztott állatok csontjai illetve az ezek leöléséhez, feldolgozásához és a földművelésnél is használt pattintott és csiszolt kőeszközök, őrlőkövek; csonteszközök, orsógomb) mellett egy, talán a korabeli vallási életre utaló agyagszobrocska (oltár vagy ülő idol) töredékét is megtaláltuk (X. t. 1-2.). Egy zsugorított csontvázas sírt is feltártunk (V t. 5.) - ilyen magukban álló sírok gyakoriak az újkőkor korábbi időszakainak telepein, hiszen a későneolitikum előtt nem jellemzők a falvaktól elkülönült temetők. A kerámiaanyag előzetes értékelése alapján a legidősebb DVK (KALICZ 1995) és a Dél-Dunántúlon jellemző fiatal vonaldíszes népesség, a Keszthely csoport (KALICZ 1991, 26-28.) telepe került elő a Bagódombon. A bikónikus formák előfordulása (IX. t. 1.), a durva kerámián ún. rozettás bütykök megléte, körömcsípéses dísz alkalmazása, a felkent barbotin (Schlickwurf) a korábbi szakaszra utal. Az edényformák és díszítések többsége a Keszthely-csoportra jellemző (IX. t. 3.): a finom kerámiánál háromnegyedgömb-alakú edények és variációik, csonkakúpos tálak, palackok, a díszítésben szélesvonalú barázdák, spiraloid minták, egymásba illesztett félspirálok, egyenes, ferdén bekarcolt minták, kampósvégű minta és a vékony vonalminták előfordulása; a durva kerámián is szélesvonalú minták, tagolt fogóbütykök. Egy éles, kettőskónikus profilú bögre (IX. t. 2.), - melynek hasi törésén apró bütyök van - alapján a vonaldíszes kultúra gödrébe később beleásott telepobjektummal is számolhatunk (Sopot-kultúra vagy a lengyeli kultúra 3. fázis; Kalicz N. és Regénye J. felvetették a Sopot-kultúra és a fiatal DVK egyidejűségét esetleges együttélését is [KALICZ 1978-79, 202; KALICZ 1983-84, 273-275; KALICZ 1988, 110, 114; REGÉNYE 1996, 165-166], ezt az elméletet cáfolta