Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bondár Mária - Honti Szilvia – Kiss Viktória: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992-1999.) Előzetes jelentés I.

A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992-1999.) Előzetes jelentés I.* BONDÁR MÁRIA /. A megelőző feltárás előkészítése (1992-1998.) A tervezett M7-es autópálya nyomvonala Somogy megyében a Balaton déli partján húzódik végig Zamárditól Szőkedencsig, illetve a Zala-Somogyi határárokig. Az út a Balaton déli partján sűrűn elhelyezkedő településektől kissé délre vezet, majd DNy-i irányba fordul Nagykanizsa felé. Keletről nyugat felé tartva átvágja Külső-Somogy dél-északi irányú, szinte a tóig érő dombhátait, átvezet a dombhátak között foiyó patakok fölött és a Balaton déli partján nagy területeket elfoglaló mocsarakon, berkeken, majd a Kis-Balatont DK-ről kerüli meg. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága 1992ben kapott az Útgazdálkodási és Koordinációs igazgatóságtól megbízást a nyomvonal bejárására, melyet a múzeum régészei és munkatársai két ízben, 1992. őszén és 1993. tavaszán végeztek el. Zamárdi és Balatonszárszó között két nyomvonalváltozat szerepelt a tervekben, Balatonszárszó és Szőkedencs között egy rövidebb, balatonöszödi szakasz kivételévei egy változattal számolhattunk. 1994-1998. között a déli nyomvonalváltozat megvalósítását szorgalmazták, ezért ebben az időszakban munkáink ezen a szakaszon folytak, A bejáráskor a megfigyelési viszonyok elég gyengék voltak. Az éppen átalakulóban levő mezőgazdaság miatt számos helyen ugart, fel nem szántott területet találtunk, több helyen ősszel és tavasszal is lábon álló illetve fel nem szántott kukorica volt, nagy területeket kordonos szőlő borít. Ezeken a helyeken a bejárást rossz megfigyelési körülmények között végezhettük csak, míg a nagykiterjedésű, gondozatlan erdőkben megfigyelést egyáltalán nem lehetett végezni. Az erdőkkel borított területek egy részén nem valószínű régészeti lelőhely előfordulása az erősen tagolt felszín illetve a víz hiánya miatt, de nagy részükön ugyanúgy számolnunk kell eddig ismeretlen lelőhelyekkei, mint a szántott részeken. A vizek, mocsarak szélén illetve szigetein, - ha az egy bizonyos magassági szintet elér éppen a víz közelsége miatt, újabb, terepbejárással nem azonosítható lelőhelyek várhatóak, mégha ma nincsenek is mezőgazdasági művelés alatt (rét, legelő, berek). Az 1. táblázatban megkíséreltük összefoglalni a déli nyomvonalváltozat bejárható területeit, a terepviszonyokat, jelezve azokat a területeket - elsősorban mélyenfekvő mocsaras részeket, ahol valószínűleg lelőhely nem fordul elő (1. táblázat) A 2. táblázatban a déli nyomvonalváltozat azonosított lelőhelyeit foglaljuk össze, 3 csoportba sorolva őket: 1. biztos lelőhelyek, amelyeken teljes feltárás * Az I., 11.1-3., 4.1 szakasz Honti Szilvia, II.4.2. szakasz Bondár és Hrivnák Péter Pál, a fotókat az ásatásvezetők illetve Gőzsy SZILVIA-KISS VIKTÓRIA szükséges; 2. bizonytalanul meghatározott lelőhelyek, melyeken szondázó ásatás szükséges a leiőhely jellegének, sűrűségének és kiterjedésének meghatározására, melynek alapján eldönthető, szükséges-e a teljes feltárás. A 3. csoportba kerültek az olyan bizonytalan lelőhelyek, melyeken a leletanyag kis mennyisége és jeíiege (későközépkor-újkor) alapján kétséges, hogy egyáltalán régészeti lelőhelyről van-e szó. Ez utóbbiaknál - hacsak újabb adatok nem kerülnek elő - elegendő az építés közbeni megfigyelés. A terepbejárás mellett a lelőhelyek értékelésében a geofizikai felmérés és a iégifotózás adatait is felhasználhattuk. A Balatonszárszó-Szőkedencs közötti 65 km hosszú szakaszon 36 lelőhelyen az ELTE Geofizikai Intézete, Puszta Sándor vezetésével végzett geofizikai méréseket. A teljes szakaszon rendelkezésre állnak a légifotózás eredményei (Czajlik Zoltán 1999, és René Gouguai 1993.) is. A megelőző feltárást előkészítő munkákról az ELTE Régészettudományi Intézete készített összefoglalást (Márkus Gábor 1999, 2000). (2. táblázat) Az 1992-93. évi őszi-tavaszi terepbejárás során Zamárdi-Szőkedencs között, a teljes déli nyomvonalváltozat közel 80 km-es szakaszán 50 lelőhelyet azonosítottunk, ezen kívül az új bekötőutak nyomvonalán 5-öt, az északi nyomvonalváítozaíon további 13-t. A bizonytalan lelőhelyek területén illetve a korábban fedett területeken, ahol a mezőgazdasági művelés miatt nem lehetett megfigyelést végezni, 1993-1999. között újabb terepbejárásokat végeztünk, ennek eredményeképpen két új lelőhelyet azonosítottunk, és három helyen megállapíthattuk, hogy a területen lelőhely nem várható illetve nem figyelhető meg. Az 1993-ban és 1999-ben végzett légi felderítés során a terepbejárásokon azonosított lelőhelyeken kívül egy új, a nyomvonalba eső, valószínűleg régészeti objektumot sikerült azonosítani Baiatonkeresztúron, egy ismert lelőhely körzetében. 1994-95-ben két helyen, Ordacsehi-Major és Balatonboglár-Berekre-dűlő lelőhelyeken végeztünk feltárást. Az Ordacsehi-majori lelőhely területén a feltárás teljesnek tekinthető, a területet átadhattuk az autópálya építésnek, a Balatonboglár-berekre-dűlői nagykiterjedésű lelőhelynek mintegy 10 %-t tártuk fel. 1999-ben az első megépítendő szakaszt Bála szárszó és Balatonkeresztúr között jelölték ki az építkezés 2002. évi megkezdésével, tehát a 45 km hosszú szakasz feltárását 2000-2001-ben el kell végezni. Legújabban az Ordacsehi-Fonyód közötti szakasz nyomvonala bizonytalanná vált, ezért ezt újra fel kell derítenünk. Ezt a szakaszt kiemelve megállapítható, hogy 18 lelőhelyen a feltárandó terület 400 000 m

2 körül lehet ária, II.5. szakasz Kiss Viktória munkája. A rajzokat Nyári Zsolt áborné készítette.