Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bondár Mária - Honti Szilvia – Kiss Viktória: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992-1999.) Előzetes jelentés I.

94 BONDÁR MÁRIA - HONTI SZILVIA - KISS VIKTÓRIA a szondák eredményétől függően - jelenlegi ismereteink szerint. A feltárandó terület nagyságát erősen megnövelte, hogy a lelőhelyek közül négy tervezett autópálya csomópontba esik. 1999. őszén két lelőhelyen kezdtük meg a feltárást Balatonszemes határában, a Bagódombon és a Szemesi-berekben. //. A tervezett M7-es autópálya nyomvonalán 199495-ben és 1999-ben végzett feltárások eredményei: II. 1. Ordacsehi-Major (M7 S-31 lelőhely, 1994) A falu északnyugati részén, az Ordai-berekbe félszigetszerűen benyúló enyhe kiemelkedésen található a lelőhely. A nyomvonal ennek a kiemelkedésnek az északi részét metszi, itt 60x70 m-es összefüggő felületen végeztünk feltárást, Füle Piroska vezetésével. A lelőhely szélét délről és nyugatról az objektumok megritkulása jelzi, kelet felől már csak a víz által kimosott mélyedésekben felhalmozódott cserepeket találtuk meg. A nyugati irányba húzott hosszabb kutatóárokban motoros sárkányrepülőről készített légifelvétel (I. t. 1.) alapján sejtett árok nyomát nem találtuk, ehelyett legmélyebb részén a kisapostagi kultúra néhány gödre volt felfedezhető. Ezek teljes feltárását elvégezni nem lehetett, miután egy nagyobb eső miatt víz alá került a terület. A feltárt területen legnagyobb számban késő rézkori objektumok kerültek elő, számuk negyvennél több, melyekből a késő-badeni illetve nagyobb számban a kostolaci kultúra leletanyaga került elő. A kostolaci kultúra eddigi legnagyobb magyarországi és első somogyi telepének anyagát Bondár M. közölte (BONDÁR 1998). Mintegy 20 objektum a középső rézkori BalatonLasinja kultúrához tartozott. Ezek kisebb tároló és földkitermelő gödrök voltak, jellemző leletanyaguk a kettős kónikus tálak és kettős kónikus hasú füles korsók töredékei, az egyik gödörben egy ép korsó került elő (66. objektum, I. t. 2.). 10 objektum esetében nem volt eldönthető, hogy a lengyeli vagy a Balaton-Lasinja kultúrába tartozik-e. A korai bronzkor végi kisapostagi kultúrából illetve a késő kisapostagi - korai mészbetétes időszakból 4 urnasír került elő. Az átmeneti időszakba tartozó két sírt Honti Sz. és Kiss V. közölte (HONTI-KISS 1996). A sekély sírokat a szántás elpusztította, illetve erősen megsértette, viszonylag épen csak a 109. urnasírt találtuk meg, melyet egy kostolaci gödörbe ástak bele (I. t. 5. kép). A területen elszórtan, illetve kettős csoportokban 5 zsugorított csontvázas sír is feltárásra került. A baloldalra É-D (illetve ÉÉNy-DDK) és fordított irányítással, enyhén zsugorítva eltemetett halottak (I. t. 3.) a rítusuk és az elhelyezkedésük alapján feltehetően szintén a kisapostagi kultúrába tartoznak két urnasírral együtt. A sírokkal azonos területen néhány e kultúrába tartozó gödör is előkerült. A mészbetétes edények népe kultúrájának telepére 16 méhkas alakú gödör utal. Leletanyag hiányában nem határozható meg annak a két őskori, megkötözve eltemetett halottnak a kora, akiket egy kútszerű mély gödörbe ástak be (198. objektum). A kelta kort egy korábbi, de szintén kelta tárológödörbe ásott cserépalapozású kenyérsütő kemence képviseli. Kerek hamusgödréből nagyméretű lekötött lábú bronz fibula került elő. A kemence és a néhány gödör leletanyaga a késő kelta (La Téne D) időszakba tartozik. A 2-3. századba keltezhető római telepből nagyobb számú leletanyag egy téglalap alaprajzú, rövidebb oldalán cölöplyukas, földbemélyített házból és több, kisméretű, döngölt padlózatú, szintén téglalap alaprajzú építményből került elő. A szórványleletek között két bélyeges terra sigillata töredék is volt. Meglepő módon a lelőhelyen egyetlen középkori objektumot találtunk csak. A terepbejárásból tudható volt, hogy a település központja - a középkori Orda - a lelőhely déli, magasabb részein található, itt nagyszámú 12-14. századi kerámiát gyűjtöttünk. Az ásatás során megállapítottuk, hogy a falu a félszigetszerűen előrenyúló kiemelkedés északi részére már nem terjed ki. II. 2. Ordacsehi - 107. magassági pont (1994) A fenti lelőhelytől keletre levő, a berekből kissé kiemelkedő dombon két, észak-déli illetve kelet-nyugati kutatóárkot húztunk Bárdos Edith vezetésével. Egyetlen DK-ÉNY-i irányítású, enyhén zsugorított csontvázas sír került elő, ennek alapján a domb teljes feltárását elvetettük. II. 3. Balatonboglár- Berekre dűlő (M7 S-25 lelőhely, 1994-95) A Jamai patak mentén, Ny-ra néző, enyhén emelkedő lejtőn legalább 1,5 km hosszú, ezen a részen mintegy 600 m széles lelőhelyet az autópálya nyomvonala kelet-nyugati irányban metszi. A lelőhely a LengyeltótiBalatonboglár közötti út mindkét oldalára kiterjed, a nyugati része felöleli a Zinger-dűlőt (északon), a Berekre-dűlőt (középen) és a Kiskúti-dűlőt (délen). Az úttól keletre eső része már a Kakashegy nyugati lejtője, a Balatonbogiári Borkombinát mellett. A feltárást Honti Szilvia, Költő László és Németh Péter Gergely vezetésével a lelőhely Ny-i szélén, a patakot kísérő mocsár szélén kezdtük meg. A nyomvonal hosszában húzódó gázvezeték biztonsági sávja miatt annak két oldalán, Ny-i szélén 12 ill. 19 m-es szélességben tudtunk csak dolgozni, a teljes feltárást a déli oldalon húzódó szőlő is akadályozta. 1994-95-ben 120 m-es szakaszon 3600 m

2 felületen 380 objektumot tártunk fel, tehát az objektumok igen sűrűn, gyakran egymást metszve helyezkedtek el. 1994-ben ezen a lelőhelyen is készítettünk légifelvételeket (III. t. 1.). A felszín a korábbi mélyszántások miatt erősen bolygatott volt, átlag 60 cm mélységben jutottunk el a löszös altalajig, amelyben már megfigyelhetők voltak az objektumok. A szántott rétegben található leletanyag gazdagsága miatt ezt a mélységet felszíni dózerolás után, kézi erővel értük el a feltárt terület keleti felén. A lelőhelyen 1979-ban Honti Szilvia már végzett kisebb leletmentést. A nyomvonaltól D-re mintegy 150 m-re