Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

68 BÁLINT CSANÁD Rüssel maga is elkövetett egy sajnálatosan közkeletű hibát: H. Mihaescu könyve kiadási helyeként Bucarest helyett Budapestet írva.) A Maurikios-féle Strategikon-ról van szó, melynek a gyalogosok ruházatát és fegyverzetét leíró fejezetében (XII.1.1.) szó esik övről. N. Mavrodinovon kívül más nem gondolt arra, hogy ezt a bolgárokkal hozza kapcsolatba. A mondat a belső logikája (pontosabban, a fordítások alapján: annak hiánya) - a „boulgarika sagia", ahol „ságion" = a latin „sagum", azaz kabát, köpeny jelentés mellett is - hagy bennünk bizonyos kétséget, hogy írója a bizánci gyalogság számára miért éppen azt tartotta szükségesnek hangsúlyozni, hogy a keskeny öv mellett ne hordjanak bolgár köpenyt: „Außerdem (tragen die Soldaten, G. T. D. - E. G.) schmale Gürtel, aber keine bulgarischen Mäntel." vö. Das Strategikon des Maurikios. Hg. G. T. Dennis - E. Gamillscheg. Corpus Fontium Históriáé Byzantinae 17 (Wien 1981) 420-421. E forráshelyen J. Russell értelmezésében is köpeny, ámde egyszerű öv olvasandó (Id. fent). Föl lehetne tenni a kérdést: a Strategikon-ban az öv keskeny ill. egyszerű voltának hangsúlyozása vajon nem implikálja-e azt a következtetést, hogy a bolgár öv nem keskeny ill. egyszerű volt? (Erre következtetett D. R Dimitrov is az idézett munkájában, az idézett helyen.) Mindazon bonyolult és bizonyíthatatlan okoskodásoknál azonban, melyekbe K. Setton belebonyolódott, annak mégis nagyobb a valószínűsége, hogy egy, akkoriban újnak számító övfajtáról lehet szó, mely a későrómai katonai övektől többek között nyilván a szélességével is eltért. Mindenesetre az igen szkeptikus J. Diethart is elismeri: „Sicher ist nur die kulturelle Durchdringung des byzantinischen Reiches mit deutlichen Einflüssen der Lebensweise verschiedener Reiter- und 'Steppenvölker',, (ibidem). 139 Első közlését (Wulff (1909) 230 és Taf. LV:1125) a steppei régészeti kutatás talán az egyirányú - Keletre tekintő és Bizáncot mellőző - tájékozódása miatt nem használja, helyette idézik: J. Werner: Zwei byzantinische Pektoralkreuze aus Ägypten. Seminarium Kondakovianum 8 (Prag 1936) 186 és Taf. V:5; miközben - nyilván nyelvi okból és terjesztési nehézség miatt - méltatlanul mellőztetik N. Mavrodinovnak a maga korában színvonalas, néhány adatában mindmáig értékes, az előbbinél korábban megjelent, mégha bulgár tekintetben elfogult összefoglalása is, vö. Mavrodinov (1936) 183, Abb. 230. 140 Averetet ma a Museum für Spätantike und Byzantinische Kunst, Staatliche Museen zu Berlin Preußischer Kulturbesitz őrzi, az itt közölt új felvételt Prof. Dr. Bernhard Hansel (Freie Universität Berlin) szíves közbenjárásának, a tárgy - ugyanígy az állítólagos egyiptomi nagyszíjvégét is (Id. alább) tanulmányozását és fényképének közlését a múzeum akkori munkatársának, Dr. Petra Sevrugian-nak köszönhetem. 141 C. Abadie-Reynal: Céramique et commerce dans le bassin égéen du IV

e au VII

e siècle, in: Hommes et richesses dans l'Empire byzantin. I. IV

e-Vll

e siècle. Paris 1989, 159, Fig. 17. 142 Werner (1974) 121, 33. j. az elrejtését 610-630/640 közé keltezte (elfogadja ezt Bóna [1983] 128. 18. j.), arra a közkeletű nézetre alapozva, hogy az Ermitázsnak Mersínből származó 6-7. századi tárgyai egyetlen kincshez tartoznak. E nézeten van A. Grabar is: Un médaillon en or provenant de Mersine en Cilicie. in: L'art de la fin de l'antiquité et de Moyen âge. I. Paris 1968, 195-196. A leletek őrzőjének, V. N. Zalesskaja-nak szíves szóbeli közlése szerint viszont a szóban forgó tárgyak nem egyetlen kincs részei, hanem egy nagyobb temetőnek különböző sírokból származó leletei. Ezzel szemben H. Hellenkemper szíves szóbeli közléséből tudom, hogy - a Kelet-Mediterraneum közel félszáz 6-8. sz-i bizánci kincsleletének adataira támaszkodva (vö. H. Hellenkemper: Byzantinischer Schatzbesitz im Arabersturm, in: Abstracts of Short Papers. The 17th international Byzantine Congress 1986. Washington 1986, 141-142.) -a leletegyüttes jellege alapján szerinte feltehető: a mersini leletek mégiscsak együvé tartoznak s a 7. sz. elejére keltezhetők. A vele folytatott konzultációért fogadja a köszönetem! 143 Wiv/f7(1909) 230; Tab. LV:1125; H. Schlunk: Kunst der Spätantike im Mittelmeerraum. (Ausstellungskatalog) Berlin 1939, 27; No. 68; Tab. 13; P. Matz: Bildwerke der christlichen Epochen. (Austellungskatalog) BerlinDahlem 1966, 42, No. 102-103. Korát mindketten - indoklás nélkül - a 7. sz-ra ill. annak 1. felére teszik. - E nagyszíjvég két, behajlított peremű arany lemezből áll, melyeket összeforrasztottak. Az előlapján látható díszítés préselt, az inkrusztáció alapjául szolgáló pont-vonal ill. csepp-félhold alakzatokat véséssel állították elő. A bemélyedésekben levő szalagfonatok felszínét poncolással érdessé tették. Az alsó végén gyűrődés, ütés- és javításnyomok láthatók. Hátlapja sírna, alig kopott. Méretek: H: 5,1 cm; Sz: 2,1 - 2,2 cm; vast: 0,4 cm. 144 O. Brukner: The Sixth Century Necropolis at Vajszka. Sirmium4(1982) PI. Ill:9; Vl:9. 145 Kizárólag a szalagfonatot tekintve: e nagyszíjvég legközelebbi rokona (fülbevalónak átalakítva!) még távolabb, a Rajna-vidéki Weingarten-ban Maurikios (582-602) itáliai veretű solidusával együtt került elő, Id. Werner (1935) 96, Nr. 36; Tab. 24:B. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy ez utóbbi veretet mediterrán eredetűnek tartja Burzler 76. 146 Id. Győr 58. sír: Fettich N. - Nemeskéri J.: Győr története a népvándorláskorban. Győr 1943, Tab. IX: 17; Gátér 11a. sír: Fettich N.: Az avarkori műipar Magyarországon. ArchHung 1 (1926) Tab. VI: 16, 17; Kecskemét: E. H. Tóth: Frühawarenzeitlicher Grabfund in Kecskemét, Sallaistrasse. ActaArchHung 32 (1980) 135, Fig. 19.; Csengéié 1. sír: Csallány D.: Koraavarkori sírleletek. FA 1-2 (1939) Taf. Vll:4.; Ledvice: N. Profantová: Awarische Funde aus den Gebieten nördlich der awarischen Siedlungsgrenzen, in: Awarenforschungen II, 768, Taf. 54: 6, 7. 147 O. d'Assia: Schema per la relazione su „Alcune oreficerie bizantine". XXIX Corso di Cultura sull Arte Ravennate e Bizantina 29 (1982) 26, Fig. 3; Cutler- Nesbitt (1986) 18; Mengarelli (1902) Taf. Xlll:1 stb. 148 Id. Burzler (1991/92) a kötet borítóján! 149 Popoviĉ (1997) 150 M. К. Risser -FA. Winter: Gold from the Combined Caesarea Expeditions, 1996. Biblical Archaeologist 59 (1996/4)240. 151 Popoviĉ (1997) 4, Fig. 7b 152 Ez utóbbi lehetséges körülményeit illetően a szerzőpáros számomra nem meggyőző véleményt fejtett ki. Úgy gondolják, hogy az övgamitúra nem szándékosan, tudatosan elrejtve került volna a földbe, hanem figyelmetlenségből került oda. Úgy gondolom, hogy ennyi aranyveret rrftr önmagában is akkora értéket képviselhetett, hogy a tulajdonosa nem veszíthette el egykönnyen, különösen pedig akkor nen, ha azok - amint ez könnyen elképzelhető - a bőrövre voltak erősítve. Valószínűbbnek tartom tehát, hogy egy szándékosan elrejtett „kincslelettel" van dolgunk. Az elrejtés okát és főleg idejét illetően - a város történetének beható ismerete hiányában - alaptalan bármilyen találgatásba is bocsátkoznunk. Egyrészt sok más