Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZADI KISSZÍJAS ÖVEK 69 történeti esemény - akár magánügy! - is lehetett, mely az arany öv elrejtését indokolttá tehette, másrészt pedig az sem szükségszerű, hogy a 640-ben bekövetkezett arab megszállás ilyen vészhelyzettel járt volna; tudjuk ui., hogy a hódítók több bizánci városba békésen vonultak be. 153 Az Assiut-i ingnyakdíszről a tárgyhoz méltó részletfelvé­telek eddig nem készültek. Részletes leírása: Greifenhagen (1970) 68. A tárgyat 1994-ben Dr. Gertrud Platz engedélyével és Barbara Niemayer restaurátor szí­ves közreműködésével tanulmányozhattam a Staatliche Museen zu Berlin, Preussischer Kulturbesitz, Antiken­sammlung-ban. Pendíliáinak Kárpát-medencei analógiá­iról legutóbb É. Garam: Über den Juwelenkragen von byzantinischem Ursprung aus Ozora-Totipuszta. in: Conference 153, Fig. 3: alul; ötvöstechnikai elemzése: В. Niemeyer: Der lunulaförmige Halsschmuck aus Assiut in der Berliner Antikensammlung: eine goldschmie­detechnische Analyse. Jahrbuch der Berliner Museen 1997, 191-206. 154 W. F. Voibach - J. Lafontaine-Dosogne: Byzanz und frühes Christentum. Propyläen Kunstgeschichte 3 (Berlin 1968) Fig. 327. 155 Ld. Greifenhagen (1970) 67; Z. A. L'vova - A. I. Semënov: К proverke osnovanij rekonstrukcii pereŝĉepinskogo meĉa. Archeologiĉeskij Sbornik 26 (Leningrad 1985) 81, Fig. 3: jobbra 156 László (1955) 267; Tab. LXII-LXIV. Köztudott, hogy ez а katonai ruházat a római és korai bizánci ábrázolásokon gyakran megfigyelhető, pl. a 108-109-ben készült Adamklissa-i emlékművön, Galerius 305-306-ból való di­adalívén, a már említett velencei tetrarcha-szobor­csoporton, egy 4. sz. végi - 5. sz. eleji, császárokat áb­rázoló bronz súlyon, Probus 406-ban készült, fentebb már idézett diptychonján, Marcianus 450-457 között ké­szült bronz szobrán, Justinianusnak a 6. sz. 2. negyedé­ből származó diptychonján, a ciprusi kincs 628-630 kö­zött készült, Dávid és Góliát-jelenetes táljain, vö. Brown (1989) 16, Fig. 10; 25, Fig. 13; 87, Fig. 63; Weitzmann (1979) 343, No. 324; 5, No. 4; 29, No. 23; 33-35, No. 28; 480-481, No. 430, 431. - Az avarokhoz visszatérve: a préselt övgarnitúráikat készítő ötvösök nagy részét azon­ban „selon toute probabilité" olyan görög eredetűeknek tartani, akik a déloroszországi klasszikus görögség le­származottai lettek volna, s akik nomád jellegű öveket készítettek volna (vö. László [1955] 267.) - időben és te­matikailag túlságosan messzevezető, de legfőképpen: bizonyítatlan feltételezés. 157 Brett et alia (1949); Rice (1958) 158 Jobst - Vetters (1992) 159 Hellenkemper Salies (1987); az újabb, e témának szen­telt cikkéből és szíves szóbeli közléséből tudom, hogy az osztrák ásatások (vö. Jobst- Vetters (1992) után is meg­erősítve látja e nézetét; a vele folytatott konzultációért köszönetem fejezem ki. A felfogása fogadtatására Id. még G. Hellenkemper Salies: Die Datierung der Mosaiken im Grossen Palast zu Konstantinopel, in: La mosaöque gréco-romaine. IV. Actes du Colloque International sur la mosaïque gréco-romaine. Paris 1963. (Paris 1965) 187-188. 160 7r/7//ng(1959)54. 161 A kutatás állását röviden, a keltezés körüli vita állását tár­gyilagosan újból bemutatja P. J. Nordhagen: The Mosaics of the Great Palace of Constantinople: A Note on an Archaeological Puzzle, in: Aspects 167-171. 162 R/ce(1958) 163 Hellenkemper Salies (1987) 275. Tab. I. 164 Rice (1958) PI. 45: középen 165 Az eredeti közleményben látható fénykép minősége csak a figyelemfelhívásra, az alább következő elemzés lehe­tőségére volt elegendő. Kérésemre Prof. Werner Jobst, az új osztrák-török ásatások vezetője előbb színes rész­letfelvételekkel, majd az azokra adott elemzésem ellen­őrzésével volt segítségemre, végül pedig külön e célból a kérdéses részről egy új fényképet készíttetett. Az enge­délyével először itt közölt felvételért és szíves segítségé­ért hálás köszönettel tartozom neki. 166 A lelőhely kezdettől fogva minden közleményben Bordj­Djedid (= 'Új vár') néven szerepel, ezt a helynevet azon­ban a környék ill. Carthago egyetlen 20. sz-i térképén sem tudtam föllelni. Lokalizálásával kapcsolatban az egyetlen biztosat Th. Morgan leírása alapján szűrhetjük le, ő ui. a munkája során a British Museum munkatársa lévén az ásató N. Davis eredeti följegyzéseire támasz­kodhatott. Morgan szerint a most tárgyalt mozaikok az egykori Karthágó helyén elterülő mai település, Sidi bou Said (= 'Abu Said úr') dombjainál láttak napvilágot; az utóbbi helyzetére Id. S. Moscati: Carteginesi. Milano 1982, 43; 68 térképmelléklet. A lelőhellyel kapcsolatban - közvetve - a legjobb tájékoztatást egy igen részletes és az ásatásokhoz időben a legközelebb álló térkép alapján tájékozódhatunk. R. P. Delattre - General Dolot - P. Gauckler: Carte archéologique et topographique des ruines de Carthage (kiadási hely és évszám nélkül, a Deutsches Archäologisches Institut in Rom 1907. évi szerzeménye, M: 1:5000) térképe alapján megállapítha­tó, hogy Sidi bou Sa'íd magán a karthágói fokon van, az onnan Ny felé kivezető út északi, jobb oldalán. E térké­pen közvetlenül az említett település szélénél - bővebb információ nélkül - „mozaikok lelőhelye" van jelezve, melynek közvetlen szomszédságában, az út két oldalán két dűlő neve olvasható: Bordj-Ben-Aíed (= 'Ibn Ayyed vár') és Samiet-el-Djeurbi (helyi dialektus, érthetetlen; fordításukat Prof. Maróth Miklós baráti segítségének kö­szönöm.) Figyelembe véve, hogy a másik két hely- ill. dű­lőnév - akárcsak Delattre - Dolot - Gauckler térképén, ahol az esetek többségében szintén birtokos szerkezet­tel jelölték az egyes dűlőneveket - a tulajdonosa nevét viseli, elképzelhetőnek tartom, hogy az ásatásokat veze­tő Nathan Davis tiszteletes informátora a török erődre utalva adta a lelőhelynek az 'új vár' nevet. „Bordj-Djedid" tehát nem egy létező hely- vagy dűlőnév volt, hanem egy egyedi megnevezés - elképzelhető tehát, hogy ezért nem tüntették volna fel az említett térképen. 167 A. W. Franks: On Recent Excavations at Carthage, and the Antiquities discovered there by the Rev. Nathan Da­vis. Archaeologia 38 (London 1860) 225-226; Morgan (1886) 250-251; Gauckler (1910) 255-256, No. 763-765; Rostovtzeff (1926) PI. LX:2; Hinks (1933) 144-148; PI. XXXII:57d; Dunbabin (1978) 59, 62-63; 250; Clover (1986)4. 168 Klumbach (1953); Mengarelli (1902) 300, Fig. 195; L. Pani Ernani - M. Marinone: Catalogo dei materiali paleocristiani e altomedioevali. Museo Archeologico Nazionale de Cagliari. Roma 1981, Fig. 202; Vinski (1967) Tab. 11: 11; M. G. Magomedov: Obrazovanie chazarskogo kaganata. Moskva 1983, 77, Fig. 23; S. Lerenter: L'art animalier des plaques-boucles mérovingiens en bronze de type aquitaine. (Mémoire de D.E.A. III e . Université de Paris I, Art et archéologie.) Pa­ris, 1987/8, Fig. 83-91 bis, 97, 107. 169 Morgan (1886) 273; Gauckler (1910) 763, 886; Hinks (1933) 144-155, No. 57a, 57b; Fig. 161, PI. XXXII: felül; Dunbabin (1978) Fig 41. 170 Barry Ager (The British Museum) szíves segítségéért itt is köszönetet mondok. E két mozaikról eddig csak a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents