Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZADI KISSZÍJAS ÖVEK 67 Mozac-i lenne a legelső bizánci kengyel-ábrázolás, amire nincsen semmilyen bizonyíték (igaz, ennek az ellenkezőjére sem). Az a tény, hogy a lószerszám csüngő díszei közti félholdalakú veret legközelebbi párhuzama egy, a 7. sz. 1, harmadára keltezhető leletben (Glodosy, Id. fent) fedezhető fel, kétféleképpen értelmezhető. Ez ui. egyszerre utal a hasonló típusú díszek hosszú használatára és a bizánci ábrázolások némelyikénél a tárgyak tekintetében megfigyelhető archaizáló tendenciára. Tekintettel azonban a selyemtöredékünknek - legalábbis a lószerszám vonatkozásában - éppenséggel aktualizáló ábrázolásmódjára (vö. a kengyel és az öv használata), az első értelmezési lehetőséget tartom valószínűnek. 119 A kevés kivételt jelenti egy - éppenséggel a kengyel- és nyereg-ábrázolása alapján! - 7-8. sz-ra keltezett kopt szövet: D. G. Shepherd: Alexander - The Victorious Emperor. Bulletin of the Cleveland Museum of Art 58 (1971/8) 244, Fig. 1; Weitzmann (1979) 91, No. 81.; valamint a szintén Egyiptomból származó „Zachariásselyemtöredék": von Falke Abb. 38 (szerinte 6. sz-i); M. Martiniani-Reber. Soieries sassanides, coptes et byzantines V

e-Xl

e siècles, in: Inventaire des collections des collections publiques françaises 30 (Paris 1986) No. 72, 82. A 8. sz. elejéről származó Capitulare evangeliorum 92s lapján ábrázolt langobard király kengyelben tartja a lábát, Id. Longobardi 343: felül). Igen fontos kultúrtörténeti adat, mely a Kelet-preferenciájú steppei régészeti kutatásnak is tanulságot kínál: a szászánida Iránban a kengyel használata a 8-9. sz. előtt sem történetileg, sem nyelvészetileg nem mutatható ki: V. A. Livŝic - V. G. Lukonin: Srednepersidskie i sogdijskie nadpisi na serebrjanych sosudach. Vestnik Drevnej Istorii 1964/3, 162-163; A. D. H. Bivar. Cavalry Equipment and Tactics on the Euphrates Frontier. Dumbarton Oaks Papers 26 (1972) 290. Az omayyida kori Kalifátusban valószínűleg a legkorábbi ábrázolás a 724-727 között épült Qasr-el Heir el Gharbi palota lovas falfestményén látható, Id. D. Schlumberger. Deux fresques omeyyades. Syria 25 (1945-46)91, Fig. 5. 120 J. Werner- С. Metzger- V. Popoviĉ: Objets de Caricin grad. in: Cariĉin grad I. Hg. N. Duval - V. Popoviĉ. Collection de l'École Française de Rome 75 (Belgrade Roma 1984) 147-155; von Freeden (1991) 622. 121 Ld. a közismert pörösi és mandjelosi bogozókon, a klárafalvi, a bánhalmi nagyszíjvégeken és a balatonszőlősi övvereten ábrázolt lovakon, lovasoknál: László Gy.: A „kettős honfoglalásáról. ArchÉrt 97 (1970) 176, Abb. 7; SI. Ercegoviĉ-Pavloviĉ: Avarski konjaniĉki grob iz Mandjelosa. Strarinar 24-25 (1973-1974) Taf. IV:1; idem: An Avarian Equestrian Grave from Mandjelos. Sirmium 4 (1982) 53, Fig. 2; Gy. László: Steppenvölker und Germanen. Budapest 1974, Fig. 125; 127: felül, jobbra; 133. 122 /. L. Kyzlasov: О proischozdenii stremjan. SA 1973/3, 3334. szintén az archaizálással magyarázza e jelenséget. 123 vö. A. A. Gavrilova: Mogil'nik Kudyrgé как istoĉnik po istorii altajskich piemen. Moskva - Leningrad 1965, Taf. XV:12; XIX: 22; XXII: 9. 124 Az utóbbihoz Id. Brown (1989) 179, Fig. 117. 125 Smilenko (1965) 19, Fig. 9. 126 H. Roth: Kunst der Völkerwanderungszeit. Propyläen Kunstgeschichte Supplementband IV Berlin 1979, Fig. 9. 127 Coche (1981) 334, Fig. 147 128 D. Ovĉarov- M. Vaklinova: Ranno vizantijski pametnici ot Bälgarija (IV-VII v.). Sofija 1978, Fig. 121. 129 C/éc/af( 1904) PI. XVII. 130 Walters (1974) 281. csak az öv meglétét említi. 131 J. Clédat: Le monastère et la nécropole de Baouït. MIFAO 39 (1916) 39; Walters (1974) 289; másként: LucchesiPa///(1988) 167. 132 uott 133 Walters (1974) 289. 134 Az Alsó-Nilusnál az Esna-i sivatagban (az I. vízesés és Karnak között) feltárt Szt. Máté-templomban, Id. J. Leroy: Les peintures des couvents du désert d'Esna. La peinture murale chez les Coptes. I. MIFAO 94 (Le Caire 1975) PI. 94. Jól keltezhető, 8. sz. végéről való egy Faras-ban talált talált festmény, mely valamelyik katonaszentet (Szt. György?) ábrázolja. (Ez utóbbi azért érdemel külön említést, mert ezen esetekben a kutatás a ruházatban keleti hatást szokott feltételezni.) Öve díszítetlen, az egyszerű csomóra kötött két vége egyenlőre hagyva csüng le, Id. M. Rassart-Debergh: Quelques saints militaires dans la peinture copte et leur antécédents, in: L'armée romaine et les barbares du III

e au VII

e siècle. Hg. F. Vallet - M. Kazanski. Mémoires publiées par l'Association Française d'Archéologie Mérovingienne 5 (Saint-Germain-en-Laye 1993) 390, PI. 3:2. Egy Ábrahám és Izsák jelenetét ábrázoló, 6-7. sz-ra keltezett veretes öv szintén kisszíjak nélküli, Id. Koptische Kunst. Christentum am Nil. Ausstellungskatalog, Villa Hügel. Essen 1963, No. 347. 135 P. van Moorsel - J. Jacquet - H. Schneider: The Central Church of Abdallah Nirqi. Leiden 1975, Fig. 94. 136 Lucchesi-Palli (1988) 176. 137 Achmim és Antinoe, Id. J. Werner: Byzantinische Gürtelschnallen des 6. und 7. Jahrhunderts aus der Sammlung Diergardt. Kölner Jahrbuch für Vor- und Frühgeschichte 1 (1955)46-48. 138 C. Wessely: Bulgarisches in einem Papyrus. Mitteilungen aus der Sammlung der Papyrus Erzherzog Rainer VI. (Wien 1897) 114-117. E közlemény a megjelenése után egy pillanatra a papirológia körén kívüleső tudományokban is a figyelem középpontjába került, de lényegében hamar feledésbe merült: R. Goossens: Les Bulgares et le commerce de cuir. (Rec: Gy. Moravcsik, Der Name der Bulgaren in einem griechischen Papyrus.) Byzantion 10 (1935) 754-755; A. Marosi A. - Fettich N.: Dunapentelei avar leletek. ArchHung 18 (1936) 58, 23. j.; Mavrodinov (1936) 158; K. Setton: The Bulgars in the Balkans and the Occupation of Corinth in the Seventh Century. Speculum 25 (1950) 523-524. A forrásadat legújabb értékelését Id. Bálint (1992) 414-415; idem (1995) 200-202. Látszólag új elemet hoz a kutatásba az a lehetőség, hogy a 'boulgarich[on]' jelző valójában 'vulgaricus' jelentésű, azaz a „bulgár övvel" kapcsolatos interpretáció elesik, vö. J. Diethart: „Bulgaren" und „Hunnen" in Ägypten, in: Reitervölker 254-257. Számolnunk kell azonban azzal, hogy ezt a lehetőséget már félévszázaddal korábban D. Deĉev fölvetette: D. Deĉev: Somninetnoe upominane bolgarskogo narodnosnogo imeni v odnom papiruse v Egipte. Sp BAN ist.-fil. ki. 34, 1950, 183. Aszóban forgó papyrust az a nyilvánvaló történeti körülmény segít keltezni, hogy az arab megszállás előtti időből kell, hogy származzék; Egyiptom 619-629 közötti - kis létszámú katonasággal történt - szászánida megszállása számottevően nem befolyásolta az ottani életet. D. P. Dimitrov szerint ez a papyrus csakis 641 előtti lehet: D. P. Dimitrov: De l'origine protobulgare du trésor d'or de Nagyszentmiklós. Izvestija na Bälgarskoto Istoriĉesko Druzestvo 22-24 (1948) 396-414. Elvileg mérlegelhető az is, hogy a „bolgár öv" terminus használata egy másik, a bizantinológia számára éppenséggel központi jelentőségű forrás esetében is gyanúba eshetik. (Ezt K. Setton az idézett munkájában meg is tette; kritikáját Id. Russell (1982) 153, 47. j., miközben