Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

66 BÁLINT CSANÁD terminus technicus, mely helyett német nyelven a „mehrteilige" vagy vielteilige Gürtelgarnitur" kifejezés használatos. Végül arról már csak tipológiai okból sem lehet szó, hogy „Eine größere Verbreitung der Gürtel mit Riemengehänge findet in der Zeit Attilas statt...", mert a hunkoriak típusa alapvetően eltér von den hier besprochenen mehrteiligen Garnituren. Az E. LucchesiPalli által hivatkozott bizánci és keleti (iráni, közép-ázsiai, iszlám) ábrázolásokat ismertem, ám a cikke elolvasása után a nagy részüket mégis újból ellenőriztem, s újból megállapíthatom: annak a véretekkel díszített, kisszíjakkal ellátott öv-típusnak, melyet a közép- és kelet-európai régészetben „mehrteilige Gürtel" hívnak, s amelyik kutatásom kizárólagos tárgyát képezi, a 6. sz-ban a jelen cikkemben tárgyaltaknál nincsen több lelete és ábrázolása. (Megnyugtató számomra, hogy az általa áttekintett és párhuzamba vont ábrázolásoknál mindig megjegyezte: „Ein Gürtelgehänge fählt aber." Ami a római, bizánci és kopt ábrázolásokon látható viselet E. Lucchesi-Palli által tárgyalt többi részletét, azok esetleges szkíta, stb. eredetének elemzését illeti, az jóval kívülesik a jelen munkám célkitűzésén. Cikke azzal a megállapítással zárul, hogy a Bawit-i viselet előképeinek eredete egyértelműen egyelőre nem dönthető el (Alexandrian keresztül érkező hatások-e vagy szír, palesztin művészek tevékenysége?). 107 Clédat (1904) Pl. LXV. 108 Walters (1974) 270 szerint egy fiatalembert ábrázol, Lucchesi-Palli (1995) 265: „Knabe". 109 Clédat (1904) 92 szerint e ruha „szkíta" típusú. 110 Walters (1974) 270. terminológiája szerint „pom-poms", Lucchesi-Palli (1995) 265: „Riemen, die mit runden Scheibchen abschließen". 111 Lucchesi-Palli (1995) ezeket nem tárgyalja. Véleményem szerint a Textile Museum, Washington D.C. általa hivatkozott 6. sz-i szövetén ábrázolt férfi a derekán (8. kép 1) nem veretes, kisszíjas övet hord: a) a szóban forgó övek minden esetben szorosabban fogják körül a derekat, míg a Washington-ban őrzött szöveten látható a szászánida kard-övekhez hasonlóan laza, b) a záró-szerkezet helyén egy akkora kör van, amely aligha értelmezhető a 6-7. sz-ban mindig négyszögletes csatok jelzéseként, c) az övről lecsüngő, kisszíjnak gondolt elemek lefelé szélesednek és kerek végűek, s a nehézkedési erőt teljesen figyelmen kívül hagyva rézsút csüngnek lefelé - ez sem az összes eddig ismert ábrázolással, sem a logikával nem egyeztethető össze. 112 Longobardi 190, Fig. IV: 59; Menghin (1985) 160, Fig. 140. Az utóbbi rajz éppen a kisszíjak tekintetében pontatlan: a pajzsdíszt készítő ötvös nem ábrázolt lecsüngő szíjakat, hanem csak egy-egy vonalat, melynek végén pontkör fejű ponc beütésével jelezte a kisszíjvéget. 113 Ezen ábrázolás jelentőségét nagyban megnöveli, hogy két, vele megegyező periódusban és teljesen hasonló kompozícióban ábrázolt lovasnak nincsen veretes, kisszíjas öve, Id. a firenzei Museo Nazionale del Bargello-nak a Stabio-ival majdnem teljesen azonos pajzsdíszen: O. von Hessen: Secondo contribute alla archeológia longobarda in Toscana. Studi dell'Accademia Toscana di Scienze e Lettere 41 (Firenze 1975) Tab. 26:2; és a 6. sz. közepére ill. 600 körűire keltezett Isola Rizza-i kincs ezüst tálján látható harci jelenetben: Longobardi 230, Fig. V15d; Menghin (1985) 79, Fig. 69; 82, Tab. 26 114 Menghin (1985) 160, Fig. 140. 115 A. Melucco Vaccaro: Mostra dei materiali della Tuscia Longobarda nelle raccolte pubbliche toscane. Firenze 1971, 13-14; Bajuwaren (Katalógus) 231, Abb. 152; Menghin (1985) 148, Abb. 121; Die Bajuwaren von Severin bis Tassilo 488-788. Hg.: H. Dannheimer - H. Dopsch. München - Salzburg 1988, 231, Abb. 152. 116 A selyemtöredéket 1976-ban Gabriel Vial szíves engedélyével a Musée Historique des Tissus-ben (Lyon) tanulmányozhattam. Textiltechnikai feldolgozása, a töredék története Id. R. de Micheaux: Le tissu dit de Mozac. Fragment du suaire de Saint-Austremoine (8

ème siècle). Bulletin du Liaison du CIETA 17 (1963) 14-19, Id. még von Falke Taf. Via; J. Ebersolt: Sanctuaires de Byzance. Recherches sur les anciens trésors des églises de Constantinople. Paris 1921, 52-55. A 9. sz-ra keltezte W. F. Volbach: Byzanz und sein Einfluss auf Deutschland und Italien, in: Byzantine Art an European Art. Lectures ed. by M. Chatzidakis. Athens 1966, 94, Abb. 72; A. Grabar: Le rayonnement de l'art sassanide dans le monde chrétien, in: La Persia nel medioev Accademia Nazionale dei Lincei CCCLXVIII, 1971, 693: 730 körül készült. Nemrégiben - a 8. sz-ra való keltezést megkérdőjelezve - a 10-11. sz. lehetősége is fi "ült: M. M.(artiniani)-R.(eber): Suaire de saint Austremoine. in: Byzance 197, No. 132, a bizánci selmyek legújabb monográfusa azonban egyértelműen a 8. sz-i készülés mellett foglalt állást: A. Muthesius: Byzantine Silk Weaving AD 400 to AD 1200. Vienna (Wien) 1997. 175, M34.-Az itt közölt felvételért Guy Blazy-nak (Musée Historique des Tissus, Lyon) mondok köszönetet. 117 J. Ebersolt: Les arts somptuaires de Byzance. Paris 1923, 88. 118 Az ábrázolásnak vannak további részletei is, melyek érdekesek lehetnek a steppei és általában: a kora középkori régészet számára. Azt hihetnők, hogy a félig oldalnézetben ábrázolt kengyel a selyemszövés technikája adta lehetőségek miatt kevéssé alkalmas tipológiai elemzésre. A kengyelszíj feltüntetése viszont azt mutatja, hogy a mester törekedett a realisztikus ábrázolásra, a kengyel típusáról pedig határozottan lehet mondani, hogy annak talpa igen széles. A szügyelő és a farhám igen széles, 3 sorban sűrűn rakott veretek díszítik: felül levél-, keresztes köralakúak egymással váltakozva, a középső sorban nagy négyszögletes veretek négyszögletes áttöréssel (?), alul keskeny téglalapalakúak. Véretekkel díszített a nyakló is, érdekes módon viszont a kantáron csak 1-1 veret látható s az is meglepő, hogy az ábrázolt ló szájában nem rudas zabla volt. A szügyelőről és a farhámról egyformán 2-2 cseppalakú dísz csüng le, melyek között 1-1 félholdalakú csüngő van. Az utóbbi pontos párhuzama a Glodosy-i leletből ismert, annak három végét is apró -^ юк díszítik (Smilenko 19, Fig. 9). ^zac-i selyemtöredék eredeti voltához, bizánci készülőéhez nem fér kétség; feltételezés szerint V. Konstantinos császár ajándékozta Kis Pipinnek. 8. sz-i készülését mutatják a textil technikai és ornamentális elemzései is (vö. Michaux fenti cikke). E kormeghatározást és a korabeli bizánci régészet helyzetét figyelembe véve nem kevés tanulságot jelent számunkra a kengyel és a veretes, kisszíjas öv ábrázolása; ilyenek ui. a korai bizánci lovas ábrázolásoknak még egyikén sem fordulnak elő, vö. pl. egy 6. sz-i Achmim-i (Egyiptom) vadászjelenetes selyemtöredék (von Falke Abb. 39), a kölni Diozesenmuseum 600 körül, szászánida stílusban készült, vadászjelenetes selyemtöredéke (ibidem 12, Abb. 58), a Bahram Gur vadászatát ábrázoló 7-8. sz-i selyemtöredék a berlini Schloßmuseum-ban (Beckwith (1970) Fig. 146; továbbiakat Id. még von Falke Abb. 45, 47, 48; 59; Delvoye (1967) Fig. 76), sőt még az egyik 7. sz. 1. feléből származó itáliai langobard pajzsdíszen sem (Stabio, Id. jelen mű Abb. 8: 2). R. Berliner: A Coptic Tapestry of Byzantine Style. The Textile Museum Journals 1 (1962) 18. szerint a