Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Király István Szabolcs: Autsztria szerepe a magyar mezőgazdaság gépesítésében (1848-1914)

538 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS Carow Prágában. Borrosch és Eichmann Prágában, F. Kugler Bécsben, a Kutzer-féle répa-fészekbevető gé­pet állították ki, valamint Hofherr (Bécs) is. A még csak 4 éve vetőgépeket gyártó Sack is elhozta a szokatlan gondossággal kidolgozott vetőgépeit, amelyek igen nagy elismerésnek örvendtek. A bécsi kiállítással egy időben Selowitz-Rohrbachban (Morvaország) rende­zett vetőgépversenyen F. Zimmermann (Halle a.S.) szerezte meg az első helyet. 1870 körül már valamennyi ismert sor- és fészekbe­vető gép kezd megjelenni a kis- és középbirtokokon, így a magyar E. Kühne és Schlick (Budapest) vetőgé­pei is. Azonban a vetőgépek előnye ellenére azok kez­deti használatánál gondok is mutatkoztak. Épp a keve­sebb magfelhasználás miatt úgy gondolták, hogy keve­sebb termést is hoz az elvetett mag. Ezért a szüksé­gesnél többet vetettek, ami rontotta a vetés gazdasá­gosságát. Később természetesen mindenki a saját ta­pasztalata alapján rájött a gépi vetés előnyére. A vetőgépek szerkezeti fejlődését a cukorrépa ter­melés ösztönözte. A vetésnél jótékony, por alakú trá­gyát egy menetben is lehetett kijuttatni a vetőmaggal. Erre a célra alakultak ki a kombinált vetőgépek. A Reissenzahn, Prágában szerkesztett egy olyan trágya­szórót, amelyet a már meglévő vetőgéphez tudták hoz­zászerelni. Hasonlóan oldotta meg J. Friedländer Bécsben, a Kutzer-féle fészekbevető gépet és F. Melicharis, Brandeisben. Az elmúlt 10-15 évben a vetőgépek szerkezetileg igen változatosak lettek. A gépi vetés általánossá vált (-1880-1885) és a gépek megfeleltek a különböző gazdasági igényeknek. A kisgazdaságoknak megfelelő olcsó gépeket is szállítottak, amelyek bár kevésbé vol­tak precízek, egyszerűek, gazdaságosak, könnyen ja­víthatóak voltak. F. Wichterle, F. Kovarik Prossnitzban; К. és R. Jezek Blanskoban, más típusok mellett ezeket a gépeket is gyártották. A hagyományos ún. kanalas, hengerkerekes vető­gépek a síkvidékeken jól beváltak. A dombos helyeken azonban egyenetlenül vetettek. Ezt Garrett úgy próbál­ta megoldani, hogy a vetőmagládát egy emelőkarral vízszintesbe állította. Ezt azonban állandóan változtat­ni kellett. Clyton és Shuttleworth a vetőládát úgy füg­gesztette fel, hogy az automatikusan igazodott a talaj­szinthez. A Melichar gyár a vetőszerkezet átalakításá­val oldotta meg az egyenletes vetést. A gépgyárak te­kintélyes része elhagyta a merítőkanalas vetőszerke­zetet és olyan megoldásokat keresett, amelyek érzé­ketlenek a talajegyenetlenségekre és különösen a lö­késekre, a magot határozottan vetik a magvezető cső­be. E feladatnak a régi hengeres vetőszerkezet - meg­felelő átalakítással -jobban megfelelt, mint a merítőka­nalas, vagy vetőkerekes megoldás. Az Amerikában kialakított megoldást J. Friedländer al­kalmazta először Bécsben, majd a többi gépgyár is ha­sonló megoldást keresett (Clayton és Shuttleworth, Hofherr és Schrantz, Ph. Mayfarth és Co., Umrath és Co. stb.). A mag mennyiségét a vetőtengelyen eltolha­tó rovátkolt (bordás) hengerrel szabályozták. A megol­dás az alulürítős cellakerekes vetőelemre hasonlít. A múlt század végén gyártott Columbia-Drill (Clayton és Shuttleworth) vetőgépet peremcellás toló kerekes vetőelemmel szerelték fel. Az elemeket 3 különféle magnagyságú méretben gyártották és a gép tartozéka volt. A magmennyiséget a vetőtengely fordulatszámának változtatásával - fogaskerékcserével - szabályozták. A vetés gépesítése terén jelentős változás történt 1848 óta. A kézi vetést fokozatosan váltotta fel a gépi, amely független a munkás kézügyességétől, egyenle­tes mélységbe juttatja a magot, biztosítja ez által a megfelelő csírázást, s mindezt mintegy 30 %-os meg­takarítással. A sorba vetés egyúttal a növényápolás munkáját is jelentősen megkönnyítette. Az osztrák (és cseh) mezőgazdasági gépgyártás igen sokat fejlődött. Egykor a Garrett-féle gépek alig elérhető példaképek voltak. Ma ezeket a kiváló felfedezéseket még nagy­szerűbbek követik, amelyek még nehezebb viszonyok között is pontosabb vetést biztosítanak, a gépek mind­amellett könnyebbek, kevésbé törnek, könnyebb őket tisztítani és karbantartani. A mezőgazdaságnak még más tekintetben is sokkal inkább megfelelnek, mint az egykor joggal csodált angol sorvetőgépek. Betakarítógépek Kasza és sarló A gabona aratása ma is nagyobb részt kaszával tör­ténik, sarlót már igen ritkán használnak erre a célra (1898). Mindkét eszközt és a széna, illetve szalmagyűjtéshez szolgáló gereblyét már ősidők óta állítanak elő a kis­üzemek. Különösen híresek voltak az egykori német tartományok az Alpokban. A16. és 17. századi háborúk miatt ezek az országok ez irányú jelentőségüket elve­szítették, azonban az osztrák Alpokban továbbra is megmaradt a kasza és sarló készítésének tudománya, sőt a modern acélgyártás lehetővé tette még kiválóbb termékek előállítását. Az 1876-os Philadelphiai Világki­állításon nagy sikert arattak. Steiermark, Karintia, Alsó­és Felső-Ausztria területén ma (1898) 80 önálló vállal­kozás, évente mintegy 12 millió kaszát, sarlót, szalma­vágó kést állít elő, mintegy 3000 munkatárssal. Ennek 2 /3-ad részét exportálják, döntő többségét Oroszor­szágba, mintegy 3 millió forint értékben. Kaszálógépek Ha az ókori próbálkozásoktól (vö.: Palladius) elte­kintünk (fésűs szerkezettel a gabonakalászokat be­gyűjtötték egy ökörrel tolt szekérbe), a kaszálógépet a 19. század vívmányaként kell elfogadnunk. Az a feladat, hogy a gabonát egyenletesen levágó és a többitől elkülönítő szerkezetet építsenek, régi álma a felfedezőknek, amivel a mai napig is küszködnek, hi­szen különböző és nehéz körülmények között kell e gé­peknek dolgozniuk. Azok a próbálkozások - a 19. szá­zad elején -, amelyek a kasza mechanikus utánzását jelentette - sikertelenek voltak. Az első működőképes ­a nyírás elvén működő kaszálógép megépítése a skót

Next

/
Thumbnails
Contents