Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZADI KISSZÍJAS ÖVEK 51 na mozaikszemekből áll.) Akisszíjak végén nem a szokásos szíjvég van, hanem egy kerek tárgy, melyet fekete és fehér tesserae jelez. Az utóbbiak elrendezésében sem rend, sem hasonlóság nem figyelhető meg, ami valószínűleg azt jelenti, hogy az ábrázolni kívánt tárgynak nem volt merev szerkezete. Alakja alapján lehetségesnek tartom, hogy ez a tárgy azokkal a pomponokkal áll rokonságban, melyeket a Bawit-i és Stabio-i öv-ábrázolásoknál figyelhetünk meg (Id. alább). Mint látjuk, az eddigi vizsgálódásaink során a Justinianus-kori birodalomnak egy olyan régiójába jutottunk el, mely nem szomszédos a Kárpát-medencével és a kelet-európai steppével, hanem éppenséggel attól nagyon távol esik. „Hatásról", „átvételről" ahogyan ezt máskülönben könnyedén szokás leírni, ezekben az esetekben aligha beszélhetünk. Két olyan adatra bukkantunk, mely a közép- és kelet-európai, valamint a steppei régészet számára releváns értékű. Érdemes tehát folytatni a kutatást a bizánci világban, egy földrajzilag és kulturálisan még távolabb eső lelőhelyen, az afrikai kontinensen. Az ott előkerült ábrázolások bennünket érdeklő részletei szintén elkerülték a bizánci és kopt művészettörténet kutatói többségének figyelmét. 4. Bawit A Nílus középső folyásánál, annak nyugati partján, Lycopolis (Assiut) közelében található Bawit, a kopt művészet egyik híres centruma (7. kép 1). Az Apollókolostorban feltárt épületek

102 falfestményekkel gazdagon díszítettek. Az épületekkel kapcsolatban az 5-7, 68. sz, 7. sz. közepe utáni kormeghatározások, a festmények esetében elvileg a 4-7. sz. merültek fel.

103 Ez utóbbi azonban több szempont alapján pontosítható, s egyértelműen a 6. sz., esetleg annak vége, de mindenképpen a 7. sz-i arab invázió előtti idő jöhet számításba.

104 Ha csak a feliratát vesszük figyelembe, akkor az egyik termet (XVII. sz.) mindenképpen 735 elé kell keltezni, annak kora azonban valójában - megalapozott és nem vitatott művészettörténeti érvek alapján - a 6. sz. végére, esetleg a 7. sz-ra tehető.

105 E kolostorokat a 12-13. sz-ban hagyták el végleg a koptok.

106 Bawit-ban két helyen találkozunk kisszíjas öv-ábrázolással. XVIII. sz. terem A jelen téma szempontjából a déli falon látható ábrázolás érdekel bennünket. Itt egy geometrikus minták közepében álló nyolcszögben egy szőke hajú (!) alak látható, aki a kezében pálcát tart (8. kép í).

107 A közzétevő szerint az ábrázoláson gyermeket látunk - az arc inkább nőies, a ruha viszont felnőttre vall.

108 Az alak térd alá érő, vörös szegélyű s ugyanolyan típusú, fehér tunikát visel,

109 mint amilyen Kissufim-ban is látható. Derekát fekete öv fogja körül, melyről 5 db, ugyanolyan színű kisszíj

110 csüng alá. E kisszíjak hossza megközelítőleg megegyezik a Kissufim-ban és Beth Shean-ban láthatókéval, de azokétól eltérő módon a végük a szíjjal azonos színű bojtokban végződik. Felvetődik a kérdés: valóban kisszíjakat ábrázolnak-e ezek? Azt hiszem, nagy valószínűséggel állítható: igen. A 7-8. sz-i bizánci művészetben két másik alkalommal is megfigyelhető még, hogy az övről lecsüngő kisszíjat egyetlen vonallal, a kisszíj végét pedig bojtszerűen ábrázolták; az első adat a langobárd Itáliából származik, a másodikat egy bizánci selyemtöredék szolgáltatja.

111 a) Stabio A pajzsdísz középső vereté az itáliai langobárd hagyaték egyik világszerte jólismert darabja, melyet általában a 7. sz-ra, s - éppen a veretes övek általánosan elfogadott kronológiáját követve - annak első felére szoktak keltezni.

112 Az aranyozott bronz pajzsdíszen egy galoppban vágtató lovas látható, kinek övét szemmelláthatólag fontosnak tartotta érzékeltetni a készítő mester, hiszen különben a jobb oldali nézetben ábrázolt, jobbkezes harcos lándzsája szükségszerűen takarná a férfi dereka táját. Az öv vereteit (5 db) ez esetben beponcolt apró körök, a kisszíjakat pedig (5 db) függőleges vonalkák és - ezért került most e lelet szóba - a végeiken az említett Bawit-i ábrázoláson láthatókkal egyező nagyságú körök jelzik (10. kép 7).

113 Szóba kell itt hozni a Lucca-San Romano-i aranyozott bronz pajzsdíszt, mely a langobárd kiállítások, katalógusok és művészeti kiadványok állandó darabja. A szemből ábrázolt gyalogos harcos (a feje letörött) jobb kezében díszes zászlót, baljában kerek pajzsot tart. Rövid, nem-sztyeppei típusú kardja van. Minthogy az eredeti közlésekben a fénykép nem jó minőségű, az öv iránt érdeklődők egy rajzra voltak kénytelenek hagyatkoz-ni,

114 s az utóbbi alapján kisszíjak jelenlétével lehetett számolni. Mint kiderült, ez nem állja meg a helyét. A grafikus nyilván a publikációk alapján dolgozott s ezért tüntetett fel 3 db kisszíjat, melyek a valóságban nincsenek a pajzsdíszen. A Museo Nationale di Villa Guinigi-től (Lucca) kapott fényképeken jól látszik, hogy a derekat egyszerű, keskeny, pontkörökkel díszített öv fogja körül (10. kép 2b). A félreértés a grafikus részéről onnan származhatott, hogy az alak jobboldalán enyhén rézsút irányban kissé lecsüng a (nagy) szíjvég (10. kép 2, 2a)^ b) Mozac A kisszíjnak egyetlen keskeny vonallal való ábrázolására - Bawit és Stabio után - a harmadik példát a korai bizánci selymek egyik jólismert darabja, a Mozacinak (Franciaország, Puy-de-Dôme dép.) nevezett selyemtöredék kínálja (11. kép). Az ottani Saint-Calmin templomban Kis Pipin 761 után esett látogatása óta őrizték az egykor a 3-4. sz. fordulóján tevékenykedett Szent Austremonius relikviáit. Ezeket Kis Pipin külön rendeletére és személyes közreműködésével egy selyemszövetbe burkolva és pecséttel lezárva szállították oda egy másik helység templomából. (A selyemtöredéket ma a Musée Historique des Textiles-ben [Lyon] őrzik.)

116 Fényképe szinte kivétel nélkül föllelhető a Bizánccal és a kora középkori selymekkel foglalkozó kézikönyvekben - a Közép- és Kelet-Európa kora középkorára specializálódott régészek figyelmét viszont eddig elkerülte, pedig érdekes és értékes további adatokkal szolgál Bizánc anyagi kultúrájának azon részéről, melyet a 8. sz-ból különösen kevéssé ismerünk. A selyemtöredéken egy médaillon szimmetrikus kompozíciójában egy lovas (király?) lándzsával s ku-