Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZADI KISSZÍJAS ÖVEK 51 na mozaikszemekből áll.) Akisszíjak végén nem a szo­kásos szíjvég van, hanem egy kerek tárgy, melyet feke­te és fehér tesserae jelez. Az utóbbiak elrendezésében sem rend, sem hasonlóság nem figyelhető meg, ami valószínűleg azt jelenti, hogy az ábrázolni kívánt tárgy­nak nem volt merev szerkezete. Alakja alapján lehetsé­gesnek tartom, hogy ez a tárgy azokkal a pomponokkal áll rokonságban, melyeket a Bawit-i és Stabio-i öv-áb­rázolásoknál figyelhetünk meg (Id. alább). Mint látjuk, az eddigi vizsgálódásaink során a Justinianus-kori birodalomnak egy olyan régiójába ju­tottunk el, mely nem szomszédos a Kárpát-medencé­vel és a kelet-európai steppével, hanem éppenséggel attól nagyon távol esik. „Hatásról", „átvételről" ahogyan ezt máskülönben könnyedén szokás leírni, ezekben az esetekben aligha beszélhetünk. Két olyan adatra buk­kantunk, mely a közép- és kelet-európai, valamint a steppei régészet számára releváns értékű. Érdemes tehát folytatni a kutatást a bizánci világban, egy földraj­zilag és kulturálisan még távolabb eső lelőhelyen, az afrikai kontinensen. Az ott előkerült ábrázolások ben­nünket érdeklő részletei szintén elkerülték a bizánci és kopt művészettörténet kutatói többségének figyelmét. 4. Bawit A Nílus középső folyásánál, annak nyugati partján, Lycopolis (Assiut) közelében található Bawit, a kopt művészet egyik híres centruma (7. kép 1). Az Apolló­kolostorban feltárt épületek 102 falfestményekkel gazda­gon díszítettek. Az épületekkel kapcsolatban az 5-7, 6­8. sz, 7. sz. közepe utáni kormeghatározások, a fest­mények esetében elvileg a 4-7. sz. merültek fel. 103 Ez utóbbi azonban több szempont alapján pontosítható, s egyértelműen a 6. sz., esetleg annak vége, de minden­képpen a 7. sz-i arab invázió előtti idő jöhet számí­tásba. 104 Ha csak a feliratát vesszük figyelembe, akkor az egyik termet (XVII. sz.) mindenképpen 735 elé kell keltezni, annak kora azonban valójában - megalapo­zott és nem vitatott művészettörténeti érvek alapján - a 6. sz. végére, esetleg a 7. sz-ra tehető. 105 E kolostoro­kat a 12-13. sz-ban hagyták el végleg a koptok. 106 Bawit-ban két helyen találkozunk kisszíjas öv-ábrázo­lással. XVIII. sz. terem A jelen téma szempontjából a déli falon látható áb­rázolás érdekel bennünket. Itt egy geometrikus minták közepében álló nyolcszögben egy szőke hajú (!) alak látható, aki a kezében pálcát tart (8. kép í). 107 A közzé­tevő szerint az ábrázoláson gyermeket látunk - az arc inkább nőies, a ruha viszont felnőttre vall. 108 Az alak térd alá érő, vörös szegélyű s ugyanolyan típusú, fehér tunikát visel, 109 mint amilyen Kissufim-ban is látható. Derekát fekete öv fogja körül, melyről 5 db, ugyanolyan színű kisszíj 110 csüng alá. E kisszíjak hossza megköze­lítőleg megegyezik a Kissufim-ban és Beth Shean-ban láthatókéval, de azokétól eltérő módon a végük a szíj­jal azonos színű bojtokban végződik. Felvetődik a kér­dés: valóban kisszíjakat ábrázolnak-e ezek? Azt hiszem, nagy valószínűséggel állítható: igen. A 7-8. sz-i bizánci művészetben két másik alkalommal is megfigyelhető még, hogy az övről lecsüngő kisszíjat egyetlen vonallal, a kisszíj végét pedig bojtszerűen áb­rázolták; az első adat a langobárd Itáliából származik, a másodikat egy bizánci selyemtöredék szolgáltatja. 111 a) Stabio A pajzsdísz középső vereté az itáliai langobárd ha­gyaték egyik világszerte jólismert darabja, melyet álta­lában a 7. sz-ra, s - éppen a veretes övek általánosan elfogadott kronológiáját követve - annak első felére szoktak keltezni. 112 Az aranyozott bronz pajzsdíszen egy galoppban vágtató lovas látható, kinek övét szemmelláthatólag fontosnak tartotta érzékeltetni a ké­szítő mester, hiszen különben a jobb oldali nézetben ábrázolt, jobbkezes harcos lándzsája szükségszerűen takarná a férfi dereka táját. Az öv vereteit (5 db) ez esetben beponcolt apró körök, a kisszíjakat pedig (5 db) függőleges vonalkák és - ezért került most e lelet szóba - a végeiken az említett Bawit-i ábrázoláson lát­hatókkal egyező nagyságú körök jelzik (10. kép 7). 113 Szóba kell itt hozni a Lucca-San Romano-i aranyo­zott bronz pajzsdíszt, mely a langobárd kiállítások, ka­talógusok és művészeti kiadványok állandó darabja. A szemből ábrázolt gyalogos harcos (a feje letörött) jobb kezében díszes zászlót, baljában kerek pajzsot tart. Rövid, nem-sztyeppei típusú kardja van. Minthogy az eredeti közlésekben a fénykép nem jó minőségű, az öv iránt érdeklődők egy rajzra voltak kénytelenek hagyatkoz-ni, 114 s az utóbbi alapján kisszíjak jelenlété­vel lehetett számolni. Mint kiderült, ez nem állja meg a helyét. A grafikus nyilván a publikációk alapján dolgo­zott s ezért tüntetett fel 3 db kisszíjat, melyek a való­ságban nincsenek a pajzsdíszen. A Museo Nationale di Villa Guinigi-től (Lucca) kapott fényképeken jól látszik, hogy a derekat egyszerű, keskeny, pontkörökkel díszí­tett öv fogja körül (10. kép 2b). A félreértés a grafikus részéről onnan származhatott, hogy az alak jobbolda­lán enyhén rézsút irányban kissé lecsüng a (nagy) szíjvég (10. kép 2, 2a)^ b) Mozac A kisszíjnak egyetlen keskeny vonallal való ábrázo­lására - Bawit és Stabio után - a harmadik példát a ko­rai bizánci selymek egyik jólismert darabja, a Mozac­inak (Franciaország, Puy-de-Dôme dép.) nevezett se­lyemtöredék kínálja (11. kép). Az ottani Saint-Calmin templomban Kis Pipin 761 után esett látogatása óta őrizték az egykor a 3-4. sz. fordulóján tevékenykedett Szent Austremonius relikviáit. Ezeket Kis Pipin külön rendeletére és személyes közreműködésével egy se­lyemszövetbe burkolva és pecséttel lezárva szállították oda egy másik helység templomából. (A selyemtöredé­ket ma a Musée Historique des Textiles-ben [Lyon] őrzik.) 116 Fényképe szinte kivétel nélkül föllelhető a Bi­zánccal és a kora középkori selymekkel foglalkozó ké­zikönyvekben - a Közép- és Kelet-Európa kora közép­korára specializálódott régészek figyelmét viszont eddig elkerülte, pedig érdekes és értékes további ada­tokkal szolgál Bizánc anyagi kultúrájának azon részé­ről, melyet a 8. sz-ból különösen kevéssé ismerünk. A selyemtöredéken egy médaillon szimmetrikus kompozíciójában egy lovas (király?) lándzsával s ku-

Next

/
Thumbnails
Contents