Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

52 BÁLINT CSANÁD tyája segítségével egy oroszlánra támad. Ebből a steppei és általában: a közép- és kelet-európai régészeti kutatást elsősorban a férfi öve, kengyele és lószerszámdíszei érdekelhetik. A lovas vörös alapszínű, bokáig érő felsőruhát visel, melyet a nyaknál s a mellrészen valamint az alsó szegélyénél s alul kétoldalt kőberakásokat utánzó színes minták, itt-ott apró, világos foltok s egy nagy médaillon díszítenek. A profilban ábrázolt, de szembefordulva ülő férfi derekán veretes, kisszíjas öv van. Az öv a fakulás miatt ma már krémszínű, melyet sötétszürke, majdnem fekete színű, keresztalakú mintázatú veretek díszítenek. Az övről két szíjvég

117 csüng le; s hogy valóban szíjvégekről van szó, azt kétségtelenné teszi az ábrázolt tárgy mérete és alakja, valamint az, hogy az öv, a szíjvégek kerete és a kettőt összekötő vékony csík (a szíj jelzése) színe majdnem azonos. A két szíjvég között némi méretbeli és „díszítésbeli" különbség van: egyikük (a derék közepe tájáról lecsüngő) kissé nagyobb s a belsejét kitöltő sötétszürke-fekete folt (áttört díszítés jelzése?) az alján még egy picit kiszélesedik. (Mérete, helyzete és a szimmetrikus kompozíció folytán kizártnak tekinthető, hogy ez utóbbi lett volna a nagyszíjvég.)

118 A kengyel ábrázolása azért érdemel külön figyelmet, mert az azidőben még ritkaság számba ment,

119 holott régészeti leletek és a Maurikios-féle Strategikon nem hagynak kétséget afelől, hogy használatuk mind a koraavaroknál, mind pedig a 600-as évektől kezdve Bizáncban

120 elterjedt volt. (A kengyel megjelenésének pontos időpontja az avaroknál ismeretlen!) A bizánci kengyel-ábrázolások igen ritka voltának vagy éppen hiányának okát nem lenne nehéz a bizánci művészet archaizáló tendenciájával magyarázni, de ha körültekintünk a világban, akkor kiderül: a kora középkori művészetben - a kengyel általános használata idejében! - a legkülönbözőbb kulturális régiókban általában is gyakran kengyel nélkül ábrázolták a lovasokat. Elsőként az avarokra hivatkozom, egyrészt mert éppen őket szokás a vas kengyel európai elterjesztőinek tartani, másrészt pedig mert a 6-7. sz-i sírjaikból rendszeresen látnak napvilágot kengyelek - ugyanakkor mind a korai, mind a késői periódusukból származó, nagyon kis számú lovas-ábrázolásokon nyoma sem látszik a kengyelnek.

121 A 8-9. sz. előtt egyáltalán nem találkozunk kengyel-ábrázolásokkal Belső- és Közép-Ázsiában

122 (az ellentmondást jól érzékelteti, hogy a Kudyrge-i csont nyeregkápa díszre karcolt rajzon a lovasnak nincsen kengyele, ugyanakkor magukból a sírokból kerültek elő kengyelek

123

), nem Taq-i Bostan-ban, a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójának lovas jeleneténél, s egy 10. sz-i arab tusrajzon sem,

124 - a kora középkori Ázsiában egyedül Kína és Korea volt az, ahol a kengyel ábrázolása nem ment ritkaság számba. (E kérdés bővebb elemzése, pontosabban: annak kiderítése, hogy miért nem ábrázoltak kengyelt olyan korban és olyan népek, ahol az akkor már használatban volt, egyáltalán nem e cikknek, hanem a művészettörténetnek feladata.) A Mozac-i selyemhez visszatérve: végezetül nem látom érdektelennek fölhívni a figyelmet arra is, hogy az ott látható ló szügyelőjéről lecsüngő 3-alakú dísz tipológiailag későantik eredetű, jó párhuzama a 7. sz. 1. feléből való Glodosy-i leletben,

125 megvan egy 6. szi bizánci füstölőn,

126 7. sz-i bizánci selymen

127 és előfordul a 9. sz-ban is a Maiak Preslavec-i kincsben.

128 Miután megállapíthatjuk, hogy a 8. sz-i bizánci eredetű Mozac-i selymen olyan övet és lószerszámot ábrázoltak, mely megfelel a régészeti ismereteinknek, térjünk vissza a Bawit-i övábrázoláshoz! A Stabio-i és Mozac-i analógia, a 6-7. századi európai veretes, kisszíjas övek kialakításával azonos méret és elrendezési elv alapján bizonyosnak tartom, hogy e kopt festményen is kisszíjvegek láthatók. Megerősíti ezt, hogy egy másik Bawit-i terem esetében ennél egyértelműbb kísszíj-ábrázolásokra figyelhetünk fel. XXXVII. sz. terem A nyugati falon gazellavadászatot ábrázoltak (11. kép 2).

129 A fríznek csak az alsó fele maradt meg, s ezért az egyik vadász csak térdtől, másik kettő melltől lefelé látszik, egyedül a gazdagon díszített tunikájú fiatal ábrázolása maradt meg teljesen, mivel őt - a gazella lábát igyekszik megkötni - lehajolva mutatja be a festő. Az ábrázolt férfiak viseletével foglalkozó kutatók nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy mindhárom férfi, akinek a dereka a festményen látszik, övet visel s erről az övről kisszíjak csüngnek le.

130 Közvetve a viseletük eredetére vonatkozóan annyi merült föl, hogy a festmény „egy perzsa mű ihletése alatt született volna", amit egy másik kutató határozottan elvet.

131 Ezek az övek keskenyek és fekete színűek, s azok az egyforma hosszúságú kisszíjak is. Takart helyzete miatt a göndör, fekete hajú, díszes tunikájú férfié látszik a legkevésbé, nála a derék baloldalán van egy kisszíj és valószínűleg egy másik, a középtájon. Ez utóbbi egyértelműen nem dönthető el, mert a gyanított kisszíj az előtte álló férfi lábát jelző vonallal majdnem egybeesik. Vitathatatlanul kisszíja van viszont a 3. és 4. férfinak. A futásban ábrázolt 3. személy bal dereka szélén egy és hátoldalt két kisszíj lóg le az övről; az utolsó a hát közepe tájára esik s mintha kissé hosszabb lenne, mint a másik kettő. (E férfi rövid, széles pengéjű, egyenes keresztvasú, markolatgombos kardja, melynek hüvelyén két pánt van, a kora középkori bizánci kardok tipológiája számára fontos, eddig figyelmen kívül maradt adatot jelent.) A 4. férfi öve elölről látható: középen hosszan csüng le az öv vége (csatot nem ábrázolt a festő), jobb oldalán 1, a balon 2 kisszíja van. A festmény kormeghatározása a feltételezett iráni hatás megítélésétől függ,

132 ill. attól, hogy az az 583-as és 617-es szászánida támadások előtt ért-e ide, avagy csak a 7. sz. 1. negyedében, amikor is a kapcsolat Iránnal közvetlen volt? Mindenesetre a későbbi keltezés híve is elismeri a viseletnek egy Justinianus-kori kézirat ábrázolásaival való rokonságát.

133 A most bemutatottakon kívül a Nílus vidékén kisszíjak ábrázolását - tudtommal - már csak egyetlen esetben figyelhetjük meg, de ez az öv jóval későbbi (9-10. század) és a szóban forgóktól tipológiailag is teljesen eltér (szélesek és nagyszámúak). Ezen kívül - már amikor az ábrázolt személyek egyáltalán viselnek ilyet - az övek teljesen egyszerűek.

134 Az Abdallah Nirqi-i