Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939)

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 485 (1919-1939) elnyerje a lány szerelmét. Hogy mivel érdemelte ezt ki? Nemcsak kitartásával. Hanem miközben hosszú napokon át várta a lányt, megszerette az itteni embereket, a vizet, a levegőt, az egész országot, s úgyszólván lélekben ő maga is magyarrá vált. Megszerezte az erkölcsi alapot az örök boldogsághoz. Eddig tart a felnőtteknek szóló mese. A történet azonban a valóságba visszatérve ér véget. A nádvágók egy öreg, rozzant nádkunyhóban egy katonai vállszíjat és egy női topánkát találnak. Sőt, az iszapba fúródva még egy bölcsőt is lelnek. A mesének a valósághoz köze van - szól az írói célzás. Hogy a helikoni pályázat zsűrijének miért pont Szőllősy írása tetszett a leginkább? Nehéz rá feleletet találni. Talán ezt tartották a legalkalmasabbnak az olvasóközönség érdeklődésének felkeltésére. A kor ízlése, igénye volt ilyen... A kötet többi novellája is ügyes tollú, jó fantáziával megáldott íróra vall. Könnyed, sztorizó hajlama unatkozó háziasszonyoknak való történeteket produkált. A szerző a jóskártya általánosságainak megfelelő, úgynevezett örök témákat (halál, féltékenység, szerelem stb.) kultiválta, melyekhez tartalmat a kispolgári életből merített. E szórakoztató, rövid lélegzetű írások szerzője művelt ember volt. Valószínűleg ismerhette a modern lélektant, Freud tanításait is. Konfliktusokat az emberi hajtóerők (komplexek) szembeállításával teremtett. Pl.: A vér megszólal című történetében az egyén állampolgári és nemzetiségi hovatartozása között feszülő ellentétet a végletekig kiélezi. A mű végén a giccses módon történő szembeállításra erkölcsi megoldást talál az író, álkatarzissal csapja be az olvasót, írásait horrohsztikus jelenetekkel, egzotikus, helyenként pornográfiapótló, erotikus tartalommal tölti meg. A kötet nem lehetett rossz üzleti vállalkozásnak sem. A társaság a továbbiakban Hetyey József novelláinak és Biczó Ferenc irodalmi tanulmányainak a megjelentetését tervezte. Ebből azonban semmi nem lett, mert az anyagiakat végül is egy nagyobb volumenű munkára, nevezetesen Berzsenyi Dániel költeményeinek újabb megjelentetésére fordították. A költő halálának századik évfordulója alkalmával vetődhetett volna-e fel szebb gondolat, mint Berzsenyinek saját műveiben való megörökítése? így határozták el, hogy a társaság teljes vagyonát felajánlja az Akadémiának „egy tudományos színvonalon álló", teljes Berzsenyi-kiadás céljaira.

164 Merényi Oszkár felsőkereskedelmi iskolai tanár, a Berzsenyi Társaság főtitkára vállalta magára a munkát. Niklán, a Berzsenyi család levéltárában bőséges anyagot talált. Kutatásai nyomán újabb, addig még kiadatlan dokumentumokra bukkant. Az MTA a kritikai kiadás szerkesztésével Merényit bízta meg. 1937 tavaszán, több mint egy év késéssel, meg is jelent az a szép kiállítású 440 oldalas könyv, amely büszkén viseli a Berzsenyi Dániel költői művei címet. A Berzsenyi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia közös kiadása. A kötet Merényinek (s e réven a társaságnak is) hírnevet szerzett és további, Berzsenyihez kapcsolódó kutatásokra illetve kötetek megjelentetésére ösztönözte az irodalomtörténészt. Merényi a Berzsenyi család felkérésére elvállalta a költői hagyaték rendezését is. Ő volt az utolsó szakember, aki a Berzsenyiek családi levéltárát még láthatta és felhasználhatta publikációi céljaira. Az értékes könyvtárnak és levéltárnak 1944 után nyoma veszett. így már csak a publikált kéziratok, könyvek tanúskodnak a költő hajdani munkásságáról. A Berzsenyi Társaság 1936 után 1936-ban még Merényi Oszkár szerkesztette a Berzsenyi Társaság értesítőjét. Az 1937-es évkönyvet már Hetyey József állította össze.

165 Míg az előzőleg megjelentetett három értesítő (az 1925-28-as, az 1929-es és az 1925-36-os évekről) jellegében nem egyéb, mint a társaság életéről szóló jelentésszerű beszámoló, (a történtek hol bővebb, hol szárazabb öszszefoglalója), addig a Hetyey-féle évkönyv cikkeket, novellákat, verseket, tanulmányokat tartalmaz, s a tagok előadásaiból, alkotásaiból ad ízelítőt. A társaság érdemi munkáját reprezentáló kötetben az a furcsa, hogy első kiadványnak tüntette föl magát a Berzsenyi Társaság Könyvtára sorozatban. Ennek okára sehol sem találunk magyarázatot a forrásokban. Hetyey ne tudott volna arról, hogy néhány éve elindult már egy ugyanilyen nevű sorozat s ráadásul annak két kiadványa is megjelent?

166 Aligha hihető. Akkor pedig történnie kellett valaminek, ami Hetyeyt arra késztette, hogy a társaságnak az ő szerkesztését megelőző kiadványait gyakorlatilag illegitimnek tekintse. Hogy ennek mi állt a hátterében, nem tudni. Mindenesetre a Merényi nevével fémjelzett korszak ki nem mondott semmibe vevéseként értelmezem. Ezt a feltételezésemet erősíti meg az is, hogy egy helyütt Merényi hangot ad a személyét ért támadások feletti bosszankodásának.

167 Egy évvel az impozáns Berzsenyi ünnepségek után egyes tagok elégedetlenkedni kezdtek. Kritikával illették a vezetőséget, hiányolták a tartalmi munkát, nívótlannak tartották a társaság összetételét. Az aggályoskodók elsőszámú szószólója a sajtó hasábjain Hetyey József gimnáziumi tanár volt. Az Uj-Somogy 1937 január 9-ei számában ekképpen ágált: sokáig divatban volt, hogy aki tíz jó-rossz újságcikket, néhány verset, pár novellát vagy akár egy szakácskönyvet írt, vagy valamely társaságban tanuk előtt becsületszavára kijelentette, hogy írónak, költőnek érzi magát és mihelyt ihlete lesz, neki is lát az alkotásnak, minden különösebb nehézség nélkül a Berzsenyi Társaság tagja lehetett. Sőt némely szerencsésebb polgártársunknak az erszénye, társadalmi állása, vagy sógorsági köteléke is elegendő volt ahhoz, hogy felvegyék a rendes tagok sorába. De ez a régi világ elmúlt..." Többen úgy érezték a társaság tagjai közül, hogy a helyi társadalom irántuk tanúsított közönye nemcsak a nyárspolgári kényelemszeretettel magyarázható. Az újrareformálás igénye mögött a társaság jövőjéhez kapcsolódó két, merőben ellentétes elképzelés rejlett. Merényiek távlati célként a dunántúli irodalmi társaságok egyesülésének gondolatát fogalmazták meg. Ebben vélték ugyanis felfedezni egy nívós irodalmi élet megteremtésének zálogát, melynek elérése nyomán