Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939)

486 VARGA EVA erőteljesebb hivatalos támogatást lehet kapni. Hetyeyék ezzel szemben a helybeli erőkkel kívántak színvonalat teremteni. „A társaság nem beérkezett fővárosi írók uszályhordozója kíván lenni".

168 „Most új korszak kezdődik: a lendület, a megújhodás kora."

169 hirdette Hetyey. A lapokban sűrűn megjelenő propagandacikkei az eredeti célul kitűzött program (havi felolvasó ülések rendezése, saját folyóirat teremtése, könyvkiadás, tárlatok és hangversenyek rendezése) magas színvonalú megvalósítását fogalmazták meg. 1937 tavaszán a társaság tisztikara - Weissenbach elnökkel az élen - lemondott. Főtitkárul Hetyey Józsefet választották. A társaság igazgatósági tagjai sorába a következőket választották: dr. Májay Dezsőné, dr. Pongrácz Károly gimnáziumigazgató, Darnay Kajetán kereskedelmi tanácsos, K. Pap János nyugalmazott tanító, dr. Thury Zsigmond az Uj-Somogy főszerkesztője, Szőllősy Ferenc a Somogyi Újság főszerkesztője, dr. Fonyó István újságíró, Bársony János felsőkereskedelmi iskolai igazgató, Tóth Zoltán jegyző, Biczó Ferenc gimnáziumi tanár, Szenté László gimnáziumi tanár, Rottensteiner Richárd siketnémaintézeti igazgató, dr. Merényi Oszkár felsőkereskedelmi iskolai tanár, Geiszler István vaskereskedő, Kovács Jenő József festőművész, a múzeum rajzolója, dr. Takáts Gyula gimnáziumi tanár.

170 Hogy elképzeléseik miként valósultak meg, arról a kiadványaik tanúskodnak leginkább. „Az irodalom valamikor tett volt, bátor kiállás. Ma az ipari könyvtermelés világában inkább megélhetés és üzleti vállalkozás..." - írta a társaság 1937-es évkönyve élén Szenté László Rutinirodalom című tanulmányában. A színvonalas írás a szórakoztató tömegirodalom létrejöttének okairól, jellemzőiről, tematikájáról s a silány tartalmat kritikátlanul befogadó közönség lélektanáról szól. S jelzi egyúttal a társaság ponyvairodalom elleni szenvedélyes tiltakozását is. A vékony kötet a korabeli Somogy, s a korabeli társaság szellemi életének keresztmetszetét adja. Jóindulatúlag feltételezzük, hogy Hetyey válogatását nem társasági, közéleti kapcsolatok, hanem esztétikai értékítéletek határozták meg. Érdekessége még a könyvnek, hogy tizenkilenc szerzője közül nyolc a nő. Témáik is femininek: a nő anyai hivatásáról, mesékről, érzékeny és finoman érzéki dolgokról szólnak. Gőgös arisztokratizmusuk alól helyenként bántóan kitüremkedik dilettantizmusuk. Érdekes volna tudni, hogy a szerkesztő úr miért nem hívta fel a figyelmét pl. Májay Dezsőné Evva Sárinak

171 arra, hogy állításával ellentétben a neandervölgyi ősasszony aligha nyugtathatta gyermekét királyfiról szóló mesével. S vajon miért nyerték meg a tetszését az efféle rímek, mint „Lakásban - vágytam, halkan - sarokban, zongora - melódia, indigókék váza - rózsafakadása"

172 stb. Az esetben, ha a szerző a saját rímeit tiszta csengésűnek érezte, abból csakis affektáló, arisztokratikus kiejtésére tudunk következtetni. Művészete nem más, mint hivalkodó giccs. A nőírók sorát egy Kisfaludy Ataláról, az első somogyi költőnőről szóló tanulmány tette teljessé. A kötetet az irodalomtörténészek számára érdekessé, figyelemre méltóvá valójában egyetlen szerző teszi, az akkor még ifjú, mindössze huszonhat éves Takáts Gyula. Első verseskötete is Kaposváron jelent meg Kút címmel 1935-ben, a kaposvári Szabad Egyetem kiadásában. Két év múlva a Berzsenyi Társaság jelentette meg Kakuk a dombon című kötetét. Takáts Gyulát már ekkor hírneves poétának tartották, a fiatal magyar költői nemzedék tehetségének könyvelték el. A korabeli helyi lapok költészetének legjellegzetesebb vonásait emelték ki. A csendes szemlélődés költőjét látták benne, mint aki a legapróbb természeti jelenségekben is képes elmélyülni. Dicsérték műveinek zamatos nyelvezetét, csengő-bongó rímeit, alliterációit. Helybeli méltatói nagyra becsülték szerencsés tárgyválasztását, melyen valószínűleg a somogyi tájhoz, a természethez s általában a vidéki élethez való kötődését értették. Mindezekre s egyúttal a sokféle irodalmi hatásból egyénivé vált modernségére az egyik legjellemzőbb példa „A tó és a part" című verse. Nem véletlen, hogy a Kakuk a dombon kötetben szereplő verset a Berzsenyi Társaság 1937-es évkönyve is közölte. „A tó színe zöld és mindent átölel, vízén hullámzik a lila hínár tükrén a felhők, mint hattyúk úsznak át s hószín hasuk pontyok csókjára vár"

173 A Berzsenyi Társaságnak azt a törekvését, hogy a tagok értékes műveit megjelenteti, több kiadvány reprezentálja. A Berzsenyi Társaság Könyvtára sorozatban két év leforgása alatt kilenc kötet jelent meg. Az évkönyvben - mely a sorozat első kiadványa volt szerepelt már az a nyolc szerző, kinek külön-külön önálló kötete ezt követően a sorozat darabjait képezte. Nem sokkal az évkönyv megjelenése után, 1937 júniusában adták ki Lakos Eta (városi díjnok) Középen című verseskötetét. Lakos Somogy ünnepelt költőnője volt, jóllehet már a kortársak is a konzervatív költői irányzat tagjának tartották. Költészetében a leheletfinomságot, a női lélek tiszta érzéseinek kifejezésre juttatását értékelték. A kötetben játékos, idillikus művek, magyar nótás hangvételű, emlékkönyvvers jellegű költemények találhatók. Kispolgárján konzervatív költői világát az ábrándozás, a konvencionális elem és a klisék túltengése jellemzi. Egyes művei Szabolcska-utánérzések. Lakos Eta veneskötetét Gamási Lázár István parasztíró elbeszélései (Ha a rőzselángok kialszanak), majd Várkonyiné Haracsi Erzsébet novellái (Férfihűség) követték. Klindáné Merényi Margit meséi tanító jellegű példázatok. A kor valláserkölcsi „életfilozófiáját" fejezik ki. Varasdy Imre Megérkezés című verseskötete a szerző református lelkészi hivatásának retorikai műveltségét tükrözte. Számára a hitélet életformát is jelentett egyúttal (pl.: Csendes délutánok, Örök pihenő). Irredenta szólamokban is bővelkedett költészete. Úgy tetszik, a sorozatban szereplő valamennyi költőre hatott Szabolcska Mihály. S azt ők annak idején