Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939)

484 VARGA ÉVA A társaság a harmincas években magasabb szín­vonalon folytatta az elődök által megkezdett munkát. 1932 és 1936 között évente tíz-tíz irodalmi, művészeti előadást rendezett. Kiemelkedő volt az Erdélyi Szépmíves Céh látogatása. Ez időben mutatkozott be Takáts Gyula, Jékely Zoltán, Weöres Sándor a somo­gyi közönségnek. Vendégeik voltak a hölgyolvasók kö­rében népszerű fővárosi írónők - Gulácsy Irén, Szentmihályiné Szabó Mária is. Az irodalmi előadások tematikájából - bár az elő­adások tartalmáról nem tudósítanak a források - az igényesség érzékelhető. így például: dr. Biczó Ferenc: Arany balladáiról, vagy Arany köl­tészetéről dr. Merényi Oszkár: Berzsenyiről, Petőfiről dr. Hetyey József: Zilahy Lajosról és Ibsenről Folytatták a Dunántúli Tárlatok sorozatát, Kunffy Lajosnak és Iványi-Grünwaldnak nyitottak kiállítást. 1936-ban a társaság az országos érdeklődés kö­zéppontjába került. Berzsenyi Dániel halálának száza­dik évfordulóján több megmozdulásuk keltett figyelmet. A február 24-én tartott irodalmi est műsorát a rádió köz­vetítette. Májusban Berzsenyi mellszobrát fényes kül­sőségek között leplezték le. Kaposváron ebből az alkalomból készült az első hangosfilmfelvéteü Ifj. Bodnár Gyula operatőr nemcsak az ünnepséget, hanem a megyeszékhely jellegzetes, szép részeit is megörökítette. 160 Berzsenyi halálának centenáriuma alkalmából a társaság az Akadémia támogatásával kiadta a niklai re­mete műveit. A rádióközvetííés sikere nyomán az egyesület ve­zetőségét a hatékony, magas színvonalú működés gondolata foglalkoztatta. Távlati célként - az Erdélyi Szépmíves Céh mintájára - felmerült a dunántúli iro­dalmi társaságok egyesülése, a dunántúli írók tömörü­lése is. A kortárs írók közül a Dunántúlon született Babits Mihály, Illyés Gyula, Kodolányi János, Babay József, Berkes Imre, Fóthy János, Surányi Miklós. A velük fém­jelzett tömörülés aztán további, valóban tehetséges dunántúli írókat hívott volna meg sorai közé. „De nem azokat, akik csak azért tartják magukat írónak, mert életükben leírtak már két háromtagú szót s szellemi agyváladékukat minden áron papírra akarják mázolni. Az ilyen irodalmi szellemi szegénylegényektől mentsd meg uram az alakuló irodalmi tömörülést." 161 - tették azonnal hozzá. A szélesebb körű szerveződés a hiva­talos anyagi támogatás elérését, az pedig a vidéki ma­gas szintű kultúra megteremtését, a megfelelő folyóirat és könyvkiadás megvalósítását jelentette volna. A Du­nántúli Irodalmi Szövetség tervét a helyi kisstílű írók rosszallása fogadta. Az irodalom decentralizációjának szükségességét hangoztatták. 162 A társaság távlati tervei között szerepelt egy vidéki, somogyi irodalmi múzeum létrehozása. A múzeum gyűjteményi alapját a Berzsenyi relikviák alkották vol­na, melyhez további jeles somogyi alkotók hagyatéká­nak megszerzését tervezték. A leveldi Kozma család Bárd Miklós (Kozma Ferenc) és Kozma Andor könyve­it, kéziratait felajánlotta a létesítendő múzeumnak. Gönczi Ferenc (a Somogy megyei múzeum akkori igazgatója) védőszárnya alá kerültek az irodalomtörté­neti források. (Jelenleg is megvannak a megyei múze­um újkortörténeti gyűjteményében.) A társaság múze­umgründolási akciója a második világháború kitörésé­vel elakadt. Egy újabb korszaknak kellett ahhoz bekö­szöntenie, hogy az eredeti terv, a Berzsenyi múzeum létrejöjjön. A társaság évek óta húzódó tervét, miszerint a ta­gok érdemes munkáit kiadják, hosszú előkészítés után siker koronázta. 1933-ban indították útjára a „Berzse­nyi Társaság Könyvtára" című sorozatot. A sort a főtit­kár, Merényi Oszkár munkája, „A magyar klassziciz­mus" nyitotta meg. Merényi ezt a tanulmányt egy na­gyobb irodalomtörténeti szintézis bevezetésének szán­ta. Művében hangzatosan fogalmazta meg, milyen ér­tékeket tart követendőnek a magyar irodalmi múltból. (Petőfi, Arany, Gyulay Pál) A kötetnek két kiadása is­meretes. A második „A magyar klasszicizmus szelle­me" címet viseli. A még szintén 1933-ban kiadott kötet­ben a társaság elnökének és a szerzőnek az előszavát találjuk. Báró Weissenbach a nagyközönség támogatá­sát kérte, hogy a sorozatot folytathassák. Évi egy-két munka megjelentetését tervezték. 1934-ben Szőílősy Ferenc novelláskötetét adták ki. A balatoni aranyhíd címadó novellája az IGE (írók Gaz­dasági Egyesülete) országos novellapályázatának győztes müve volt. 163 A helikoni pályadíj hatására a Berzsenyi Társaság 1932 szeptember 29-ei igazgató­tanácsi ülésén meleg ünneplésben részesítették az író-tagtársat. Valószínűleg ekkor határozták el, hogy a művet megjelentetik. A várdai születésű Szőílősy, miután több fővárosi lapnál is dolgozott, az 1920-as évek elején Kaposvárra került. 1921 és 1924 között a Délmagyarország felelős szerkesztője, majd a Sport Újság főszerkesztője volt. 1929-től mint a Somogyi Újság főszerkesztője s az MTI kaposvári munkatársa a helyi közélet fontos személyi­sége lett. Valószínűleg újságíróként kezdett irodalom­má! foglalkozni. Szinte minden műfajban kísérletezett. Verseivel helyi lapoknál nem jutott tovább. Színpadi müveivel már szerencsésebbnek bizonyult. Leányké­rés című bohózatát az egyik budapesti kabaré bemu­tatta 1921-ben, Tanulj című egyfelvonásosát somogyi műkedvelők játszották a húszas évèk első felében. El­ső regénye a Koronás koldusok 1922-ben jeleni meg. Ezt követte 1934-ben A balatoni aranyhíd című novel­láskötete. Majd a későbbiek folyamán megjelent szín­műve (Vágy és szerelem. 1940.) és három regénye (Hét vár kincse. 1941., Palota visszaüt. 1941., Ördög a sombókon. 1942.) reprezentálja további életművét. A díjnyertes pályamű (A balatoni aranyhíd) egy re­geszerű balatoni történetet beszél el. A szemesi halá­szok egyik fiatal társuk kedvéért felelevenítenek egy régi, legendás történetet: egy francia tiszt állhatatos szerelmét egy balatoni sellő (vagy igazi leány?) iránt. Miközben a katona egy hónapon át estéről estére vár­ta szerelme feltűnését, kiállta a próbát, hogy az utolsó pillanatban (merthogy indulási parancsot kapott)

Next

/
Thumbnails
Contents