Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Gáspár Ferenc: Együtt a fronton Rippl-Rónai és Oskar Kokoschka kapcsolata 1916
Együtt a fronton Rippl-Rónai és Oskar Kokoschka kapcsolata 1916 GASPAR FERENC A művészettörténeti kutatás egységes abban, hogy Rippl-Rónai és Oskar Kokoschka az első világháború alatt 1916 tavaszán az olasz fronton ismerkedett meg egymással. 1 Az ott együtt eltöltött időszak bemutatása, továbbá viszonyuk feltárása a Rippl-kutatás számára még szabad terület. A témában egy, az általános megállapításokon túllépő tanulmány már hozzáférhető, 2 ennek ellenére szükségessé vált, hogy a kutatómunka előrehaladtával összefoglaljuk jelenlegi ismereteinket. Munkánknak további aktualitást adhat az az Oskar Kokoschka grafikai műveiből 1999. május-novemberében Magyarországon és Ausztriában megrendezett vándorkiállítás katalógusában Sümegi György tollából megjelent tanulmány, amely megállapítja: „Oskar Kokoschka magyar és magyarországi kapcsolatainak története nincs feldolgozva, pedig a gazdag árnyalatokban színezett mozaikok egyfajta teljességet sugallnak. Az Oskar Kokoschka személyisége által egybeforrasztott életút és életmű parcelláiban egyaránt vannak fölleltározandó események és művek." 3 Ezek a mondatok megerősítik témaválasztásunk időszerűségét, és szükségességét. Rippl-Rónai 1914-ben a háború kitörése idején a hadkötelezettség felső korhatárát már betöltötte, ezért hadbavonulnia nem kellett. A világháború kezdete Franciaországban érte, ahol internálták. A viszontagságos időszak harci kedvet nem támasztott benne - mire hazatérhetett a háború kezdetén általános hazafiúi lelkesedés is csökkenőben volt -, így számos publicistával és festőtársával ellentétben önként nem igyekezett a frontra jutni. Még régi ismerőse, a keleti fronton jelentős hadi sikereket elért - és így Magyarországon igen népszerű - Szurmay altábornagy „személyes" meghívása elöl is kitért. 4 A Rippl - Rónaira vonatkozó gazdag dokumentációs anyag ismerete mellett is váratlannak minősíthető az 1916. április 10-én bekövetkezett esemény: a magyar miniszterelnök ajánlatára kinevezték hadifestőnek. 5 Az indíttatás, az előzmények ismeretlenek. A Mährisch-Ostrau-i sajtóhadiszálláson történt jelentkezéstől (április 10.) az olasz fronton történő felbukkanásig tartó időszak (július közepe) eseményei még csak részben feltártak, de számunkra most nem is bírnak jelentőséggel. Arról, hogy Rippl - Rónai az olasz fronton tartózkodik, egy a családjához írott levélből szerezhetünk tudomást. Itt szerepel dokumentálhatóan első ízben Kokoschka neve. A levél Veldesben Íródott és Laibachban ütötték rá a katonai cenzúra pecsétjét. „Őnagysága Paris Anella úrleánynak Kaposvár Somogy Róma villa Ungarn Kedves kis Anellám, mi az oka annak, hogy Ti - gyerekek - sem írtok? Nem szép tőletek. Tudhatnátok, hogy nekem igen jól esnének. Igen jó dolgom van. A Generális éppúgy, mint a többi főtisztek, tisztek mind nagyon barátságosak velem. Dolgozom szorgalmasan, mindenki bámulatára, megelégedésére. Kokoschkával csak 10 nap múlva jövök össze a Feldpost 310-en. Ma átjöttem ide Veldesbe, már rég vágytam látni ezt a mesés szép tavat a szigettel. 11/2 óráig csónakáztam a gyönyörtől eltelve. Egy generális orvossal vagyok itt, akit útközben pompásan lerajzoltam, majd kiugrott az ablakon örömében. Csókold meg Lazarin nénit helyettem. Józsi bátyád 5 nappal ezelőtt írt levelemet megkaptátok ?" 6 A hivatkozott, öt nappal korábban írott levél meglétéről nincs tudomásunk. Ezzel ellentétben biztonsággal következtethetünk arra, hogy Kokoschkával már korábban is találkoznia kellett, és hogy ez a korábbi és a bekövetkező találkozás fontos volt számára. Párhuzamosan haladva, nézzük meg most a másik oldalt is. Azt, hogy Oskar Kokoschka a galíciai fronton 1915-ben elszenvedett súlyos sérüléséből felépülve hogyan került a hadszíntérnek ugyanezen szakaszára, magától a festőtől tudjuk, aki sok-sok évvel később a nyomasztó emléket eltemetve így ír erről Életem című könyvében: „.. Hogy frontszolgálatra valaha alkalmas legyek még, arra gondolni se lehetett. Fönnállt az a veszély, hogy irodai szolgálatra osztanak be. Azon voltam, hogy ezt minden eszközzel megakadályozzam, hiszen irodában csak bajt csinálhattam volna, akadályoztam volna a központi hatalmak győzelmét. Az a lehetőség adódott, hogy mint összekötőtiszt az olasz fontra küldessem magam : újságírók, festők és hadirajzolók egy csoportját kellett vonaton Laibachba kísérnem, ott átadom a hadsereg-parancsnokságnak, ahonnan aztán kihelyezték őket az egyes ezredekhez.,, 7 Korabeli lelkiállapotát és rossz előérzetét reálisabban tükrözi az a levele amelyet július 10-én Bécsből írt Albert Ehrensteinekß Ebben olvashatjuk:
