Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Gáspár Ferenc: Együtt a fronton Rippl-Rónai és Oskar Kokoschka kapcsolata 1916

466 GÁSPÁR FERENC „Én még 5 napot maradok itt, és 14-én meg kell kezdenem a rettegett utazást a festőkkel, ami biztosan rövid időn belül a fejembe fog kerülni. Megpróbálom L. Kestenbergen keresztül elérni - akit egyébként kérek üdvözölni -, hogy meghívást kapjak a német főparancsnokságtól, Bódétól származó ajánlás révén, kíváncsian várom az eredményt.. Engem már halálosan fáraszt az élet a világvégét várom, amikor remélhetően akad majd egy földdarab, ahol kipihenhetem magam."

9 Július 15-16-án Klagenfurtból ír szüleinek,

10 ezt a következő napon egy újabb, számunkra fontos levél követ: „Kedves anya, újfent hatalmas szerencsém volt. Az a dolog, amit Loos H.-nál kezdeményezett, sikerülhetett volna, de 14 nap múlva felfelé kellett volna utaznunk, ahol rossz az élelmezés és az elhelyezés mert valamennyi szállást már elfoglalták a magasabb rangú tisztek. Most lehetőség adódott rá, hogy a leghíresebb magyar festővei, Rippel-Ronaival - akivel úgy bánnak mint egy lágy tojással - Laibachba jöjjek, ahol minden kényelmes és kulturált. Ráadásul a főparancsnok egy közismerten művészetkedvelő tábornagy. Én vezetem a csoportot és én vagyok a felelős mindenért, a festők munkájáért, a felvezetésért, utazásért, étkezésért stb, közvetlenül az itteni főparancsnokságnak. Hat hetet maradok ott, aztán 6 hét szabadságot kapok. Az átutazás közben valószínűleg 1-2 napot Bécsben töltök. Minden jót, és szívélyes üdvözlet apának, Neked és Patockaéknak. Oskar „

11 A levél tanúsága szerint Kokoschka tisztában volt Rippl művészi tekintélyével, ebből az sem von le semmit, hogy következetesen rosszul írja a magyar festő nevét. A kérdés, hogy Kokoschka ismerte-e Rippl festészetét is, vonatkozó dokumentumok hiányában nem egyértelmű. Az kétségtelen, hogy lett volna lehetősége ismerni, hiszen az 1914-es bécsi magyar képzőművészeti kiállítás egyik sztárja Rippl volt, aki Maillol portréjával elnyerte a nagy állami aranyérmet. A tárlat a korabeli osztrák és magyar sajtó szerint „fényes külsőségeivel" valódi társadalmi eseménynek számított.

12 Ugyanez a kérdésfeltevés Rippl oldaláról már határozott igennel válaszolható meg. Azt, hogy Oskar Kokoschka valaha is hathatott Rippl-re, a magyar művészettörténeti irodalomban - első ízben és mindmáig egyedül - Bernáth Mária vetette fel, egy a Magyar Nemzeti Galéria 1998-évi „nagy" Rippl kiállításán szereplő, a festői oeuvrben meglehetősen társtalan festményhez kapcsolódó analízis során. 1

з Az elemzés feltételezi az Adolf Loos

14 portréja című Kokoschka mű ismeretét azon az alapon, hogy 1913 januárjában Budapesten a Nemzeti Szalonban a Futuristák és expressionisták címen megrendezett kiállításon a Kat. 82 szám alatt szerepelt egy expresszív, Kokoschka által festett férfiportré. Sajnálatos módon a katalógus hiányos adatai nem meggyőző erejűek. A most következőkben bizonyítani tudjuk, hogy Adolf Loos arcképe valóban szerepelt Budapesten és Rippl-nek azt látnia kellett. A mű a Művészház osztrák művészeket bemutató tárlatán 1912 januárjában látható volt annak ellenére, hogy - a kutatók dolgát megnehezítendő - a kiállítás katalógusában a művészek névsorából (Anton Faistauer, Anton Kolig, Paris Gütersloh, Robin Christian Andersen, Egon Schiele, Arnold Schönberg) hiányzik Oskar Kokoschka neve, és kiállított művei sincsenek feltüntetve. Az ellentmondást a Magyar Nemzet 1912. január 20-i számában Ybl Ervin tollából megjelent kritika oldja fel: „.. Oskar Kokoschka határozott festői tehetség. Külön akart bemutatkozni és csak műveinek kis száma akadályozta meg szándékát. Még meg kel! higgadnia, művészi egyénisége, látása ha megtisztul, kiváló dolgokat fog festeni. Fölfogása most még zavaros, még nem találta meg magát, nagy tehetsége van a sokszor komikus kiélezésre, rendkívül erősen tud jellemezni, azon kívül a szobrászi formalátásra is van hajlandósága. Az első benyomás, mit képei a szemléiőre tesznek, határozottan kedvezőtlen, de tovább szemlélve megtaláljuk benne az értékeset is. Különösen egy japán pa~ godaszerü férfiarckép, egy vörös munkásfej mutatnak kedvező jeleket a jővőfejlődésre, Adolf Loos portjaifra pedig már szinte harmonikus és erőteljes önmegtalálást mutat."

15 Kokoschka még egy ízben szerepelt nagyobb kollekcióval a Művészházban, 1913 márciusában a „Bundösterreichischer Künstler" és Gustav Klimt gyűjteményes kiállításán. Ekkor három olajfestményt, három rajzot és két iparművészeti alkotást mutatott be.

16 Az eseményről érdemes idézni a pályatárs Berény Róbert véleményét: Kokoschka „... szakadás nélküli folytonos teret éreztet, a tekintetet előröl hátra és a többi irányba vezeti. Nála végre megszűnt a naiv kétkulisszaság: a háttér elé állított előtér. A téréreztetést hasonló úton-módon, tudtommal hárman csináljuk, egymástól teljesen függetlenül: Kokoschka, a francia Delaunay és én. Három fejrajza tökételes. Dagad bennük a sok széjjelpattanásig feszülő pszichikum és abroncsként tartja össze a megdönthetetlen szerkezet. Örömmel gondolok arra, hogy végre méltán kijár valakinek a „genialis" jelző."

17 Rippl- Rónai ekkor már több éve a Művészház Igazgatósága mellett működő Művésztanács elnöke volt, így elévülhetetlen érdemeket szerzett a Művészház kiállítási koncepciójának alakításában. Dr. Rózsa Miklós művészeti igazgató elégedetten állapíthatta meg a Müvészház története című írásában: „.. a magyar műszerető közönség progresszív hajlandóságát gyönyörűen illusztrálja, hogy a bécsi művészeknek sokkal nagyobb erkölcsi és anyagi sikerük volt itt- idegenben, mint akár mikor is odahaza Bécsben. (...) E kiállítások realizálásával élesen szemünk előtt lebegett az a cél is, hogy piacot teremtsünk a magyar művészetnek Ausztriában is és mennél nagyobb publicitáshoz juttassuk hazánk képzőművészetét. Jövő tavasszal Bécsben a Künstlerhaus nagy tárlatának keretében a Művészház cserekiállításával a magyar képzőművészet impozásan lesz képviselve."

18