Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek
44 BÁLINT CSANÁD sem fordulnak elő. 33 A régészeti leletek hiánya még éppenséggel ráfogható a kutatás hiányosságára (pedig ezt ma már nem lehet mondani), ám ha ugyanezt tapasztaljuk egy másik forráscsoport, az ábrázolások esetében is, akkor mindezt már nem szabad a véletlen művének tekinteni. Vegyük azért - előbb a tárgyakat ill. ábrázolásokat - szemügyre, hogy mégis mennyi esélye lehet a veretes, kisszíjas öv szászánida származtatásának? b) Irán /. Régészeti leletek Az ény-iráni és az é-szíriai övveretek alapján e lehetőséggel elvileg mindenképpen számolni kell. E leletek kora azonban csak hozzávetőlegesen állapítható meg (6-7. sz.), márpedig az eredetkérdésben való döntő állásfoglaláshoz éppen arra lenne szükségünk, hogy a számításba kerülő százado(ko)n belül fél- vagy harmadszázadnyi pontossággal tudjuk őket keltezni. Minthogy a kutatás ettől jelenleg nagyon távol áll, ezért megítélésem szerint a szóban forgó övgarnitúrák a veretes, kisszíjas övek eredetének vizsgálatában a prioritás (Közép-Ázsia és/vagy Irán egyfelől - Európa azaz Bizánc másfelől) kérdésében egyelőre semmiképpen sem használhatók fel. Ámde ha ezek kora nem is állapítható meg a kívánt pontossággal, van viszont néhány technikai és ornamentikái részletük, mely a kérdés vizsgálatához mindenképpen fontos tájékoztató pontot kínál. Először is figyelemre méltó, hogy a Dailaman-i övveretek felerősítési módja, a jellegzetes szalag- és pántfül egyáltalán nincsen meg az Ázsiában és az 5-6. sz-i ázsiai steppén napvilágot látott leleteken. Ezzel szemben a legkevésbé sem szorul igazolásra, hogy a szalag- és pántfül használata az övcsatokon és véreteken mily mértékben általános a későrómai időkben, majd az 5-7. sz-i bizánci kultúrában és Itáliában, valamint a merovingoknál. Elvileg természetesen számolni lehetne azzal a lehetőséggel, hogy a 6-7. sz-i avarkori préselt öv- és lószerszámveretek ácskapocs alakú függesztőfülei a bizánciaknak előzményei - s nem utánzatai! - lennének, csakhogy az egykorú keleteurópai steppén a pánt- és szalagfülek nemcsak ritkák, de mindig olyan együttesekben lelhetők fel, melyek Bizánccal, de legalább is a pontuszi városok műhelyeivel állnak kapcsolatban (Mala Pereŝĉepino, Martynovka). Ezen kívül van az iráni (típusú) övveretek között néhány olyan formai ill. díszítő elem, mely egyáltalán nem mutatkozik keleti jellegzetességnek. A szóbajöhető évszázadokban ui. sem Iránban, sem pedig a steppén egyáltalán nem találkozunk az alsó végükön fordított tulipán- vagy szívalakú szíjvégekhez még akár csak megközelítőleg is hasonló alakúakkal, ugyanakkor ezek mind a forma, mind a felhasználásmód tekintetében megegyeznek a későrómai kori övek egyik szíjvégtípusával 34 . Hasonló a helyzet a korábban általam szászánida jellegzetességnek gondolt „szárnyacskával" is, ez ui. megtalálható a bizánci ill. bizánci típusú pajzsalakú övdíszítmények alsó, hegyes végén is. 35 Márpedig ha így áll a dolog, azaz hogy az ény-iráni és é-szíriai övgarnitúrák nem mutatnak kapcsolatot közép-ázsiai leletekkel, egy-egy elemük viszont megtalálható Európában, akkor meg kell néznünk: a 6-7. sz-i övábrázolások közép- és belső-ázsiai hiánya esetében mutatkozó két kivétel mily mértékben tekinthető relevánsnak a veretes, kisszíjas öv eredete és elterjedése vizsgálatában? //. Ábrázolások Mint említettem, az ábrázolásokat figyelve csak egy-két olyan kivétellel találkozunk, melyeken ilyen öv látható. (Az alább következőket tekintve itt könnyen tehető ellenvetés, hogy ez az alacsony szám a gyenge kutatási helyzet számlájára lenne írandó. Megkísérlem azonban majd bemutatni, hogy a szóban forgó esetben nem erről lehet szó.) Az első két emlék világhíres, közismert: az egyik a Taq-i Bostan-i relief, a másik a „Khusro óráját" ábrázoló ezüst tál, a harmadik pedig egy szobortöredék, mely csak a szászánida művészet specialistái között ismert. Az ábrázolások ezen szerény számával szemben kétségtelen viszont az is, hogy az utóbbi időkben a szászánida Irán egy bizonyos régiójából ismertté váltak a témánkhoz tartozó régészeti leletek is 36 . Mármost ezek alapján megvizsgálandó, hogy ezen ábrázolások jelezhetik-e a veretes, kisszíjas öv 67. sz-i iráni használatát? Nyilvánvaló ui., hogy az ábrázolások kis darabszáma nem szabad, hogy a kérdés megítélésében befolyásoljon bennünket. 1) A Taq-i Bostan-i relief Ez késő szászánida művészet talán legkiemelkedőbb remeke, több mint egy évszázada ismert a világ előtt. 37 Eddig mindössze két esetben tettek kísérletet arra, hogy a steppei régészet számára értékeljék. 38 Érthetetlen és ma már megállapíthatatlan az, hogy a magyar és az annak nyomában járó közép-európai régészeti kutatás a kora középkori övek vizsgálatakor egyáltalán miért hagyta figyelmen kívül a Taq-i Bostan-i dombormű számukra is roppant gazdag adattárát? 39 Ha viszont valaki - márpedig többen megpróbálkoztak ezzel! - a relief egyes részleteiben megfigyelhető rokon elemekre támaszkodva, s az ex Oriente lux szellemétől vezettetve 40 kívánja a veretes, kisszíjas öv szászánida, vagy közép-ázsiai eredetét igazolni, akkor annak két körülményt fokozott mértékben kell(ett volna) figyelembe vennie: a) Az emlékmű kora Ezzel kapcsolatban a kutatás - egy újabb elmélettől eltekintve 41 - hosszú ideje azon a nézeten van, hogy a reliefek II. Khusro (590-627) alatt készültek;^ e sorok írója valószínűnek tartja, hogy a nagy király hoszszú uralkodási idejének első feléből származhatik. 43 A kronológia körül folyó vita (II. Khusro vagy III. Ardasir) kimenetelétől függetlenül tény, hogy a Taq-i Bostan-i emlékmű ábrázolásait kronológiai szempontból nézve mindenképpen a koraavarkor kronológiailag legbiztosabb keleti párhuzamai között kell számon tartani, de az is az, hogy Taq-i Bostan az európai veretes, kisszíjas övieletek korábbi volta miatt a veretes, kisszíjas öv keleti eredeztetése szempontjából irrelevánsnak minősül - az emlékmű készülésekor az avaroknál már nagy számban használtak ilyen öveket.