Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek
BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZADI KISSZÍJAS ÖVEK 45 b) Az emlékmű kulturális gyökerei E relief a hasonló szászánida emlékektől nemcsak a földrajzi helyzetével tér el, hanem a szászánida művészetben sok más tekintetben is egyedinek számít. Ez pedig annak a következménye, aminek az Irán művészetével, régészetével foglalkozó nagy kézikönyvek, összefoglalások szerzői egyáltalán nem szenteltek figyelmet, s amelyről még kevésbé tudtak az említett munkákra támaszkodó régészek. Csak néhány, e részlet(?)kérdéssel újabban foglalkozó specialista előtt ismeretes ui., hogy a Taq-i Bostan-i relief mind a tematikája, mind a kompozíciója, mind pedig egyes díszítőelemek alkalmazása tekintetében jelentős bizánci befolyásról - ha nem éppen bizánci származású mester kezemunkájáról! - árulkodik, 44 a Victoria ábrázolása, a peplos viselete egyértelműen görög-római és nem arsacida-párthus hagyományok átvételéről tanúskodik. 45 Ennek megítélésében nem érdektelen még egy kései, 12. sz-i iszlám forrást is figyelembe vennünk, mely egy, az eddigi kutatásban kevéssé figyelembe vett adatot közvetít. Eszerint a Taq-i Bostan-i emlékhelyet egy Qattus nevű férfi készítette volna, aki „nyugati", talán bizánci eredetű volt - e hagyomány megítélésével kapcsolatban mindenesetre figyelembe kell venni, hogy maga a személynév nem iráni jellegű! 46 A kora középkori steppei régészetben kiemelt figyelemnek örvendő későszászánida művészetnek és azon belül is az iráni fémművességet ért bizánci hatások elemzése 47 nem e cikknek, még csak nem is e sorok szerzőjének feladata elemezni. Példaként és a tanulság kedvéért azonban mégis érdemes itt megemlíteni, hogy még a mindenütt iráni jellegzetességként tárgyalt ún. Anahita-jelenetes korsók is - annak ellenére, hogy éppenséggel a királyi udvarban való készülésük valószínűsíthető - későrómai, bizánci gyökerekre vezethetők vissza. 48 Az említett korsókon látható nőábrázolásokéval rokon az a női fej, mely a British Museum szászánida övgamitúrájának néhány veretén látható, 49 s ezt azért tartom érdemesnek megemlíteni, mert jómagam - N. Garsoían-t követve 50 - az Irán és Bizánc határvidékei közötti egyező vonásokra hívtam föl a figyelmet. (Ez a megközelítésmód azóta újabb szempontokkal bővült. 51 ) Úgyhogy az ma már nyilvánvaló, hogy föltétlenül hibát követ el az, aki Taq-i Bostan-t leegyszerűsítve, elhamarkodottan és minden részletében par excellence szászánida emléknek tartja! A kora középkori Kelet, a Kalífátustól Kínáig terjedő régiók művészete tehát jóval bonyolultabb stúdium annál, mintsem hogy egy-egy emlék kulturális besorolásánál egyedül annak földrajzi-politikai elhelyezkedése alapján és kizárólagos érvénnyel lehetne dönteni. Kitűnően szemléltetik ezt a Lop-nor sivatagtól délre feltárt Miran-i falfestmények, melyek a későhellenisztikus művészet jegyeit viselik magukon, 52 vagy a damaszkuszi mecset mozaikjai, 53 melyeket a 8. sz-i bizánci művészet alkotásai között szokás tárgyalni - a példákat Róma továbbéléséről, Bizánc és a Mediterraneum kisugárzásáról az arab művészetben hosszan lehetne sorolni. Az egyes leletek és ugyanazok típusának eredete nem okvetlenül azonos! 2) A Klimova-i és a Mazandaran-i tál A késő- vagy poszt-szászánida Irán emlékei sorában másik kisszíj-ábrázolásként legföljebb két ezüst tálon látható jöhet számításba. Az egyik a híres Klimovai tál, 54 mely egyesek szerint „Khusro óráját", más szerint beiktatási jelenetet ábrázol. 55 Lehet vitatkozni azon, hogy az ott látható álló király kétségbevonhatatlanul (kerek, sőt: kőberakásos [?]) véretekkel díszített, középen csattal záródó övéről lecsüngő 3 db, egymással párhuzamos, hullámvonalas vonalka valóban kisszíjat jelez-e (1. kép 2). Esetünkben az a döntő mozzanat, hogy ez az analógia a tárgy készülésének kora (7. sz. 2. fele - 8. sz. eleje 56 ) miatt a most vizsgált övtípus európai elterjedésének megvilágítása, azaz a jelen cikk célkitűzése szempontjából - Taq-i Bostan-hoz hasonló módon - az európaiakéhoz viszonyítva kései időpont miatt egyszerűen érdektelennek minősül. (Elmélyült elemzés alapján valójában az is kétséges, hogy szászánida ötvösterméknek tekinthető-e; egy feltevés szerint valószínűbb, hogy „Irántól valahol keletre" készült. 57 ) Ugyanez a kronológiai akadály áll fenn a másik, nem kevésbé híres Mazandaran-i tál esetében is, melyen a törökülésben ülő uralkodó övéről vitathatatlanul 2-2 db, egy hosszabb és egy rövidebb kisszíj csüng le (1. kép 1). E kisszíjak feltehetőleg négyszögletes véretekkel díszítettek és - a közepükben levő pont alapján - berakással díszítettek. A szóban forgó tál kora azonban a veretes, kisszíjas övek bizánci és európai elterjedése szempontjából irreleváns: a kutatás egyöntetően a 7. sz. végére - 8. sz. elejére keltezi. 58 (Más kérdés, hogy e két tál a veretes öv ázsiai elterjedését kutatók számára fontos időrendi támpontot kínál.) 3) A Nizamabad-i lovas torzó Nizamabad-ból ismeretes egy lovas torzó, melyen kisszíjas öv ábrázolása figyelhető meg (1. kép 3, 3a). Maga a szobortöredék elkallódott, csak egy E. Herzfeld-től származó fénykép és rajz áll a kutatás rendelkezésére; ezek alapján készült az öv-részletről elemző rajz. 59 Az öv és a nagyszíj díszítése azt utánozza, mintha az kétsoros félgömbökkel vagy gyöngyökkel lenne kirakva; a csat és a nagyszíjvég, valamint egy - közepében kőberakást utánzó - négyzetalakú veret egyértelműen felismerhető. Nyilvánvaló az is, hogy a csattól távolabbra jobbra valamilyen kisszíjakat ábrázolt a szobrász, ezek egyike pikkely-szerűén egymáshoz kapcsolódó véretekkel díszített (pontosabban: a díszítés azt utánozza); a másik kisszíjnak feltételezhető díszítőelem azonban nemcsak hosszabb, de díszítetlen is csat közelében, annak jobb oldalán látható díszu. elemről nem tudom eldönteni, hogy mit kívántak vele ábrázolni. Egymás mellé tett két kisszíjnál, de még a nagyszíjnál is szélesebb volta kétséget ébreszt aziránt, hogy szokványos mellékszíjjal lenne dolgunk. Ugyanakkor azonban a körbefutó körökkel kirakott, keretezett széle a nagyszíjvégére emlékeztet, s ezen körök nagysága a derekat körbefogó rész díszítményeivel egyezik meg. A forma és a kis méret alapján nem lenne reális tarsolyra gondolni; mindenképpen meghatározásra vár,
