Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Szapu Magda: Mai ifjúsági csoportkultúrák egy dunántúli városban. A disszertáció tézisei

442 SZAPU MAGDA A kutatás tárgya és módszerei A kutatás tárgya a mai társadalom kor szerinti tagolódásán belül az ifjúságnak, mint sajátos öntudattal bíró, különálló társadalmi csoportnak a vizsgálata. A fiatalság helyzete hű tükörképe az adott társadalom fennmaradásának, folytatásának. A jelentősebb társadalmi változások időszakaiban különösen jó alkalom nyílik az elemzésre. A hatvanas években kialakuló ifjúsági szubkultúra, amely az öltözködésben, a viselkedésben, az új kulturális fogyasztási szokásokban követhető nyomon, egy évtized elteltével már egy egységesedő társadalmi nagycsoport jeleit mutatja fel. Nem ritkán a szülők nemzedékével szembeforduló fiatalok között a nyolcvanas években új típusú differenciálódás indul meg, elkülönülnek és gyakran egymással is szembeállnak a különböző értékorientációjú kisebb csoportok. A fiatalok mind nagyobb része egyre korábbi életkorban kezdi elutasítani a családja által számára felkínált életmód-mintákat. Az ifjúsági tömegmozgalmak, az ifjúsági forradalom átalakította az egész társadalmat. A fiatalok - úgy véljük - sokkal nagyobb szerepet játszanak a mai társadalomban, mint valaha. Az ifjúkor meghoszszabbodása következtében maga a korosztály is csoportokra válik szét. A képzési idő növekedésével nő a gazdasági függés időtartama, amely akár 30 éves korig, a keresőképességig is eltarthat. Az alcsoportok - ifjabb és idősebb tizenévesek (14-16 és 17-19 évesek), fiatalabb és idősebb huszonévesek (20-24 és 25-30 évesek) akár 17 korosztályt is magukba foglalhatnak. Mindez hatással van a többi társadalmi osztályra is. E korcsoportok szociális, gazdasági, képzettségi stb. szempontok szerint is megkülönböztethetők. A disszertáció a kaposvári - zömében 17-18 éves - középiskolásokat vizsgálja a fentiekben felsorolt szempontok alapján. E korcsoportról - szerepének jelentőségéhez mérten - keveset tud szaktudományunk és tipologizálásuk is nehezebb a fiatalabb korosztály tagjaiénál. Határozott egyéniségek, szabadok, esélyeik nagyok, gondolkodásuk rugalmas. A serdülők többségének követendő példaképévé válnak. Az elmúlt évtized - a rendszerváltozást követő gazdasági - társadalmi - politikai változásai ugyanakkor nem maradtak hatástalanok az ifjúságra, világképének alakulására. A jelzett változásokon túl nem hagyhatjuk figyelmen kívül Magyarországon a régiók sajátos történeti fejlődését, az adott település urbanizációs szintjét, a megyeszékhely és a környező települések kölcsönhatását, kapcsolatrendszerét. Az anyaggyűjtés helyszínéül a nagyvárossal (ill. a fővárossal) és a faluval szemben a kisvárosi életformát választottuk. Egy megyeszékhely urbanizáltsági szintje alacsonyabb ugyan a fővároshoz képest, de a provincializmus erősebb. Zártabb a kapcsolatrendszer is (bár korántsem annyira, mint a falvakban). A kisváros bár szűkebb teret, kevesebb alternatívát kínál a gyűjtéshez, de itt is jelen vannak mindazok az értékrendszerbeli különbségek, és mindazok az ifjúsági csoportok meglehet eltérő számban -, melyek a településtípustól elvonatkoztatva országosan, de Európa más részein is megtalálhatók. A társadalmilag heterogén dunántúli megyeszékhely - Kaposvár - intézményeinek száma, fejlődési iránya, a település szerkezete, fejlettségi szintje, a társadalmi rétegeken belül jelentkező életmódbeli eltérések, a területfejlesztési politikája stb. meghatározó lehet a kutatás szempontjából. A kaposvári helyszín mellett több érv is szólt. A dolgozat írójának családi kapcsolatain túl a város méreténél (lakossága mintegy hetvenezer fő) és fekvésénél fogva (a Balaton, az amerikai támaszposzt Taszár, a horvát és osztrák határ viszonylagos közelsége) is alkalmas helyszínnek bizonyult. Megtalálhatók a városban mindazok az ifjúsági csoportok, amelyek a vizsgálat tárgyát képezik. Miként a közösségre hat a gazdasági - társadalmi - kulturális háttér, így az egyén kultúráját is meghatározza. Az anyaggyűjtés, a terepmunka több fázisból tevődött össze: a szóbeli és írásbeli kikérdezésen túl a közvetett és a közvetlen megfigyelések eredményei kínáltak bőséges nyersanyagot az elemzéshez. - Első fázisban több generáció e témakörrel kapcsolatos ismereteit összegyűjtve, a vizsgált korcsoportról, korcsoporttal készült műsorokat figyelemmel követve (helyi és országos szinten), a fiatalokkal a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot kiépítve (és mindvégig megtartva) indulhatott meg a helyszíni kutatás. - Második lépcsőben - a folklorisztika hagyományos módszereit követve - a szóbeli anyaggyűjtés egyéni és csoportos formában történt 1997. novembere és 1998. májusa között. Az utó- és kiegészítő gyűjtések 1998. decemberében lezárultak. Az eredmény: 34 adatközlő magnetofonszalagra rögzített felvétele (50 órányi hanganyag: interjúk és mintegy 10 órányi zenei anyag). Az adatközlők részben a fiatalok csoportosulásainak markáns képviselői voltak, részben az idősebb korosztály képviselői (30-38-51 évesek), akik szoros kapcsolatban állnak a szórakoztatóiparral, ill. a vizsgált korcsoporttal. Az interjúk részben strukturálatlan, de irányított beszélgetések formájában; nagyobbrészt kérdéssorhoz kötött, rögzített kérdések alapján készültek. Lényeges itt megjegyezni, hogy az adatközlők egy része nem vállalta a nyilvánosságot, így anyaguk az anonimitás megőrzése érdekében - kódolt. -A megfigyelés - közvetlen és közvetett - az előző módszert egészítette ki. A résztvevő megfigyelés lényege az volt, hogy a terepen dolgozó huzamosabb ideig részt vett a megfigyelt csoportok életében. (Rocker fiúk és alternatív lányok csoportjai voltak e megfigyelés célpontjai.) A közvetlen megfigyelés az iskolaépületeken belül megrendezett ún. „iskolabulik"-ban, valamint különböző zenei stílusirányzatokhoz kapcsolódó szórakozó- és gyülekezőhelyeken zajlott (kocsmák, rock-klubok, koncertek, diszkók, alternatív szórakozóhelyek és house-klubok). A saját