Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZADI KISSZÍJAS ÖVEK 43 ban és Bóna I. 7963-ban volt az, akik - a keleti eredet gondolatát fenntartva - úgy látták, hogy a szóban forgó övtípus, a kisszíjak előzménye az 5. sz-i hunkori övek körében keresendő

23 - ezután már „csak" annak tisztázása maradna hátra, hogy az (ti. a hunkori öv), ill. a most tárgyalandó öv hogyan, milyen gyökerekből nőtt hát ki? Ma már csak kuriózumként, a tudománytörténeti teljesség kedvéért érdemes megemlítenünk azt az irányzatot, amelyik tagadta a szóban forgó övek steppei eredetét, s ahelyett azok szláv, esetleg bizánci eredete mellett foglalt állást. E munkákkal szinte még érdemes is lenne bővebben foglalkoznunk, ha éppen a koncepció létrejöttét nem eleve egy politikai törekvés: a pánszláv ideológia régészeti megnyilvánulása vezette volna. így fordulhatott elő, hogy pl. a bolgár S. Georgieva 7963-ban

24 a 6-7. sz-i kelet-, közép- és délkelet-európai veretes öveket - L. Niederle és B. A. Rybakov nyomdokain - a veretes övek steppei eredetének „nacionalista", „fasiszta" (!) teóriájával szembehelyezkedve a szlávok hagyatékának határozta meg. E koncepciótól a 70-es évektől elkezdődve, csak lassan s az adott országok belpolitikai folyamataitól függő ütemben és módon kezdtek a szláv népek régészei eltérni, majd azzal fölhagyni. Ennyi tudományterület ennyi kutatójának ennyire egybehangzó nézetét, e kutatási helyzetet látva valamelyest még érthető is, hogy senki sem látta szükségesnek a veretes, kisszíjas öv eredetének kérdését közelebbről is tanulmányozni. 2. Keleti előzmények: ázsiai steppe, Irán, Kína? a) A közép- és belső-ázsiai steppe A közelmúltban arra hívtam föl a figyelmet, hogy akár ha kizárólag az 5. századi közép- és belső-ázsiai steppet, de még ha ugyanezen régiónak a megnyugtatóan 6. századra keltezhető leleteit vizsgáljuk is, már akkor is komoly kétségünk támadhat aziránt, hogy vajon tényleg helytálló-e a veretes öv steppei eredetével kapcsolatos közfelfogás?

25 E kételyem többféle szempontból táplálkozik és két forráscsoportra, pontosabban: azok hiányára támaszkodik; nincsenek ui. e nézetet alátámasztó régészeti leletek és egykorú ábrázolások. Lássuk előbb a régészeti adatokat! I. az ázsiai steppén nem tudunk olyan veretes, kisszíjas övek előfordulásáról, melyek biztosan a 6. századra lennének keltezhetők (márpedig ez lenne az avar eredeztetésük elengedhetetlen előfeltétele),

26 II. ismerünk viszont az 5-6. századi ázsiai steppéről olyan temetkezéseket, amelyekben ilyen övnek mindenképpen kellett volna előfordulnia - már amennyiben a veretes öv valóban onnan származnék! Csakhogy ahol vannak biztosan az 5. sz-ra keltezhető veretes övek, azok egyáltalán nem ilyen típusúak.

27 Döntő szempont az is, hogy tudunk ezeken kívül olyan, hitelesen föltárt leletegyüttesekről is, melyek esetében semmiképpen sem lehet arra gondolni, hogy azokból a kisszíjvégek elkallódtak volna. Végezetül ugyanilyen lényeges az is, hogy a közölt sírrajzok alapján teljes bizonyossággal állítható: mindazon esetekben, melyekben mégis napvilágot láttak szíjvégek, azok semmiképpen sem kisszíjvégként szolgáltak. III. A kutatástörténeti bevezetésben már említettem, hogy fölmerült a gondolat: a kisszíjas öveket a hunok terjesztették volna el Európában.

28 A kelet- és középeurópai hun ill. hunkori leletek azonban nem támogatják ezt a lehetőséget. Az anyag nagy része kétségkívül szórványként, nem in situ megfigyeléssel került múzeumba, de a fennmaradó néhány eset Bóna I. könyvének

29 köszönhetően ma már könnyen áttekinthető s abból kiderül, hogy az öv többnyire csak csatból, ritkább esetben: csatból és egyetlen szíjvégből állt vagy pedig hogy a lelethez tartozó szíjvég a lábbeli ill. a lószerszám része volt. IV. egy-egy szórványtól eltekintve nincsenek veretes, kisszíjas övek sem a 6-7. sz-i Kazár kaganátus régészetileg különben jól kutatott - területén. E hiánynyal éles ellentétben áll az, hogy ugyanebben az időben a Kaukázus- és a Kubán-vidéken - tehát biztosan nem kazár, de még csak nem is a Kaganátushoz tartozó népek sírjaiban - láttak viszont napvilágot ilyen övek,

30 V. a szóban forgó övtípus legkorábbi elterjedése az avaroknál is csak a 6-7. sz. fordulójára tehető, semmi jel nem mutat arra, hogy a honfoglaló avaroknak ilyen öveik lettek volna.

31 Ami az ázsiai öv-ábrázolásokat illeti, a Taq-i Bostan előtti időből egyetlen biztos adat sem áll a rendelkezésünkre (Id. alább), s azután is még évszázadok teltek el addig az időszakig, amikorra a kisszíjas öv már nem ment ritkaság számba Közép- és Belső-Ázsia bizonyos vidékein. A negatív példák hosszú felsorolásába - azaz hogy mely ábrázolásokon nem látható veretes, kisszíjas öv - értelmetlen lenne belekezdeni. Egyetlen, igen feltűnő esetet tartok érdemesnek itt mégis megemlíteni, mert ennél a hiány talán valóban szimptomatikusnak tekinthető. A kora középkori közép-ázsiai fémművesség egyik legismertebb darabjáról, az Ermitázsban őrzött, vadászó nomád „fejedelmet" ábrázoló, ismeretlen lelőhelyű, mindenki által steppei készítménynek tekintett ezüst tálról van szó. Kora minden mértékadó nézet szerint a 6. sz. utánra, azaz az avaroknak Ázsiából történt elvonulását követő időre tehető. Stílusa egyedi, a szászánida tálak ábrázolásaitól élesen eltér. A vadászó férfi övén gondosan kidolgozott, kerek poncokkal díszített, négyzetalakú veretek láthatók. Az övről csüng le a kard, az íjtegez (és valószínűleg: a tegez) - de kisszíj még ezen a viszonylag késői készülésű (8. sz.) öv-ábrázoláson sem látható.

32 A szóvátett kontraszt még élesebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy miközben a kisszíj a korai és középavar kori övek (egyik) fő jellegzetessége, látványos szerkezeti (?) és/vagy díszítő eleme, addig ilyenek Közép- és Belső-Ázsiában megbízhatóan a 8. század e/őffre keltezve nemcsak a steppei régészeti leletekben, de a közép-ázsiai birodalmakból, városi kultúrákból származó különféle kora középkori ábrázolásokon (ezüst tálak, festmények, szobrok, osszuáriumok stb.)