Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Knézy Judit: Németek és magyarok a Dráva mentén

408 KNÉZY JUDIT bői, kapálásból és favágásból tartják fenn, s emiatt nincs idejük a robot teljesítésére. Ekkor még hallgattak arról, hogy a dohánymunkára kell az idő. A szolgáltatások mértékének emelése rájuk is vonatkozott, az eredeti 8 nap gyalog robotból (negyed telkenként) 1776-ra 28 napi lett. 1787-ben már kilencedet fizettek dohányból, sőt ekkor már a tizedet is megpróbálta az uradalom kikényszeríteni, de hiába.

14 A továbbiakban is ijesztgette az uradalom a szulókiakat, hogy a robot természetben való leszolgálását bevezetik. Ezzel sikerült újabb és újabb szolgáltatást kikényszeríteni, de a község továbbra is megválthatta robotját. Hosszúfuvarba el kellett járniuk 1788-ig, azután ahelyett is pénzt fizettek. Szulókból származik eddig az első feltárt somogyi paraszti környezetben történő burgonyatermelési adat is 1772. évből. Egy görgetegi embernek tartozott burgonyával az egyik itteni gazda.

15 A szulókiak csikó- és borjúnevelésükről lettek híresek és a legjobb fuvaros falvak között tartották őket számon a reformkorban. A lakosság terjeszkedésével családok rajzottak ki Németújfalura, Mikére, kevesen Barcsra, a Dráván túlra is, Mikével úgy tartották a fele falu rokon, Barccsal már kevesebb szál kötötte össze a két világháború között a község népét, Németújfaluval a családi kapcsolatok megszakadtak.

16 Barcs népének szerveződése a XVIII. század második felében Szülőkétől eltérően alakult. E helyiség népcsoportjai nem alkottak olyan viszonylag homogénnak tűnő tömböt, mint Szulók lakói. Ide különböző helyekről, különböző időkben, eltérő vallású, nyelvű és részben foglalkozású népcsoportok érkeztek, részben szulókiak is. A viszonylag későn érkező nagyobb számú osztrák család gazdálkodásában, részben családi kapcsolataiban Szulók és más dohánytermelő német falvak felé orientálódott, a horvátok a Lakócsa és a Babócsa környéki horvátokkal tartottak kapcsolatot, de egyes adatok szerint Vukovárról és környékéről költöztek be horvátok.

17 A magyarok között több volt az értelmiségi, uradalmi alkalmazott, de akadtak katolikus és református jobbágyok, sőt iparosok is, a németek között is sok volt az iparos, egy részük csehországi területekről származott be, de már inkább az 1800-as évek elején. E dél-somogyi területen más községek is termeltek dohányt, így a német Mike, Német-Lad, NémetÚjfalu, Hárságy, de a magyar Rinyaszentkirály és Tapazd is. De ezek más uradalmakhoz tartoztak. 18 Barcsról 1762-ben azt jelentette az uradalom tisztje, hogy vannak itt puszta telkek, mert elnéptelenedtek, ezt "a betegség és veszedelmes nyavala okozta". 1763-ban kötöttek az itt élő nagyobbrészt horvátokkal, kisebb részt magyarokkal szerződést, azaz urbáriumot, amely előnytelen volt, magán viselte a késői betelepedések utáni megegyezések minden hátrányát.

19 1779ben már figyelembe kellett venni az ausztriai beköltözőiteket, velük ekkor kelt az első szerződés, majd 1783-ban ezt megismételték. Ők szabadköltözéses, szerződéses jobbágyok lettek. Barcs 1779-ben már oppidumként szerepelt.

20 Az 1783-ban készült térképen jól látszik a régi, halmazszeruen, szabálytalanul épült községrész és az új, szabályosan kimért házhelyek sorát mutató, mérnökök által tervezett német községrész.

21 1779-ben már szó esett a dohány behordásáról, a robot és a victuálék helyett pénzbeli megváltásról. 1788-ban már a hosszúfuvart is pénzzel váltották meg. A Barcson lakó magyar és horvát jobbágyoknak idővel hasznára vált, hogy németeket költöztettek melléjük. Korábban őket urbárium szerint tehát örökös jobbágyokként kezelték, de 1788-tól Ardrich bérlő mind a németeket, mint a többieket „árenda szerint" tehát szerződésesként, szabad költözésű jobbágyként kezelte, mint ezt 1805-ben megállapították.

22 A Barcsra érkezett osztrák családok között volt protestáns is, katolikus is. A protestánsok a komiósdi templomba jártak.

23 Ezek idővel, mivel féltek a barcsi plébánostól, vagy áttértek, vagy elmenekültek eladván házaikat, telkeiket. Cseh-morva területről is szerveződtek lakosok, mint erre az uradalom tisztje felfigyelt, de ezek inkább erdészek, iparosok voltak, az erdészek inkább csehek az iparosok német nevűek. Az itteni német nyelvűek tehát származásuk, vallásuk tekintetében eléggé sokfélék voltak. Végül e két helység lett a legnevezetesebb dohánytermelő a Dráva mentén. A szulóki dohány jó áron kelt el Kanizsán és Károlyvárosban azaz Karlovácon.

24 Valamivel rosszabb minőségű volt a barcsi u.n. Waldtabak, azaz erdei dohány, amely erdei irtástalajon alakult ki.

25 A nyelv hasonlósága, az életforma, vallás azonossága közelítette e két község német nyelvű népét kapcsolataik kialakításában, hagyományaik átadásában, de az azonos uradalomhoz tartozás, s a közelség is. A kapcsolat mégis elég egyoldalúan alakult, a szulókiak beszerzéseik tekintetében sokat megfordultak Barcson, a barcsiak kevesebbet jártak Szulókba a kereskedőket, iparosokat kivéve. Ritkán került menyasszony Barcsról Szulókba, Szulókból Barcsra szinte sosem, de ott más volt a német kiejtés, először nem értették meg. Ugyanazok az iparosok, kereskedők látták el eleinte őket, később Szulókon is megtelepedtek iparosok, kereskedők bár sokkal kisebb számban.

26 Barcson mindemellett mások is foglalkoztak dohánnyal, nemcsak a németek. A községi elöljárók között szép számmal akadtak németek és magyarok is. Az 1804ben meghalt nótárius ruházata magyaros jellegű, de német szabású ruhadarabok megjelenését is mutatja: „posztó mente, világoskék posztó nadrág fekete zsinórral, sötétkék posztónadrág arany dísszel, zöld posztó mente aranyra, négy piké lajbli, raithosen, hálósüveg, kalap, csizma, köpönyeg, háti bunda, óra két súllyal, három ümög és gatya, szőrtarisznya, sarkantyú, zsebbe való keszkenő, kendő, hajfodorító vas, két hitvány keszkenő, vándorló ruhatartó tarisznya, balta, fejsze" ez volt minden vagyona, amely árverésre került, más nótáriusok, néhány iparos vették meg. A városiasodásnak több jele is volt. A Dráván itt szállították a sót Berzencere, de mértek ki Barcson is sót, laktak itt sómázsáló emberek, egyikük Sommerfeld András 1847-ben halt meg, ma is meglévő sírköve szerint. Stájerországból itt pakoltak ki fenyőfarakományaikkal, erdei termékekkel, gyümölccsel pl. kránicz almával a „kránicz" kereskedők, de más áruféleségek is úsztak le