Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Szili Ferenc: Egy vörsi parasztcsalád „amerikás” levelei 1903-1908

392 SZILI FERENC adóságot törlesztve a pénz egy részét a takarékpénztárban kamatoztatta, a többit pedig az állatállomány fejlesztésére fordította. „Az istálóban két tehén két borjú 6 db marha így a tehetséged által csak az Isten tárcsa meg ükét 350 foréntra rányönek a tinoka tehenek meg 400 ra a borjuk is rányönek 200 ra a tesegétséged által." (5. sz. levél). A szerencse azonban forgandónak bizonyult, „drága tehenekel elbuktunk az Isten nem nekünk szánda az ökreim megvannak a jo Isten meg tartja őket...mert szándékom nincs elanyi 400 pöngöér kérték ükét...Egy kis tehenet vetünk 122 frt 50 krajcárér annak van egy kis borgyuja...majd két kis borgyut veszek anyi pénzünk van hogy három legyen mire haza gyüsz." (10. sz. levél). Földet azonban nem vásárolt, az 500 pengőt holdanként sokallta, és nem mert e kérdésben egyedül dönteni. Noha minden fontos kérdésben a „családi kórust" még ő vezényelte, de azt már megérezte, hogy fiának a pénzzel majd el kell számolni. Az apa földszerzési vágya, azonban erősebb volt, mint a félelme, végül is sikerült fiát meggyőzni arról, hogy a legjobb befektetés a földvásárlás. 1906-ban 2240 forintért több mint 4 hold földet, meg két legelőjogot vásároltak. A megmaradt 1300 forintot pedig a takarékpénztárban kamatoztatták. összességében úgy látjuk, hogy ennél a családnál a kivándorlás a gazdaságban felemelkedést idézett elő. Hogy boldogabbak lettek-e arra nem tudunk egyértelmű választ adni. A pénz sok esetben viszályt és gyűlölködést váltott ki, apa a gyermekének, testvér a testvérének lett életre szólóan ellensége. Érdemes figyelemmel követni Szűcs György sorsát is. A családba benősülve igyekezett alkalmazkodni a szülőkhöz és a család minden tagjához. Ezt indokolttá tette az is, hogy szülei a feleségét nem fogadták be, így kapcsolatuk megromlott. Felesége családjához alkalmazkodott, de érezzük a leveleiből, hogy önállóságát nem kívánja feladni. Nagyon is valószínűnek tűnik, hogy sógora sikerein felbuzdulva vette kezébe a vándorbotot. Felesége úgy szülte meg gyermekét, hogy férje segítségére nem számíthatott. Nem véletlen, hogy a haza küldött leveleiben szinte könyörögve kéri az itthon maradottakat, segítsék és támogassák feleségét és vigyázzanak reá. Közben apósát megkéri, hogy a házát tegye rendbe, nádaztassa meg, majd ha hazajön elszámolnak. Amikor apósa felveti azt a lehetőséget, hogy Vörsön van egy eladó ház, amit megvehetne, udvariasan elhárítja.„A gyermeke után énis a gyereke vagyok és tudom, hogy nies is káromra...de ne vegye meg." (9. sz. levél) Arra hivatkozik, hogy ez nagyon komoly dolog, majd ha haza jön, akkor dönt e kérdésben. Valószínűleg arra gondolt, hogy ő nem kíván gyámot a nyakába venni, és inkább majd választja a szomszéd falu megszépítő messzeségét, ahonnan apósát és anyósát, sokkal jobban szeretheti. Szűcs György nem tartozott a szerencsés kivándorlók közé, a sors más szerepet szánt neki. Az egyik falubéli kivándorló, a pletyka szerint levelében feleségének azt írta, hogy Szűcs György válni szeretne a feleségétől, mivel őt már nem szereti. A pletyka természetesen a felesége tudomására jutott, aki idegileg és fizikailag legyengülve súlyosan megbetegedett, a szégyent nem tudta elviselni, bánatában a szíve megszakadt. Ma már nehéz rekonstruálni, hogy mi történhetett, hiszen a férj egyik levelében még azt írta: „csak azt ne mongyák, hogy észt szereti meg ászt szereti..." a feleségére gondolva. (9. sz. levél). Felesége tragikus halála után hazajött, egy kis árvát talált, meg a temetőben a fiatalon elhunyt felesége sírját. Amerika egyeseknek örömöt, pénzt, sikert adott, másoknak pedig tragédiát okozott. Lőrincz Szabó János, napló-jegyzetét csaknem megérkezése pillanatától, 1903. május 10.-étől 1908. szeptember 12.-ig, naprakészen vezette. A napló középpontjában kétségkívül a munka és a kereset állott. Nem véletlen, hogy a munkát és a pénzt tekintette a legfontosabbnak, e tekintetben nagyon gyakorlatiasan gondolkodott. A hazától, a szülőföldtől és a családtól távol élni magányosan, kiszolgáltatva egy idegen országban, amelynek a nyelvét nem értette, a kultúrája idegen volt a számára, nem lehetett könnyű. Éppen ezért a naplóban gondolatait, érzelmeit és életérzését is megörökítette. Nemcsak arra kapunk választ, hogy milyen anyagi körülmények között élt, hanem arra is. hogy milyen volt az érzelmi élete és élete minősége. Feljegyezte azokat a dalokat, amelyeket ismert, talán szabad idejében azokat énekelte is. A kivándorlókról, a betyárokról, a katonaságról, a szülőföldről és a szerelemről szóltak ezek a dalok. A népdaltól a műzenéig terjedt az érdeklődése. A naplóban található találós kérdések és a matematikai feladványok segítségével, kitapinthatjuk érdeklődési körét, és talán egy kicsit az általános műveltségét is. A szerencsések közé tartozott, naplója szerint nem kellett munka nélkül tengődnie és arra sem kényszerült, hogy idő előtt hazajöjjön. Másokkal ez gyakran előfordult, mivel Amerikában a századelő első évtizedében, a ciklikus gazdasági válságok következtében a gyárak százai és ezrei mentek tönkre. Ilyenkor a munkanélküliek nehéz helyzetbe jutottak, ha nem volt pénztartalékuk. A válságok azonban, amilyen váratlanul jöttek, olyan gyorsan el is múltak. A fellendülés idején újabb gyárakat alapítottak, a munkaerő kereslet ismét növekedett. Eltekintve 1904. december 8.-1905. március 20.-ka közötti időszaktól mindvégig folyamatosan dolgozott. Ekkor súlyosan beteg lehetett, de betegségével kapcsolatosan nem tett semmiféle megjegyzést. Az első időszakban még szombaton, néha pedig vasárnap is dolgozott, a későbbiekben a pihenőnapokat megtartott. A naponkénti bérét rendszeresen feljegyezte, majd azt havonként és évenként összegezte. A haza küldött pénzről is pontos kimutatást készített így tudjuk, hogy évenként mennyi pénzt küldött haza. Az öszszeget dollárban és forintban is kimutatta, feljegyezve azt is, hogy az előbbi az utóbbinak az ötszörösét éri. Külön kimutatta azt is, hogy havonként mennyi kosztpénzt kellett fizetnie, hol és kinél étkezett. Közismert, hogy a kivándorlók jelentős része burdosházakban laktak, ahol szállást és étkezést is kaptak. Ha a kereset évenkénti alakulását vizsgáljuk, akkor nagyobb szóródást nem tapasztalunk. Az 1903. és az