Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Szili Ferenc: Egy vörsi parasztcsalád „amerikás” levelei 1903-1908

EGY VÖRSI PARASZTCSALÁD „AMERIKÁS" LEVELEI 1903-1908. 393 Év Keresete Haza küldött pénz Kosztpénz Dollárban Koronában Dollárban Koronában Dollárban Koronában 1903 268,30 1341,50 92,80 450,00 75,65 378,25 1904 478,25 2391,25 318,70 1550,00 126,98 634,90 1905 395,50 1977,50 130,74 653,70 1906 604,75 3023,75 859,00 4200,00 138,24 691,20 1907 595,65 2978,25 220,00 1100,00 145,55 727,75 1908 381,40 1907,00 210,00 1050,00 106,87 534,35 Összesen: 2723,90 13619,50 1700,50 8350,00 724,03 3620,15 Lőrincz Szabó János keresete és kiadása az 1903-1908-as években 1908. esztendőt töredék éveknek tekinthetjük, mivel ezekben az években több mint negyedévet nem dolgozott. De bizonyos fokig ilyen volt az 1905-ös év is, mivel ekkor betegség miatt két és fél hónapig nem tudott dolgozni. Sokat mond számunkra, hogy keresetének 61,30%-át haza küldte, amiből joggal következtethetünk arra, hogy rendkívül takarékosan élhetett. Keresetének 26,58%-át pedig kosztra költötte, egyéb kiadásra a jövedelmének 12,11 %-át fordította. Ebből fedezte egyleti tagsági díját, megvásárolta a tisztálkodási eszközeit, az egyéb szükségleti cikkeket, valamint kulturális és szórakozási igényeit is ebből a maradék pénzből elégítette ki. Italra, cigarettára, egyéb élvezeti cikkekre pénzét nem pazarolta, magánál csak keveset tartott, mivel egy alkalommal meglopták, jövedelme nagyobbik részét folyamatosan haza küldte. Kivéve az 1905-ös esztendőt, amikor betegsége miatt pénzét tartalékolta és csak gyógyulása után küldte azt haza. A hazulról küldött levelekből érzékelhetjük is e miatt az elégedetlenséget. Miként a kivándorlók többsége ő is a burdosházak szolgáltatásait vette igénybe, amelyekben részére kosztot és szállást biztosítottak. A szálláshelyről nem tesz említést, a kosztról azonban folyamatosan készített kimutatásokat, feljegyezte a havonkénti kiadást és név szerint azt is, hogy kinél étkezett. 1903. májusától szeptemberig a Dömjén, azt követően pedig 1904 októberéig a Dobos család szolgáltatásait vette igénybe. Majd Kis Istvánnál kosztolt, de mindössze két hónapig. Feljegyzése szerint 1905-ben három helyen kosztolt, nevezetesen egy Julcsa és egy Vera nevezetű személynél, év végén két hónapig a Takar család főztjét ette. 1906-ban rövid ideig ismét Veránál étkezik, majd 1906. márciusától 1907. szeptemberéig nála marad. Az ezt követő egy évben 1908. szeptemberéig, amikor is majd hazatér, egy bizonyos Májk nevű család szolgáltatásait vette igénybe. Hogy mi okozta az állandó változtatást, azt nem tudjuk, de nem valószínű, hogy a koszt ára, mivel az mindenütt csaknem azonos volt. Havonta 10-13 dollárt fizetett. Persze azért az sem kizárt, hogy ő ezt a minimális különbséget is fontosnak tartotta. A burdosházakat kivándorló házaspárok bérelték, vagy megvásárolták, akik valójában kisvállalkozók voltak, tíz-tizenkét kivándorlónak biztosítottak szállást, étkezést és egyéb szolgáltatást. Többek között a gazda felesége mosott rájuk, de megvarrta az elszakadt ruhákat, gondoskodott a lakók és a lakás tisztaságáról, vigyázott a rendre. Ez a foglalkozás számukra tisztes megélhetést biztosított, később, ahogy anyagilag gyarapodtak, közülük többen valamilyen boltot, üzletet nyitottak. Érdekes, hogy a naplóban nem találunk semmiféle utalást a munkahelyre, a munkára, de a szállásról, és a kosztról sem tesz említést, sem negatív, sem pozitív értelemben. Néhány érdekes információt azonban feljegyzett, így megtudjuk, hogy 1907. Január 8-án, 14.-én és március 12.-én éjjel tombolt a vihar, ítéletidő volt. Megjegyezte, hogy Hamburgtól a távolság Amerika partjáig 3600 mérföld. Elképzelhető, hogy a honvágy diktálta ezt a mondatot, gondolatban már többször megtette a hazafelé vezető utat. Az amerikai nagyvárosok közül néhánynak a lakosságát is megemlítette. Szerinte New-Yorknak 4,113.049 fő, Chicagónak 2,049.85 fő, Philadelphiának 1,441.755 fő, St. Louisnak 649.320 fő, Bostonnak pedig 602.278 fő lakosa volt. Ezek a nagy metropoliszok valószínűleg lenyűgözték. Hiányozhattak a falubéli ismerősök és a barátok, akiket évek óta nem látott. Nem véletlenül írta fel azoknak a címeit, akik időközben kivándoroltak, de nem Monessenben, hanem másutt dolgoztak, Szűcs György, Futó József Gombocz János, Cziráki József, Ohio államban, Toledo, illetve Lorain városban, Szabó Antal Pennsylvaniában, Szabó Stif. (István), East Westinghousban. Azt nem tudtuk nyomon követni, hogy leveleztek-e egymással. Vörsről 1901-1910 között 107 fő vándorolt ki Amerikába, de közülük senki sem keresett munkát Monessenben. A naplóban találtunk néhány típuslevelet, amelyeket feltehetőleg, valamelyik „hivatásos" levélíró fogalmazott. Ezek a levélírók az átlagnál valamivel tanultabbak voltak, írás és fogalmazási készségük jobb volt. A megrendelt leveleket társaiknak pénzért, vagy apróbb szívességekért írták. Stílusuk felszínes, mesterkélt, szóvirágokkal telített és érzelgős. A levelek a megfelelő sablonok szerint készültek, a megrendelő választhatott a szülőnek, a testvérnek, a feleségnek, vagy éppen a kedvesnek szóló levelek közül. A legkeresettebbek a rímbe szedett verses levelek lehettek, közülük néhányat bemutatunk. (20-26.sz levelek)