Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Szili Ferenc: Egy vörsi parasztcsalád „amerikás” levelei 1903-1908

EGY VÖRSI PARASZTCSALÁD „AMERIKÁS" LEVELEI 1903-1908. 391 újabb szerelem, vagy kapcsolat, családokat szakított el egymástól. Az általunk vizsgált családnál is kimutathatóak, ezek az érzelmi, indulati jelenségek. Az apa már az első évben írja levelében, „ha pedig olyan sorod iesz,...akkor gyere haza...én mind édes atyád öleget bánködöm, hogy ilyen messziről beszélhetünk egymással." (1 sz. levél.). Későbbi levelében pedig azért aggódik, nehogy a fiát a pénzéért megöljék. Ugyanakkor attól is tart, ha a fia idő előtt hazajön, akkor a pénzforrás elapad, azért ezt sem szeretné. Ez az ellentmondás kétségkívül nyugtalanítja, amit az alábbiakká! igazolhatunk leveledből értettem hogy amerikában se jovilagvan azon kérem jo Istent hogy közibénk vezéreljen épen egéségesen neis maradj aba a rósz országban ha látod haszna nincs." (3. sz. levél). A levelek stílusából és hangvételéből is levonhatunk bizonyos következtetéseket. A már felnőtt fiú, aki a katonai szolgálatát is letöltötte, rendkívül tisztelettudóan ír a szüleinek, helyenként az írás kise alázatos is. Ugyanezt elmondhatjuk Szűcs Györgyről is, aki a családba benősült, az egyik leányt, Marit vette feleségül. Ő is kedves szüleimnek, édesapámnak, édesanyámnak szólítja felesége szüleit. Igaz, hogy ők is a kedves fiam megszólítást használják. A béke, a harmónia, azonban csak látszólagos, mivel a mélyben olyan ellentétek feszülnek, amelyek előbb vagy utóbb a felszínre kerülhetnek. (17. sz. levél) A fiatalokat irritálja, hogy önálló keresőként dolgoznak, de a fizetésüket a szülőknek oda kell adni a közös kasszába, amit természetesen a családfő kezel. Ez a hagyomány lassan töredezik, mivei ez a nemzedék önállóvá kíván válni, és sorsát maga akarja intézni. A tekintélyelven alapuló családfők „uralma" lassan kezd meginogni. A fiatalok helyzetét megnehezíti, hogy a vagyonból csak a házasságuk után, vagy még inkább a szülők halálát követően részesedhetnek. Az Amerikát megjárt fiatalok már nem a hagyományos úton kívánnak járni, ők a jussukat majd követelik. A levelek minden esetben az egészség közlésével, illetve a jókívánsággal kezdődtek. Ez természetesen nem volt véletlen, a paraszti kisbirtokok önellátók voltak, mindenkinek dolgozni kellett, még a gyermekeknek is. A betegség esetén a nem dolgozók tehertételt jelentettek. Minden olyan hírt megírtak egymásnak, amiről úgy gondolták, hogy fontos. A hazai hírek, a kivándorlóknak szinte oxigént jelentettek. Mindenre kíváncsiak voltak, főképpen arra, hogy mi történt a faluban a rokonokkal, a barátokkal és az ismerősökkel. Ezért írták meg fiuknak részletesen a falu plébánosának a halálát, a szertartás és a temetés sajátos körülményeit, amely néprajzi szempontból is érdekes volt. De arról is olvashatunk, hogy az ismerősök közül kik haltak meg tragikusan fiatalon. Névszerit megírták, hogy kik vonultak be katonai szolgálatra, és azt is, hogy hányan vándoroltak ki Amerikába. Ahogy a pénzküldemények megérkeztek az apa szokatlanul elégedett és hálás hangnemet használ. Nemcsak fiának hálálkodik, hanem a jó Istennek is, aki ilyen jó fiút adott neki. A levelekben gyakoriak a bibliai idézetek és az arra való hivatkozások „Ne felejtkezzél el rólunk. Mind József sem felejtkezett el a testvéreiről". írja Ilona. (1. sz. levél.). Az apa többször kifejezi elégedettségét, és köszönetét Istennek: „...negem adott az menyi atyám egy olan fijat agi abja és testvérei iránt ilen szertetettel van kimutatva azt hogy belüle József nem Káin." (2.sz.levél.). Ugyancsak ebben a levelében szinte fohászkodik és imádkozik a fiáért: kérem az menyei atyámat levegtemben völgetemben hogy tarcson meg egéségben fezese lölgödet az meny országban kérem az szűz mari a édes anyámat ör angyalodat hogy örizen meg minden bajtol." (2. sz. levél). Az imádságszerű jókívánságok és fohászok szinte minden levélben megtalálhatóak. A vallásos szemléletet a kivándorlók leveleiből is érezhetjük, a család feltehetően az átlagosnál vallásosabb lehetett Lőrincz Szabó János hálából, az „amerikás" balatonszentgyörgyiek példáját követve elhatározza, hogy a falúban ők is keresztet állítanak Isten dicsőségére. A pénzt a társaitól sikeresen összegyűjti, és haza küldi. Az 1906. május 6.-án írt levélből már arról értesült, hogy „a szobor Szentháromság vasárnap lesz fölszentelve, mert az a védszentje." (10. sz. levél). Beszámolnak a birtok állapotáról, az évi terméseredményekről, részletesen és tételesen felsorolva a gabona holdankénti termésátlagát, és a növénytermesztés egyéb eredményeit. De az időjárás pozitív és negatív hatását is részletesen ismertetik. Egyúttal arra is választ kapunk, hogy a haza küldött pénz által a gazdaságot miként lehetett fejleszteni, vagyis a család számára Lőrincz Szabó János kivándorlása milyen változásokat hozott. A család gazdasági és pénzügyi helyzete az átlagos paraszti kisbirtoknak a képét mutatta. Miután a kisbirtok eltartó képessége meglehetősen bizonytalan volt, a családtagoknak a nagybirtokokon és a módosabb parasztgazdáknál rendszeresen napszámos munkát kellett vállalniuk. Az egyik levélből megtudjuk, hogy „A lányok répát szenyi járnak 20 foréntot keresnek keten negyven napig" (5. sz. levél.). A kisbirtokosok az élelmet még megtudták termelni, az ipari cikkekhez és a család egyéb szükségleteihez, azonban nem tudtak hozzájutni, állandóan pénzhiánnyal küszködtek. A gazdaságot nehezen tudták fejleszteni, a kivándorlókat éppen ez a tény motiválta a kivándorlásra, a pénzszerzés reményében Amerikában keresték boldogulásukat. A családfő 1903-ban, amikor pénzküldemények még nem érkeztek, az alábbiakat írta: „...bizon ruhátlan fagyok mert nem tudok veni magam nak lábelit...fetem két kis borjut 64 ft 50 xr ra ért." A pénzt azonban egyik rokonától kérte kölcsön, „mert ezt amit küldtél tartozásba adom annak akinek irtad." (2. sz. levél.). Ebből a levélből azt is megtudjuk, hogy a tehén meghónaposodott, négy kismalac lett, a vásárban borjút, sajnos nem tudott venni, mivel nem volt pénze. Az 1903. és az 1904. év a növénytermesztés szempontjából kedvezőtlen volt. A sok esőre a panasz a hazulról küldött levelekben szinte napirenden volt. „...ebe zesztendöbe nem egyhod rozsunkat a fövenyen a jég elvágót a köröm és száj fájás marháinkra rászálott amilent megnemertem mer a községünkben harminckisborjuelveszett 3 darab tehén mind gyuladásban demég haha Isten mieink megvanak." (4. sz. levél). A küldött pénzből 1904. tavaszán itthon egy üszőt vásároltak 95 forint 50 krajcárért. (3.sz. levél.). A családfő az