Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Horváth Gy. – Lanszki J. 2000: Két erdei habitat kisemlős együttesének összehasonlító szünbiológiai vizsgálata

368 HORVÁTH GYŐZŐ - LANSZK1 JÓZSEF dúsban végzett mintavételezés eredményeként így 4840 csapdaéjszaka adatait dolgoztuk fel. A somogyi erdőben is kvadrát módszert alkalmaztunk, 10x10-es, egymástól 10 m-re lerakott fa dobozcsapdákból álló há­lóban. Itt 4 éjszakás periódusban csapdáztunk, ezek alapján 3200 csapdaéjszaka adatait dolgoztuk fel. Csalétekként szalonnát és kevert gabonamagvakat használtunk. A gabonamagvakat Baranyában ánizski­vonattal és növényi olajjal, Somogyban dióőrleménnyel kevertük össze. Mindkét mintaterületen napközben a csapdák mű­ködőképes, azaz élesre állított állapotban voltak. En­nek köszönhetően napi két ellenőrzést végeztünk, így periódusonként 9, illetve 7 ellenőrzésünk volt. A megfo­gott állatok egyedi jelölésére az első lábujjperc eltávo­lítását alkalmaztuk (BEGON 1979, O'FARELL 1980, NICHOLS és CONLEY 1982 ), ami egyedi jelölést biz­tosít és az állat a fogási története során mindig azono­sítható. A csapdázások során feljegyeztük az állat ne­mét (nőstényeknél graviditást, laktálást is feltüntetve), korát, tömegét, csapdaszámát és egyéni kódját. A fogási adatok értékelése Mindkét csapdázási területen a fogás-jelölés­visszafogás módszeréből adódóan a következő három alapadatot kaptuk: fogások száma (number of captu­res), visszafogások száma (number of recaptures) és fogott egyedek száma (jelölt egyedek + jelöletlen el­pusztult egyedek) (number of individuals). Valamennyi megfogott faj egyedszámadatait szezo­nálisan (tavasz, nyár, ősz) összegeztük, amely alapján a csapdázott két kisemlősközösség Shannon-Wiener diverzitását a három időszaknak megfelelően számítot­tuk ki. A diverzitások összehasonlítására t-tesztet, vala­mint a Rényi-féle képlet felhasználásával diverzitási rendezést végeztünk, amihez a NuCoSA 1.05 program­csomag használtuk (TÓTHMÉRÉSZ 1993, 1996, 1997). A csapdázott populációk fogásnaptár adataiból a minimum ismert egyedszámok („minimum number alive" = MNA) (PETRUSEWICZ és ANDRZEJEWSKI 1962, KREBS 1966) értékét adtuk meg, melynek segít­ségével ugyanazon habitat fajpárjai között vizsgálható a populációk denzitásanak éves trendje, amihez Spearmann-féle rangkorrelációt alkalmaztunk (ZAR 1996). A két mintaterületet összehasonlításához a fo­gási paraméterek standardizálása volt szükséges. Mi­vel a csapdázási periódusok idejében (4 és 5 éjszaka) különbség volt, ezért a három fogási alapadatot 100 csapdaéjszakára számítottuk (BUSCH et al. 1997). Először a két mintaterület ugyanazon rágcsáló populá­cióinak fogási adatait hasonlítottuk össze egymintás t­próbával. Majd Spearman-féle rangkorrelációval a fajpárok 100 csapdaéjszakára számított indexei válto­zásának elemzését végeztük el. Végül az összehason­lítható populációk létszámváltozásának időbeli függé­sét regresszióanalízissel is megvizsgáltuk. Eredmények A Dráva-menti síkság gyertyános-tölgyes mintate­rületén 9 kisemlősfajt fogtunk meg, a Somogy megyé­ben található erdei kvadrátban viszont csak 5 talajszint közelében élő faj került elő. Mindkét habitatban megje­lent az európai mérsékelt övi erdők négy tipikus generalista rágcsálófaja, a közönséges erdeiegér Apodemus sylvaticus (Linnaeus, 1758) [ASY], a sárga­nyakú erdeiegér Apodemus flavicollis (Melchior, 1834) [AFL], a pirók erdeiegér Apodemus agrárius (Pallas, 1771) [AAG] és a vöröshátú erdei pocok Clethrionomys glareolus (Schreber, 1780) [CGL]. A Soricidae család­ból csak egy fajt, az erdei cickányt Sorex araneus Linnaeus, 1758 [SAR] sikerült mindkét helyen megfog­ni, a törpe cickány Sorex minutus Linnaeus, 1766 [SMI], valamint a mezei cickányt Crocidura leucodon (Hermann, 1780) [CLE] csak a baranyai mintaterületen került elő igen kevés példányszámban. A rágcsálók kö­zül ebben a mintakvadrátban 1998-ban megjelent a föl­di pocok Pitymys subterraneus (de Sélys Longcsamps, 1836) [PSU], ami azért is érdekes, mert nemcsak a kvadrát szegélyterületén fordult elő, hanem az 1 ha-os mintaterület több pontján a szegélyzónától távolabb, a zárt erdő felé eső részeken is csapdáztuk. A szegélyte­rületen egy alkalommal a mezei pocok Microtus arvalis (Pallas, 1779) [MAR] is csapdába került. Ez utóbbi két cickány és két rágcsálófaj csak Baranyában színezte a faunát, a Somogy megyei kvadrátban nem voltak jelen. Fajok SAR SMI CLE MAR PSU AAG AFL ASY CGL Mintavételi idő В S В s В S В S в s В S В S В S В S Április ­­­­­­­­8 ­10 ­1 19 6 Május ­­­­­­­5 10 ­9 2 1 2 23 6 Június ­1 1 ­­­­1 5 ­11 1 1 4 33 16 Július 2 1 ­­­­­'î 12 1 4 2 3 28 19 Augusztus 9 4 ­­3 ­­5 57 ­22 ­2 43 24 Szeptember ­1 ­­4 1 ­1 78 ­0 3 3 48 26 Október ­­­­4 ­­­53 1 22 6 6 55 30 November ­­­­1 ­­­8 ­4 7 5 35 13 I 11 7 1 ­12 ­1 ­13 ­231 2 82 21 2 26 284 140 1. táblázat: A csapdázott kisemlősfajok egyedszám adatai a két mintavételi területen 1998-ban (B: Baranya megye, S: Somogy megye; a fajok rövidítése a szövegben)

Next

/
Thumbnails
Contents