Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Horváth Gy. – Lanszki J. 2000: Két erdei habitat kisemlős együttesének összehasonlító szünbiológiai vizsgálata

•IT ERDEI HABITAT KISEMLÓS EGYÜTTESÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ SZÜNBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA 369 A Somogy megyei kvadrátban kis egyedszámmal előfordult a mogyorós pele Muscardinus avellanarius (Linnaeus, 1758) [MAV], illetve a nagy pele Myoxus glis (Linnaeus, 1766) [MGL] melyek tekintettel arra, hogy jellemzően nem talajszinten élő fajok, az eredmények értékelésében sem szerepeinek. A fajnév után zárójelben a latin nevek alapján használt rövidítések szerepelnek. A megfogott fajok egyedszám adatait az 1. táblázat tartalmazza. Az abundancia értékek alapján látszik, hogy a S. araneus előfordulási aránya hasonló, még a négy tipikus rágcsálófaj meglehetősen különböző arányban jelent meg a két területen. Somogy megyében az erdeiegerekeí inkább az A. falvicollis és az A. syivaticus képviselte. Az A. agrárius néhány példányát tekintve egyáltalán nem jelentős tagja az itt élő közösségnek. Baranyában viszont ennek ellenkezőjét tapasztaltuk, ahol az egyik domináns populáció, míg az A. syivaticus előfordulása minimális. A C. giareolus azonban mindkét terület közösségének meghatározó, karakter populációja. 1. ábra: A két mintaterület kisemlősközösségének szezonális diverzitása és a diverzitások t-tesztjei A két terület közösségének diverzitását szezononként értékeltük (1. ábra), amely eredményeként a két terület között a tavaszi és a nyári Shannon-Wiener diverzitás érték szignifikáns különbségét kaptuk. Az őszi nagyobb denzitásnál a /-teszt a diverzitások között már nem adott szignifikáns különbséget. A somogyi erdő adataiból számított szezonális diverzitások közel azonos értékűek, a baranyai területnél jelentősebb a változás, különösen az őszi időszakban esik vissza, mikor a domináns fajok denzitása megnő. Mivel ezen nagy denzitású populációk valószínűleg a ritkább fajokat kiszorítják a területről, kevésbé foghatók, ami a diverzitás csökkenéséhez vezet. A diverzitások különbségét skálafüggés figyelembevételével is elemeztük (2. ábra). A két terület diverzitási profiljai a tavaszi és a nyári értékek alapján élesen elkülönülnek, a baranyai terület görbéje mindkét esetben távolabb fut a skálaparaméter tengelyétől. Tehát ebben a két időszakban a diverzitási rendezés alátámasztotta a í-teszt eredményét, vagyis Baranya megye vizsgált közössége volt diverzebb. Az őszi értékek elemzésénél a diverzitási profilok ugyan nem metszik, csak alacsony skálaparaméter értékeknél jelentősen 2. ábra: A két kisemlősközösség diverzitási rendezése a három évszak adatai alapján megközelítik egymást, így a Rényi-értékek skálafüggése azt mutatja, hogy ebben az esetben diverzitás alapján rendezhető a két minta, ami azonban nem egyezik a í-teszt eredményével. A diverzitásfüggvény alacsony skálaparaméter értékeknél a ritka, míg a paraméter nagy értékeinél a gyakori fajokra érzékeny, a fajabundancia görbék esetében fordított a helyzet. A két vizsgált közösség további elemzéséhez így a fajabundancia görbéket is megszerkesztettük. A tavaszi és nyári adatok esetén ez a módszer is határozottan elkülönítette a két közösséget, azonban az őszi időszak