Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Somogyi Krisztina: előzetes jelentés a Kaposvár - 61-es út elkerülő szakasz 1. számú lelőhelyén végzett feltárásról

Előzetes jelentés a Kaposvár - 61-es út elkerülő szakasz 1. számú lelőhelyén végzett feltárásról SOMOGYI KRISZTINA A 61. számú főút elkerülő szakaszának nyomvonalán a feltárások előtt végzett terepbejárás során a legnagyobb kiterjedésű és a legtöbb felszíni leletet mutató terület kapta az 1. számot. A lelőhely Kaposvár és Toponár között a Zarany-pusztai terményszárítótól keletre kb. 500 m-re terül el a Deseda-patak jobb partján emelkedő dombon. A munkai999. május 17-től november végéig átlag 18 fővel 10-12 órás munkanapokkal folyt kevés kivétellel hétvégén is. A dombot ÉNy-DK-i irányban átszelő, kb 400x40 m-es felületen, pontosan 14770 m

2-en 809 objektumot tártunk fel, ebből 30 nem bizonyult régészeti objektumnak. Nagy számuk és sűrűségük számos esetben eredményezett egymásra ásott gödörkomplexumokat, rendkívüli méretük és mélységük is lassította a feltárást. A lelőhely kiváló természeti adottságokkal rendelkezik. A patak partján emelkedő, jó kilátást biztosító domb felettébb alkalmas volt a megtelepedésre, nem véletlenül lakták szinte mindegyik régészeti periódusban. Összesen kilenc korszakból származó településmaradvány került elő. 1. KÉP Légifotó az 1. lelőhelyről Legkorábban a neolitikum idején lakta ezt a tájat az ún. dunántúli vonaldíszes kerámia (DVK) népe, amelyet jellegzetes kerámiadíszítési technikájáról neveztek el. Településükből kb. 20 kisebb-nagyobb gödör a domb alsó negyedétől kb. a dombtetőig elszórtan helyezkedett el. Általában kevés leletanyagot tartalmaztak, jórészt kerámiát és állatcsontot. 2. KÉP Vonaldíszes edény A következő korszak a középső rézkor az ún. Balaton-Lasinja-kultúra hagyatékával, amely az első horvát- és magyarországi lelőhelyekről kapta a nevét. E korszakból származik a harmadik legnagyobb településrészlet a lelőhelyen megközelítőleg félszáz objektummal, köztük két nagy méretű gödörkomplexummal. A478. számú, 11x18 m nagyságú a legnagyobb egykorú gödörkomplexum a nyugati végére ásott két sekély, bronzkori beásástól eltekintve. A felső, erősen faszenes réteg igen nagy mennyiségű kerámiatöredéket, néhány agyagkanalat és két-három salakdarabot tartalmazott. A különböző nagyságú gödrök a felület alsó száz méterétől a dombtetőig jórészt elszórtan húzódtak. Az 558. számúban emberi csontvázakat találtunk, amelyeket sajnos csak a gödör nyugati felében tudtunk eredeti helyzetükben feltárni. Az objektum alja felett kb. 20 cm-re az oldalfalnál volt egy feltehetően női csontváz hátára fektetve, valószínűleg felhúzott és jobbra dőlt lábakkal. A gödör alján a fal tövében két gyermek koponyája és kevés csontja feküdt. A csontvázak hiányosak voltak, a felnőtt koponyájának maradványai és három henger alakú, valószínűleg mészgyöngy a gödör másik feléből származnak, pontos helyük már nem állapítató meg. A halottakkal együtt eltemetett mellékletet (pl. edényeket) nem találtunk, a betöltés embercsontokon kívül kevés, apró kerámiatöredéket tartalmazott. A település jórészt edénytöredékekből és állatcsontból álló leletanyagából külön is meg kell említenünk egy kb. öt cm átmérőjű karikára hajlított, hegyesedő végű rézhuzalt a 461. gödörből, amely Somogy megye első rézlelete a középső rézkorból! 3. KÉP Somogy megye első rézlelete A késő rézkori péceii kultúrát három gödör és egy sír (766. obj.) képviseli a dombtetőn ill. a domb nyugati oldalán. Az ovális sírgödörbe a halottat bal oldalára fektetve, zsugorítva temették el. Mellkasa mellett, a lábánál és a sír betöltésében henger alakú gyöngyöket, a lábánál még egy ép, füles csészét és egy másik edény töredékeit találtuk. 4. KÉP 766. sír Késő rézkori lehet a sír közelében lévő nagyobb méretű gödör, amelyhez cserepekkel kirakott aljú, összefüggően megmaradt sütőfelületű kemence (725. obj) kapcsolódik. Valószínűleg a neolitikum vagy a rézkor időszakába datálható öt zsugorított, melléklet nélküli temetkezés ill. maradványaik, amelyek a domb alsó részén egymás közelében voltak. A lelőhely kétségkívül legjellemzőbb és legreprezentatívabb eleme a középső bronzkori dunántúli mészbetétes edények népének telepe. Az általunk feltárt legnagyobb településrészlet több mint 150 objektumot számlál, de a további 60 bronzkori objektum egy része még biztosan ide tartozik. A telepobjektumok a teljes felületen megtalálhatók voltak eltérő sűrűségben. A jellegzetes méhkas alakú vermek, különböző méretű tároló gödrök mellett megemlítendő egy nagyobb gödörkomplexum, a 22. számú, átlag 5 m széles, gazdag leletanyagú árok, amely a domb aljától kb. 60 m-re, szinte a felület teljes szélességében húzódik. Ritkaságnak számít egy cölöpökkel tagolt és kelta gödrökkel bolygatott beásás. (283. obj) A 397. méhkas alakú, faszenes, átégett rétegeket is tartalmazó betöltésű verem nemcsak méretei (2 m mély és 3,5 m átmérőjű az alján), hanem leletanyaga miatt is különleges. Az irdatlan mennyiségű kerámiatöredék, kevesebb állatcsont mellett 13 ép ill. sérült edényke volt ebben az objektumban. 5-6. KÉP Korsók és edénytöredékek a 397. gödörből Nagyon kevés leletet találtunk ellenben a lelőhely egyetlen kútjában (571. obj), amely nyílásánál 1,4 m átmérőjű, lefelé egyenletesen szűkülő, 5 m-es mélységig tudtuk feltárni. A leletanyag túlnyomó részét a kerámia jelenti, a sírokra jellemző típusok is előfordulnak. 7. KÉP A kedvező talajviszonyoknak köszönhetően