Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Somogyi Krisztina: előzetes jelentés a Kaposvár - 61-es út elkerülő szakasz 1. számú lelőhelyén végzett feltárásról

246 SOMOGYI KRISZTINA rendkívül jó állapotban maradt meg a mészbetétes díszítés. A díszítéshez felhasznált alapanyagot csigahéjból nyerhették, amelyből nagy mennyiséget gyűjtöttünk össze. Említésre méltó még egy levéllenyomat az egyik gödörből. A késő bronzkori urnamezős kultúra telepének feltárt része jóval kisebb kiterjedésű. A kb. két tucatnyi gödör a felület megközelítőleg 250 m-es szakaszán elszórtan található. Közülük a legszélső a lelőhely legnagyobb gödörkomplexuma is egyben a domb tetején (666. obj), amelyet azonban egy Balaton-Lasinja- és két-három mészbetétes gödörre ástak, a nyugatról kapcsolódó gödrök többsége is középső bronzkori. A leletanyagból a kerámia mellett 4 bronz tű és egy ép, visszapödrött végű, rovátkolt nyakperec említendő meg. 8. KÉP Bronz nyakperec az 580. obj-bó! A kelta korszakot négy ház és fél tucat gödör képviseli a domboldal alsó részén elszórtan elhelyezkedve. A kerámián és állatcsonton kívül az egyik házban (111. obj) drótból hajlított ruhakapcsoló tű (fibula), a másikban (58. obj) üvegkarperec töredékek voltak. A római korszakból négy ház (400., 487., 645., 700. obj) és két-három gödör ismert a lelőhelyen. A házak hasonló felépítésűek, 3-3 cölöp tartotta a felépítményt, csak az egyikben sikerült tapasztott padlót megfigyelni. 9. KÉP A 667. sz. római kori, tapasztott padlójú ház A leletanyag a kerámián és állatcsonton kívül apróbb fémtárgyakat (kések, kulcs, veret) és orsógombokat tartalmaz. A hullámvonalas díszű, korongolt kerámia alapján az avarkorba (VII-VIII. sz) datálható a felület nyugati legszélső objektuma (804. obj), amely még salakot, néhány fúvócső- és mellfalazat töredéket tartalmazott 10. KÉP Fúvócső- és mellfalazat töredék a 804. objból A középkorból származik a második legnagyobb telepmaradvány lelőhelyünkön. Már a terepbejárásból tudni lehetett, hogy a patak mentén húzódott a település. A feltárt felület alsó 90 m-es szakaszán viszonylag sűrűn helyezkedik el a 90 középkori objektum. A gödrökön kívül néhány szabadon álló kemencét és tüzelőhelyet, valamint három kemencés, cölöpszerkezetes házat (11, 27., 28. obj) tártunk fel. A legkisebb méretűben egy-egy cölöp volt a sarkokban, alján eredeti helyzetükben hálónehezékeket találtunk. 11. KÉP A 28. sz. középkori ház A legnagyobb objektum valószínűleg műhelyféle lehetett, mert három kemence mélyült az oldalába (137. obj). A leletek között a kerámia és állatcsont mellett kevés bronz- és vastárgy (függő, karperec-, sarkantyútöredék, kések) van még. Az egyik növényi maradvány, egy elszenesedett őszibarackmag is ebből a korszakból való. A leletanyag alapján a település a XII. és XV. század közé keltezhető. Az ásatás kezdetén a táborépítés során került elő egy melléklet nélküli, hanyatt fektetett csontváz, amely arra utalt, hogy a domb tetején lehetett a település temetője. A felület ÉNy-i végében kb. 30 m hosszú szakaszon a temető sarkát sikerült feltártunk a 20 sír mellett 3 üres sírgödörrel. A sírgödrök nem rendeződnek szabályos sorokba, három tényleges sor figyelhető meg csupán, a sírok NY-K-i ill. ÉNy-DK-i tájolásúak. Az elhunytakat hátukra fektetve temették el, kivétel a 733. sírban lévő hason fekvő csontváz. A sírok mellékletet nem tartalmaztak, csupán a kevés gyereksír egyikében volt egy darab francia kapocs. A temető valószínűleg nem tartozik a településhez, annál későbbi, késő középkori (XVII. sz.?) lehet. A 61-es elkerülő út 1. sz. lelőhelyén tehát kilenc régészeti korszak emlékeit tártuk fel. A fentebb vázolt képet az ásatás befejeztével megkezdett feldolgozó munka természetesen árnyalni fogja, bár az arányok lényegesen nem változnak majd. Annak fényében sem, hogy a majdnem száz lelet nélküli objektum mellett több mint kétszer ennyi őskori objektumot kell a megtisztított leletanyag alapján pontosabban datálni. Az azonban már most megállapítható, hogy a középső bronzkori mészbetétes településrészlet egyedülálló Somogy megyében és országosan is. A középső rézkorból származó telep szintén a legnagyobb ismert lelőhelye a BalatonLasinja-kultúrának. De a nagy felületű feltárás révén a többi korszak ill. kultúra településszerkezetéről, hagyatékáról is további ismeretekkel gazdagodhatunk. Ásatásvezetők: Somogyi Krisztina, Aradi Csilla, Füle Piroska Munkatársak: Bárdos Edith, Gallina Zsolt, Horváth Tünde, dr. Költő László régészek, Szabó Sándor geológus-geodéta, Ambrus Edit (SMMI), Mészáros Szilvia, Forgács László, Forgács Lászlóné, Csongár József rajzolók, Farkas Zsuzsa, Badics László, Kis Péter István ásatási technikusok (Szombathely).