Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Stamler Imre: Hatalom és vas. Miért kutatjuk a fejedelmi vaskohászati telepeket Somogyban?

234 STAMLER IMRE nűsítettem hasonló leieteket és azt is dokumentálja, hogy ezt a felfedezést a megelőző évben hiába jeleztem a múzeumnak, illetve Magyar Kálmánnak... Költő László ekkor ígérte meg, hogy elvégzi az ásatási bizonyítást, ha munkaerőt biztosítok, ha elintézem az ásatás engedélyezését a somogyvámosi termelőszövetkezetnél. A régész állta a szavát, április 15-18. között az első műhelyt feltártuk és 23 kohó létezését igazoltuk. Csodálatos élmény volt. Itt tudtam, hogy ép kohókat nem találhatunk, hiszen a pusztítás bizonyítékait a szántásokon láttuk. Itt az volt a fontos, hogy megbizonyosodjunk a műhely, a bucakemencék létezéséről. Igazoljuk, hogy feltételezésem helytálló! Ez sikerült. Ekkor már biztos voltam mintegy öt helyen műhelyek létezésében, de csak a somogyfajszi műhelyről szóltam februárban az újságírónak és Költő Lászlónak. Az érdemi bizonyításokat márciusban és április elején mindegyik helyen el kellett végeznem, és ahogy ez megtörtént, úgy jeleztem a lelőhelyeket Költő Lászlónak, valamint Sopronba Gömöri Jánosnak. A második bizonyítás - Fájsz kohótelepe Mivel Költő László nem vállalt több feltárást elfoglaltságai miatt, csak Bogát-Gyümöícsényben, ezért keresnem kellett régészt valahol. Mivel Gömöri János tanulmányát olvastam a lovas népek vaskohászatáról és tudtam, hogy Sopronban régész, hát ismeretlenül írtam hozzá. Nos, ő a legnagyobb érdeklődéssel és elismeréssel válaszolt. Azonnal. Nem úgy, ahogy Magyar Kálmán tette, és ez örömmel töltött el. Leírtam neki az első telepbizonyítást, és közöltem vele, hogy Somogyfajszon olyan telepet fedeztem fel, amelyiken ép kohókat is találni fogunk, mivel itt földmunka soha nem volt, az erdőben az avar alatt ép fúvócsövek és olyan rücskös salakok vannak, amiket ekék, tárcsák, boronák nem koptattak meg. íme, ez a leveléből is érzékelhető, válasza bizalomkeltő: „Nagy érdeklődéssel és örömmel olvastam levelét. Úgy látszik, hogy a vaskohászat kutatás szempontjából Somogy is jó terepnek ígérkezik. Ott valójában eddig csak kisebb mértékű munkák történtek ezen a területen. Kisebb próbálkozás volt Zamárdi-Kútvölgy vassalaklelőhelyén 1986-87-ben." Elküldte Magyar Kálmán írását az Iparrégészet II. kiadványban a középkori magyar vasművesség somogyi forrásairól. Sokáig nem írtam meg neki konfliktusomat Magyar Kálmánnal kapcsolatban. Nem bántam azt sem, hogy Magyar megtudta újabb felfedezésem hírét... A következő héten, március 7-én részletesen leírtam a fajszi telepet, s közöltem, hogy itt partoldalba építve találhatóak majd az ép kohók és a műhelybe a patak felől volt a bejárat valaha. Ezt a választ kaptam: „A leírás komoly, jelentős kohótelepre enged következtetni. Fontosságát az is megadja, hogy az egyik Árpádházi fejedelem udvarához kapcsolódik." Elhiszi a leírás alapján, hogy itt „esetleg épebb kohókat is lehetne - kis szerencsével - találni." Közli a felfedezés jelentőségét: „A korai középkori magyar vaskohászat térképen eddig fehér folt volt Somogy. Tehát nagyon fontosak a lelőhelyek, amelyek nem csak helytörténeti, de országos jelentőségűek lehetnek."" (Március 14.) Ebben én is biztos voltam, sőt azt is biztosan tudtam, hogy a fajszi és a Bű-bodrogi lelőhelyen európai jelentőségű lelőhelyek vannak, sőt még másutt is... Április 25-re már 15 helyen voltak egyértelmű, cáfolhatatlan bizonyítékaim, és nem csak vaskohászati telepeket, de településeket és temetőket is valószínűsítettem sok helyen: Somodor, Vitya, Berecska, Desseda, Vergamás, Jádalberti, stb... Gömöri János megígérte, hogy április 25-én megnézi első ásatásunk bizonyítékait, melyet gondosan letakartaítam az ásatást követően és a vámosiak nem bántották az ásatás helyét a vetéskor sem... Ide mentünk a mérésekhez szenet, ércet és egyéb leletet keresni. Amikor ez megtörtént, már késő volt, és úgy kellett ráerőltetnem akaratomat a két régészre a fajszi és a bodrogi lelőhely meglátogatása végett. Végül kötélnek áiitak, hiszen két olyan telepet ígértem, amelyiken ép kohók lesznek, és amelyek szerintem két fejedelemnek, Fajsznak, üíetve Koppánynak termelhette a vasat... Mindkét helyen a teljes telepek feltárását szerettem volna elérni, mert mindegyik helyen ki lehetett volna számítani a műhelyek termelési adatát... És én ekkor már titkon azt reméltem, hogy ezek közül a műhelyek közül valamelyik, vagy mindegyik őskohászati múzeumba kerülhet honfoglalási, történelmi emlékhelyen. Persze erről ekkor még nem szóltam, mert talán a két régész is álmodozónak, fellegben járónak képzelhetett volna... Gömöri János Fajszon látva bizonyítékaimat, a helyszínt, azonnal elvállalta az ásatást, és megegyeztek Költő Lászlóval az anyagi feltételek előteremtéséről, én pedig ígéretet tettem az étkeztetés, szállás és egyéb feltétel biztosításának segítésére. Ezután visszatértünk Bű-Bodrogra. Itt már nem hitt nekem igazán sem Gömöri, sem Költő, bár a cserépanyag jó volt, és miden más bizonyíték is a helyén volt, de itt régóta szántottak és a felszínen nem érzékelték azt, amiről én beszéltem nekik... Ezért egyikük sem vállalta itt az ásatást. Azt ajánlották, hogy tárgyaljunk Magyar Kálmánnal, mert neki nemzetségi kutatásra sok pénze van, és erre az ásatásra is lehet nála valamekkora összeg. Elfogadtam az ajánlatot. A továbbiakban Bűről másutt írok, külön fejezetben. Fajszon 1988. szeptember elején megtörtént az ásatás, melyen nem kellett részt vennem, mindössze a szervezést segítettem. Nem volt szükség rám az ásatáson, ezért csak látogatóba jártam ide, várva az új eredményeket. Sajnos nem teljes feltárás történt, hanem kutató árkokban voltak láthatóak a kohók és tartozékaik. Nem lehetett látni teljes műhelyt, munkagödröket, a telep szerkezetét, és nem lehetett teljes feltárás híján kiszámítani a telep és a műhelyek teljesítményét. Mégis boldog voltam az eredménytől, hiszen valóban egész kohók kerültek épen elő, és bebizonyosodott, hogy a termelés a X. század közepén folyt itt, tehát valóban Fájsz idejében. A bizonyítás tőlem függetlenül