Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Stamler Imre: Hatalom és vas. Miért kutatjuk a fejedelmi vaskohászati telepeket Somogyban?

HATALOM ÉS VAS MIÉRT KUTATJUK A FEJEDELMI VASKOHÁSZATI TELEPEKET SOMOGYBAN? 235 történt, és ez engem cseppet sem bántott. A közvetlen munkába nehéz lett volna bekapcsolódnom, hiszen év elején az iskolában kelleti lennem, a tanévet kellett indítanom. Gömöri János ásatási munkáját, teljesítményét köszöntem, és jelentőségét elismertem, s ma is ezt teszem. Neki a kutatásban, a lelőhelyek bizonyításában jelentős voit a szerepe, meghatározóan fontos Költő Lászlóval együtt. Az ásatáskor már kész volt újabb kutatási programom, és ezt átadtam Gömöri Jánosnak lektorálásra. Azt kérte, hogy várjunk a nyomdába adással, várjuk meg a tudományos vizsgálatok és mérések eredményeit, és ennek ismeretében kell írni a felfedezésről, az ásatásokról, a lelőhelyekről és a további teendőkről. Ezért 1989-ben jelentette meg a megyei levéltár és a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet elsősorban Szili Ferenc és Kálmán András jóvoltából a Milyen lehetett az ősi Somogyország? című írásomat. Gömöri mellé még László Gyula lektori véleményét kértük. Ellenőrizhető, ebben nem csak a két ásatást vezető régész munkáját ismertem el, de még Magyar Kálmán nemzetségi kutatását is méltattam, s lektorom javaslatára a gáncsoskodásról nem írtam. „Bizony, aki nagy dolgokat visz véghez - márpedig a szerző ezzel a munkájával ezt tette és teszi -, annak számítania kell fentiekre, és fel kell vérteznie magát a támadások ellen. Hogyha kővel dobtak meg, dobj vissza kenyérrel. Bizony a szakembereknek is jókora karéj kenyér lesz ezt a kiváló munkát körberágcsálni." Elmondhatom, hogy valóban rengeteg támadás ért, de bosszúra nem gondoltam soha. Most sem. A felfedezést 1988. december 19-én ismertettem először a Dél-Dunántúli Történészek II. Regionális Konferenciájának őstörténeti szekciójában. Fodor István volt a tanácskozás elnöke (december 18.) Az. előadás rövidítve 5 év múlva jelent meg nyomtatásban Somogyország ősi vastermelése címmel. Ezt Fodor István és Gömöri János lektorálta. Tanulmányom négy kiadásban jelent meg a későbbiekben. írásaimra rendkívül pozitívan nyilatkozott Bakay Kornél, Nováki Gyula, Győrffy György és sokan mások. Most Heckenast Gusztáv véleményét idézem. „A vaskohók felfedezése Fájsz és Bogát mellett elvitathatatlan eredmény. Ezek nem lehetnek a X. századnál későbbiek, és az sem valószínű, hogy Vasvárhoz tartoztak volna. Arra kell gondolnom, hogy voltak a fejedelem vasverőin kívül az egyes hercegeknek is vaskohászai. Mivel tudom, hogy leglelkesebb kutatót is elfogja időnként a fáradtság és a csüggedés, megismétlem, hogy a vaskohók felfedezése az egész magyar történettudomány nyeresége." (1990. szeptember 13.) Azért írtam le ezeket a pozitív véleményeket, mert ezeket csatoltam Kosári Domokosnak, az MTA elnökéhez írt levelemhez, melyben kértem központi segítséget tőle a somogyi kutatásomhoz, főképp a terepjáró régészeti munkák elvégzéséhez. Nevében Bökönyi Sándor akadémikus válaszolt anélkül, hogy beszélt volna velem, vagy megnézte volna ásatásainkat, a lelőhelyeinket. Elutasítása, hangneme kultúrált volt és kategorikus. A terepjáró kutatásokat régészeknek kel! elvégeznie, de erre még nincs elég pénzük, tervezett feladatukat sem tudják folytatni, ezért Somogy ne számítson központi segítségre. Javasolta, hogy forduljak a Somogy Megyei Múzeumhoz. Megjegyzem, hogy a két ásatás után falum segítségével mindkét ásatáson letakartuk a lelőhelyeket fóliával, Fajszon szarufákat és léceket is használtunk a védelemre, és a vízelvezetésről is gondoskodtunk. Azt hittem, hogy az értesített illetékesek kíváncsiak lesznek a műhelyekre, kohókra. Az érdektelenség teljes volt. Egy év után a Bogát-Gyümölcsényben levő műhely elpusztult, mert egy nyájat véletlenül keresztülhajtottak rajta. Fajszon a második év telén ellopták az egész tetőszerkezetet fóliával együtt. 1992-ben nemzetközi tudományos konferenciát szerveztem Kaposvárra a somogyi vaskohászati kutatás segítésére. Sajnos a társadalmi segítség ekkor még elmaradt. 1995-re már majdnem feladtam a küzdelmet, amikor megjelent a lakásomon két kohász szakember, és megmutatták a Hunnia az évi második számát, és benne egy olyan cikket, amit öt évvel korábban írtam „Kinek kel! az ősi Somogyország?" címmel. Ágh József és Sütő Zoltán azt mondták, ha igazak azok az állítások, amiket írásomban leírtam, akkor ők testet adnak gondolataimnak, támogatják kutatásainkat, felépítik az őskohászati múzeumot és a történelmi emlékhely létesítményeit Somogyfajszon. Mindez 1995. április 16-án történt. Egy év múlva felépült a múzeum, az emlékhely és állami ünnepségen avatni lehetett. Ehhez új ásatás kellett, amit a Dunaferr-Somogyország Archeometallurgiai Alapítvány finanszírozott. Az ásatást Gömöri János vezette. A munkákban Költő László is részt vett. Ma ennek az ásatásnak az eredménye látható a múzeumban. 1997-ben nemzetközi tudományos konferencia keretében a magyar tudomány is felavatta létesítményünket, ünnepi beszédet László Gyula, Szász Zoltán, Csetri Elek mondott. Azóta minden évben újabb konferenciákat szervezünk. Az emlékhely fenntartásáról a kutatási műhelymunka finanszírozásáról sokak segítségével Alapítványunk gondoskodik. 1998. januárjának végén kutatási programunknak megfelelően újabb ásatásokat kezdeményeztem. Elhívtam Bogát-Csollányosra és Bű-Bodrogra Alapítványunk elnökét, és itt ismertettem vele a két lelőhely európai jelentőségét. Bogátnál óriási a telep nagysága, és itt IX-X. századi műhelyek egyaránt előkerülhetnek. Bűn pedig olyan fejedelmi műhelyek találhatók, amelyekben ép kohók vannak, és ezeket őskohászati múzeumban bemutathatjuk millenniumi emlékhelyen, ha állami segítséget kapunk. A bogáti lelőhelyre még régész nem volt kíváncsi, bár a felfedezést 10 éve bejelentettem, s jelentőségéről a Históriában is írtam... BűBodrog fontosságát sem tudtam megértetni, elfogadtatni a régészekkel, mert az hitték, hogy túlzok. Ágh József ekkor is hitt szavaim hitelében, ezért minden segítséget megadott kezdeményezésemhez, ugyanezt tette falum vezetése is. Megteremtettük a feltételét két újabb ásatásnak, és ehhez engedélyeztetést