Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)

A BODROG-ALSÓ-BŰI NEMZETSÉGI KÖZPONT RÉGÉSZETI KUTATÁSA (1979-1999) 129 leletekből. Ezeknek a kronológia szempontjából történő elemzése elengedhetetlen. A rovásírás megfejtésével kapcsolatban szerinte: az első jel előfordul egyszer a nagyszentmiklósi és kétszer a szarvasi feliraton. Előfordul továbbá más kelet-európai feliratokban is. Ugyanakkor, szemben Vékony érvelésével, nem fordul elő a kései székely rovásírásban. Róna-Tas 13. pontja szerint: a második jel a nagyszentmiklósi leletekben háromszor, a kelet-európai emlékeken több ízben fordul elő, ugyanakkor formailag közel áll a székely rovásírás <o> jeléhez. Erről egyébként megjegyezném, hogy (u) olvasata teljességgel megalapozatlan. A 14. pont szerint a harmadik jel esetében „a Vékony által feltételezett ligatúra <na> igen ritka, s ahol előfordul, ott előfordul a nem ligáit <n+a> is. Másodsorban a kései székely rovásírásban rendszerűén a hosszú magánhangzókat írták ki és a rövideket nem. Ennek a jelnek megítélése tehát a vonal értékelésétől és a ligatúrák kronológiájától függ. A 15. pontja szerint: a negyedik jel kétségtelenül a székely <k>, amely eredetileg magashangú szavakban szerepelt. Hasonló jel a kelet-európai emlékekben nem található. Róna-Tas végül azt írja: összefoglalóan megállapítható, hogy noha négy írásjelből messzemenő következtetéseket levonni nem ajánlatos, mégis az a tény, hogy egy írásjel nem található a székely rovásírás betűkészletében, egy pedig a szarvas-nagyszentmiklósi írásban a két írás közé helyezi emlékünket (16. pont). Fodor István írásos véleményére még külön is kitérünk. Vékony Gábor megfejtésével kapcsolatban jegyzi meg Fodor, hogy „Sajnálom, hogy soha egyetlen, a témakörrel kapcsolatos nemzetközi konferencián sem számolt be eredményeiről, ahol pedig a résztvevők érdemében szólhattak volna hozzá megfejtéseihez." A hozzászólót Vékony Gábor őstörténeti nézetei is irritálták, megjegyzi: „Sajnos, azt kell gondolnom, hogy a Bodrog-bűi feliratnak a fentebb ismertetett őstörténeti elmélet miatt kellett székely-magyar nyelvűnek és a X. századinak lennie, nem pedig az alapos és körültekintő elemzés miatt." A felolvasásból kiderült, hogy a hozzászólót más esetben is súlyos indulat vezeti pl. „Frankfurtban rovásul akarták kiírni országunk nevét. Szerencsére a frankfurti rendezők nem voltak ennyire mucsaiak..." jegyzi meg Fodor. 37 Róna-Tas András - november 3-án felolvasott - írásos véleménye 1. és 16. pontja. 38 Fodor István és Vékony Gábor már júliusban-a Györffy Miklós szerkesztésében leadott-vasárnap délelőtti rádióműsorban „összecsaptak" a lelettel kapcsolatban. Vékony Gábor közlése szerint vitapartnere négyszemközt felvetette, hogy „szerinte ez a lelet hamisítvány"... Tekintettel, hogy Fodor értesítette Bálint Csanádot is a leletről, így a különböző kételyeit a szakmában másutt is elmondhatta... 39 Idézet Fodor István írásos hozzászólásaiból:... „nem a gyakran tapasztalható rövid életű fellángolásáról volt itt szó, hanem a céltudatos ember főállású kutatókat megszégyenítő (sic!!!) programjáról..." Fodor István: Vélemény a Bodrog-bűi rovásírásleletről História XXI. évfolyam 8. szám (Továbbiakban: Fodor 1999. História...) 31. 40 Magyar 1991.15.p.15.jegyz., Ásatási Jelentés 1998. RRM Régészeti Adattára, RRM Leletbejelentési Füzet 1982-től vezetett része stb. 41 ld. Magyar Kálmán Ásatási Jelentését 1999-ből (RRM Régészeti Adattára), valamint az ún. kaposvári Tudósklubban 2000. február 11-én tartott Kerekasztal megbeszélés felolvasott anyagát. 42 Ld. Ásatási Napló 1999. RRM Régészeti Adattára, valamint az 1999. november 3-i budapesti kerekasztal megbeszélést, ahol Bálint Csanád kérdésére a nyilvánosság előtt is tisztáztuk a cserépmosónő „leletfeltaláló" szerepét. 43 Ld. 13. jegyzet. Nem állja meg az az állítás a helyét, hogy csak azért dolgozott Kiss Ágota „mert részt szeretett volna venni abból a nemes munkából, mely a lakóhelye határában, ily jelentős hely feltárása közben történt. Az már külön isteni csoda, hogy Kiss Ágota felismerte a rovásírást..." Mint már hangsúlyoztuk, mi, Gömöri János kollégával minden darabot az előkerüléskor és a mosás után is átvizsgáltunk a helyszínen. Egyetlen fontos vagy korhatározó, illetőleg egyedi darab nem kerülte el a figyelmünket, s ebben az esetben is minden fontosabb darabot, különösen amin minta volt, már eleve különraktuk a további vizsgálatokra. 44 Fodor 1999. História 31.p. szerint: „ezek a lelet előkerülésekor még nem tűntek fel az ásatóknak, (mert a darab sáros volt, hiszen azért mosattuk meg!!!) hanem a lelet tisztítását végző Kiss Ágota pedagógusnő fedezte fel azokat ... Fodor szerint az is baj, hogy „nem kapcsolható egyértelműen egyik kohóhoz sem, csak nagyjából sejthető, hol helyezkedett el." (Fodor 1999. História 32.) 45 Ld. Magyar 1999.6., valamint az 1999. november 3-án tartott budapesti kerekasztal megbeszélést, illetőleg Ásatási Dokumentáció; a 2. gödör és az alatta lévő rétegek metszetrajzát (Felmérte: Gömöri János) 46 Fodor 1999. nov.3-ára elküldött írásos hozzászólása, valamint História 1999.32. 47 Ld. Ásatási Dokumentáció RRM Régészeti Adattára; ásatási fotók és rajzok 48 Fodor 1999. História 32. szerint: „Eljárásukban vétettek csupán, amikor előbb tárták a közvélemény elé ötleteiket, mintsem ellenőrizték volna azok szakmai megalapozottságát." Fodor ebben téved, mert mi csak június 24-25-én tártuk a sajtó elé ásatási eredményeinket. A közvélemény már április közepétől a Berkesi-féle társaságtól „félretájékoztatott" volt. 49 Sinkovics Ferenc: Rovás a fúvókán. A bűi lelet üzenete. Demokrata 1999)19.16-17.p. „Számos feltárás után jutott el Bodrog határába, azaz Bű-pusztára Stamler Imre". (Ld.13.jegyzet.) 50 „..Érthető, hogy sem Dr. Magyar Kálmán, sem Gömöri János régészek nem tudták olvasni őseink üzenetét. Ez tény, nem az ő bűnük, mégis figyelemfelkeltő, hiszen bemutatja azt az állapotot, mely a régész-történészképzés múltjának, esetleg jelenének is sajátja" (Szittyakürt 1999. augusztus 9. Nyílt Levél A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Történészcsoportjának! Vajon mit szólna ehhez a két éve elhunyt professzorunk, a kitűnő László Gyula? Mi ugyanis tőle tanultuk meg a „szakmát", talán nem középiskolás fokon... 51 Ld.12. jegyzet. Az ásatásvezető a legtájékozottabb szakembert próbálta a megfejtéshez megnyerni, aki a régészeti és nyelvészeti kérdésekben is „otthon van". Róla Zoltán András írta „Lappangó" szláv eredetű szavaink: szid, szégyen (MNy XCV 1999-1.59.old.) tanulmányában: azt, hogy szláv (német-török-) magyar nyelvi kapcsolatok feltételei a Kárpát-medencében a IX. században, sőt annál korábban is megvoltak... Vékony Gábor (A kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században: Életünk (Szombathely) 1997:1145-70,1317-40) legutóbb nyelvészeti érvekkel is bizonyította. 52 Az 1999. november 3-án a budapesti kerekasztal megbeszélésen szereplő előadások hangzottak el; több újabb kutatási eredmény bemutatásával. A rovásírásos tárgyról készített kétszeres nagyítású, kiégetett agyagmásolat mellett két vitrinben, magyarázó tablókkal, rajzokkal és fotókkal együtt a keltező tárgyak is kiállítást nyertek. 53 Stamler Imre: Ősi írás, eltemetett kincseink. Meddig lesz még páncélban a rovásírásos lelet, s föld alatt a műhelyek Bodrog-Bűn? Somogyi Hírlap 2000. január 22. szombat