Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)
A BODROG-ALSÓ-BŰI NEMZETSÉGI KÖZPONT RÉGÉSZETI KUTATÁSA (1979-1999) 123 barnásszürke darab 152 (17.ábra, 6. Kép 3-4.) Idetartozik a kívül világosbarna alapon látható, egyes hullámvonalakkal díszített oldaltöredék. 153 (18. ábra, 15. kép ) Ezek külső perem és oldaldísze technikailag is a X. századra datált, a Török-dombon talált hombárok díszítésével egyeznek meg. 154 (1. kép 1-4.) Ezek a darabok a kohókhoz közvetlenül kapcsolódó pusztulási, azaz az első feltöltési rétegükhöz kapcsolódnak. Nem ehhez a korhoz tartozik, a kohók fölötti rétegekben talált szürkésbarna, keskeny peremű cserépbogrács töredéke 155 (19.ábra, 7. kép 1.), vagyis a jellegzetesen széles, átfúrt peremű, barnásszürke cserépbogrács darabja. 156 (20. ábra, 7. kép 2.) Ezek a töredékek, a különböző perem-és oldaltöredékekkel együtt már egy későbbi, XIXII. századi feltöltési réteg em/é/ce/. 157 (7. kép 3.) Legfelül, a szántás ún. humuszos rétegében keverten találtuk az őskori, a római kori és a XI-XII. századi, valamint az újabb kori kerámia anyagokat. Nyilvánvalóan ezek arra utalnak, hogy a domboldalon folytatott, az átlagosan 30 cm mélységig tartó, mélyszántás „húzta egybe" és keverte össze az őskortól a XII. század időszakáig, illetőleg későbbig terjedő itteni megtelepedés emlékeit. 158 A kohóegyüttesek pusztulási rétegei is jól követhetők. Szerencsénkre több helyen (19. kohó, 11-13. kohók), így a kohókhoz köthető első pusztulási feltöltésben is maradtak meg kerámiák. Ezek egymást is jól datálják, mivel a természettudományos vizsgálatok már bebizonyították, hogy a kohókból vett minták nem lehetnek a X. század első felénél későbbiek. A relatív kronológia azt bizonyítja, hogy az újabb, a pár évvel későbben épülő kohók készítése során bontják el a kerámiákkal datált kohókat. Tehát ezek is a pár évtizedig (15-20 évig ) működő vasolvasztó műhely X. század első felében történő átalakításához, átszervezéséhez tartoztak.^ Mindezek a jól datálható rétegtani viszonyok a második (1999. október 4-24.) ásatásunkon már teljesen világosan megfigyelhetők voltak. Ásatásunk legfontosabb lelete is 1999. március 24én a III. számú szelvényben lévő 11. és 13. számú kohók között (a 11. számútól DK-re 25 cm-re -68cm-es /+-30cm humusz), vagyis 98 cm-es mélységből, a legalsó rétegből került elő.™o (21-22. ábra, 8-9. kép) Az európai viszonylatban is rendkívüli rovásírásos agyagfúvóka darabját egy külön fejezetben ismertetjük. 161 c) A Bodrog-alsó-büi, temető-dűlői X. századi vaskohászati műhely második kutatása (1999. október 4-24) Régészeti kutatásunk őszi fázisában a különböző rétegtani viszonyok pontos meghatározását, az egyes objektumok korának a megbízható ellenőrzését, valamint a teljes műhely feltárását tűztük ki célul. 162 A már jelzett elvek alapján végeztük el a szelvények közötti tanúfalak elbontását. A felső szántott rétegben az V. szelvénynél 163 és a VI-VII. számú szelvények közötti tanúfalból újkori, illetőleg XII. századi kerámiák kerültek elő. A ll-lll. számú szelvények tanúfalából -25 cm-ről újkori, őskori és római kerámiák jutottak a napvilágra. 164 Az Ml. szelvény K-i tanúfalából ugyancsak a szántás által megbolygatott XII. századi edénytöredékekre bukkantunk. 165 Hasonló volt a helyzet a VII-VIII. számú szelvények tanúfalának - hasonló mélységben történő - bontásánál, ahová római peremtöredékek keveredtek a szántott rétegben. 166 Az I. számú szelvény ÉK-i fixpontjától Ny-ra 1,7 mre és É-ra 1,9-re, valamint D-re 1,1 m-re egy DNy-ÉK-i irányú, 2,8 m-es felső átmérővel rendelkező, ovális gödör elszíneződése mutatkozott. (23. ábra) A szántott rész, azaz 30 cm alatt kezdődött ez a szürke, fekete elszíneződést mutató feltöltés, amelyben XII. századi peremek, alj- és oldaltöredékek, valamint állatcsontok, tégla- és kőmaradványait tártuk fel. 167 Egységes feltöltési anyag volt benne, de a közepén sűrűbben találtunk vastagabb és nagyobb oldaltöredékeket. A Ny-i gödörszélen egy 18x10x5 cm-es tégla, egyik oldalon erősen meszes darabját is megtaláltuk. A feltöltésből a szántás miatt csupán egy sekélyebb gödörrész maradt meg. A szántás és az erózió lehordta a gödrünk felső szintjét. (23. ábra) Végső soron ez a 3,6*3,1 m-es ún. 1. számú gödrünk több piros, szemcsés anyagú nagyobb tárolóedény illetőleg vékonyabb, szürke, piros vonalkázott díszü fazék, bögre töredékeit, illetőleg különböző gömbölyített peremdarabokat rejtett magában. Az erősen szemcsés, pirosas színű perem és a bevágással díszített oldaltöredékek is nagy számban jelentkeztek. 168 (24. ábra) Az 1. számú XI-XII. századi feltöltésünk gödrétől DNy-ra 7,6 m-re került elő egy hasonló korú feltöltés. A II. és III. szelvény tanúfalának rétegzett elbontása során a tanúfalban világosan megfigyelhettük a 2. számú feltöltés gödrének a fekete színű foltját. 169 (25. ábra, 10. kép, 1-3.) Ebből is (az I. számú szelvénynél megtalált ) az 1. számú gödör anyagához hasonló kerámiák: XII. századi gömbölyített peremek, vonalkázott darabok jutottak, állatcsontokka! elegyesen a felszínre. 170 Itt is világosan követhettük, hogy ez a feltöltés a műhelyünk, így a II. szelvényben lévő 9-10. kohók, valamint a III. számú szelvényünk 11. és 13. kohója fölött volt. Kibontásból -a már közöltekhez hasonló- széles peremű, átfúrt cserépbogrács töredékei kerültek elő. 171 (26. ábra, 11. kép) A téglát, paticsot, nagyobb tárolóedényeket használó, és a sokfajta állatot fogyasztó XI-XII. századi népesség szemétgödre már az elpusztult kohóműhely fölé került. Ebben az estben az 1. számú gödörhöz hasonlóan a 2. számú gödör zárta le az itteni kohók pusztulási rétegeit. Feltételezhetjük-e, hogy a márciusban talált 15. számú kenyérsütő kemence, valamint a tőle D-re kibontott másik, a 42. számú kenyérsütő kemence is esetleg az 1-2. számú gödröt kialakító, XI-XII. száz? 1 népességhez tartozik-e. A kohókat és a sütőkemen,,, ket iparrégészeti szempontból vizsgáló Gömöri János szerint 172 a 15. és a 42. számú kenyérsütő kemencék is a kohászati műhely bizonyos, de nem az utolsó periódusaihoz tartoztak. (13. ábra, 12. kép, 1-3.) Már az előzőkben azt is jeleztük, hogy a vaskohászati műhelyünk a X. század első felében több fázisban működött. Erre jó bizonyíték, hogy az I. számú szelvény Ny-i szélén, a III. számú szelvény DK-i fixpontjától É-ra 55 cmre, K-re 110 cm-re került elő a 37. kohó 20 cm magas
