Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)
124 MAGYAR KALMAN maradványa. Föléje került viszont egy későbbi ércpörkölő, ( 41. számú) amelynek a hamus, égett rétege az I. számú szelvény fölé húzódott. (13. ábra) A41. számú ércpörkölőtől Ny-ra, a pörkölő elbontott rétege alól egy agyagos, faszenes, kemence-maradvány került elő. Az itt megtalált 37. számú kemence É-i falától 10 cm-re Éra egy jellegzetes hullámvonalas, barnáspiros színű peremtöredék 173 jutott a birtokunkba. Gyakorlatilag a pörkölő salakos rétege alatt -10 cm-re, vagyis- 65 cmes mélységben találtuk. Ez a zárt réteg „kifutott" egészen a 13. számú, sőt a 11. számú elbontott kohó fölé. így az előző fejezetben tárgyalt rovásírásos fúvókánk az említett réteg alatt, a -68 cm (+-30), vagyis- 98 cmes mélységből került a felszínre. (22., 27. ábra, 8-9. kép.,13-14. kép) Az októberi feltárásunk relatív kronológiájához tartozik egy belső időrendi lánc is, amelynek első periódusa a 42. számú kenyérsütő kemencével, valamikor a X. század első felében kezdődne. A kemence használata után pár évvel működhetett a környékén kialakított vaskohászati műhelycsoport. Az ehhez a műhelycsoporthoz tartozó 37. számú kohó elbontása után létesítették a kohászok, éppen a lerombolt kohó fölé az ércpörkölőt. (4641. számú) Az ércpörkölő felhagyása után, részben mellette és föléje került a 2. számú gödör, a későbbi XI-XII. századi feltöltés, amely már nem tartozott a kohászati időszakhoz. 174 A X. század első felében működő Bodrog-alsó-bűi vasolvasztó műhely legalább négy periodizációs egységre bontható. 175 Ezekkel, illetőleg az előkerült 42 kohó, 1 ércpörkölő, illetőleg a 2 kenyérsütő kemence értékelésével, ugyancsak a Múzeumi Évkönyvben Gömöri János foglalkozik. 176 Az 1999. október 4-19. közötti időszakban végzett kutatásaink hitelt érdemlően bizonyították ennek a lelőhely-együttesnek a pontos korát. Az ásatás tanúfalainak elbontása után alapos rétegtani vizsgálatokat végezhettünk. Az ásatásunk során előkerült leleteink, így a különböző kerámiai-leletek 177 - az egymás fölé került - betöltési rétegek szerint jelzik műhelyünk korát. A 19. számú kohóknál például világosan megfigyelhető (15. ábra, 4-5. kép) a műhely kerámiával való datálása. A kohó alsó szájnyílásától D-re, körülbelül 20 cm-re, in situ találtunk kötegelt hullám-vonaldíszű perem-és oldaltöredéket, amely jellegzetesen X. századi lelet. Hasonló példákat hoztunk a III. szelvény 11-13. kohóinak kronológiájára is (14. ábra, 8-9. kép). A kohók alsó szintjénél, vagyis a bontásuk, illetőleg a műhelygödrök legalsó szintjeiből nem kerültek a felszínre későbbi, azaz XI-XII. századi kerámiák. Ezek a felső rétegből, főképpen az 1-2. ásónyomból, azaz a szántott 20-35 cmes szintből jutottak a napvilágra. Ide mindenképpen a szántás és a talajerózió révén kerültek, több őskori, római és újkori lelettel együtt. A vasasok által használt műhelyt - Gömöri János iparrégészeti szakértő szerint - négy csoportba lehetett sorolni, mivel a X. század első felének egy-egy időszakában négy-öt kohónál többet nem működtettek egyszerre. Az is bizonyossá vált, hogy a kohókkal egyidőben, de más-más műhelycsoportokkal együtt, az egyik, majd a másik kenyérsütő kemencét is használták. 1 ™ (13. ábra) Nagyon érdekes például a nyugati műhelycsoport datálása. Ennek a csoportnak az elpusztulása után, a csoporthoz tartozó 37. kohó felett, egy későbbi műhelycsoport ércpörkölője működött, amelyet később vassalakkal, faszenes és égetett, hamus réteggel töltöttek fel. (13. ábra) A fölötte megmaradt ovális alakú gödörbe (2. számú) a XI-XII. században töltöttek bele-állatcsontokkal, kerámiákkal elegyesen-földművelésre utaló (26. ábra) vastárgyakat: sarló, ekehegy (ekepapucs?) maradványait. Ezek a leletek, a keleti részen talált XI-XII. századi feltöltéssel (1. számú gödörrel) együtt jól bizonyították, hogy a vasolvasztó műhely felhagyása után valahol a közelben egy nagyobb Árpád-kori település élt tovább. Az elhagyott műhelybe a XI-XII. századi település szemétgödrei (1-2. számú) kerültek. Végső soron biztosan elválaszthattuk a vasasműhely, illetőleg a különböző települések periódusait. 179 Az 1999. márciusi ásatás során megtalált rovásírásos fúvóka lelet értékelése™ 0 Bodrog-Alsó-Bűn, a Temető-dűlőben 1999. március 24-én a III. számú szelvényben lévő 11. és 13. számú kohók között (a 11. számútól Dk-re 25 cm-re-68 cm-es, /30 cm humusz), összesen -98 cm-es mélységből, a kohókhoz tartozó bontási rétegből került elő egy, az európai viszonylatban is rendkívüli rovásírásos agyagfúvóka darabja. (22. ábra, 8-9., 13-14. kép) Az agyagfúvóka tölcséres végének darabján rovásfelirat szerepelt. Mielőtt a darabot részletesen leírnánk, rá kell mutatnunk, hogy az ilyen tölcséres rész viszont önmagában is ritkaság. Gömöri János megállapítása szerint 181 általában, ha nem rögzítették megfelelően a fújtatót, akkor elkerülhetetlen volt az ilyen tölcséres résznek a sérülése. A fújtató facsöve a munka során is gyakran hozzáütődött az agyagfúvó tölcséres végéhez, és ezért ez a tölcsér szinte kivétel nélkül letörött. Ha később nem, akkor az olvasztás során, amikor a mellfalazatot kibontották a vasbuca kiemeléséhez. Végső soron ez a tölcséres rész általában megsemmisült, mert kevésbé volt kiégve, mint a fúvóka közép és előrésze, amely az olvasztáskor kőkeménységűre szilárdult. Az ásatásvezetői naplóbejegyzésem szerint: 182 „találtunk több fúvóka töredéket. Ezeket szétválogattuk a helyszínen és előzetesen bezacskóztuk. Egy bizonytalan, ujjbenyomásos díszítésű fúvókadarab is előkerült, amelyet ugyancsak mosásra küldtünk be. 183 A III. számú szelvény DK-i sarkánál, inkább a 11. számú kohó mellől előkerült fúvókadarabok (három töredék!) között a mosás után mintás, rovásírásos darabra figyeltünk fel. Azonnal elkülönítettük a különleges leletek közé. 184 A cserépmosónő szerette volna férjének, Berkesi Gyulának elvinni megmutatásra, de ezt határozottan megtiltottuk neki. Nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy szenzációs leletet találtunk, amely nemcsak kohászattörténeti szempontból jelentős, hanem a székely-magyar nyelvemlékek sorában is elsőrangú helyet érdemel ki." 185 (15. kép)
