Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)

122 MAGYAR KÁLMÁN a római és a középkori lakóhely. Az utóbbi egészen szórványosan a déli dűlővégig lehúzódott. 126 A szán­tásban ugyanakkor a dombtető oldalában egy na­gyobb, míg tőle délre egy kisebb vaskohászati műhely szántásban elszíneződött maradványai: salakok, ke­mencefalak, fúvókatöredékek és faszenek voltak. Ere­detileg ezekre figyelt fel Stamler Imre is. 127 (2. ábra, 6.) Már ekkor feltételeztük, hogy itt lehetett a Bő nemzet­ségi központ egy másik szolgáltató települése. (2. áb­ra, 6.) Az 1998-as ún. szondázó kutatásunkra azért került sor, mert Stamler Imre újólag bejelentette, hogy „a már ismert lelőhelyek a mélyszántás következtében nagyon pusztulnak." 128 1998. május 6-8. között, a somogyjádi Önkormányzat és Stamler Imre segítségével folytatott szondázó kutatásunk a temetői kereszttől 170 méterre K-re történt. 129 Az itt nyitott 7,5x5m-es I. és l/a szel­vényben - amint azt már közöltük is 130 - került elő négy ép kohó (1-4. számú). Ugyanekkor az 1. számú kohó mellnyílása közelében találtuk meg egy régebbi, az 5. kohó medencéjének az alját, salakkal együtt. Márton Péter, az ELTE egyetemi tanára novemberben ebből vett mintát az archeomágneses kormeghatározás céljaira. 131 A rövid ideig tartó szondázó kutatás során a 4. ko­hótól DK-re átmetszettük a munkagödröt. Legfelül (a már elbontott humuszréteg, törmelékes szint alatt) agyagos, törmelékes feltöltés, alatta égéscsík fasze­nekkel, majd újra agyagos, törmelékes feltöltés alatt tiszta agyagréteg húzódott. A legfelső, -30 cm-ig szán­tott, humuszos rétegben őskori, római és középkori ke­rámiák keveredtek. Alatta többszörös feltöltési, illetőleg elegyengetési rétegek voltak. Ebből kettő biztosan a kohók elbontásához köthető. A 4. számú kohó közelé­ben, tehát a bontási rétegben -50 cm-ről (+30 cm vas­tag humusz), összesen -80cm-ről egy vöröses színű, dupla hullámvonalas kerámia került elő, amely a somogyfajszi hasonló darab alapján a X. századra da­tálható. Világosan megállapítható volt, hogy egy na­gyobb kiásott gödör partfalába építették be körbe a megtalált kohókat. Ezek hasonló típusúak voltak, mint a Gömöri János által feltárt somogyfajszi műhely kohói. 132 (13. ábra) A szondázó ásatásról készített jelentésünket elő­ször kiadó Gömöri János éppen Somogyfajsz és Somogyvámos hasonló kohói alapján 133 tartotta a Bodrog-alsó-bűi, temető-dűlői műhelyrészt X. századi­nak. Ezt a datálást megerősítette már 1999. januárjá­ban Márton Péter eredménye is. 134 b) Bodrog-alsó-bűi, temető-dűlői X. századi vaskohá­szati műhely első kutatása (1999. március 16-29.) Az előző évben megkezdett szondázó ásatásunk folytatásaként került sor a fenti időben a vaskohászati műhelyünk első feltárására. Fontos célunk a vasol­vasztó műhely pontos kiterjedésének és típusának, a kohó relatív kronológiai viszonyainak meghatározása, a kohászati leletanyag értékelése volt. 135 Ebben a mun­kában elsődlegesen Gömöri Jánosra, az Iparrégészeti és Archeometriai Munkabizottság képviselőjére számí­tottunk, aki az ásatáson archeometallurgiai konzultáns­ként vett részt. Az ásatásvezető elsődleges kutatási célja pedig a műhely korának, a leletanyag alapján való meghatáro­zása, illetőleg településtörténeti vizsgálata volt. 136 1999. március 16-27. között az l-VIII. szelvényben egy 24x16 méter alapterületű muhelyegyuttest tártunk fel, amelyhez ekkor 35 objektum, vagyis 34 kohó és 1 kenyérsütő kemence tartozott. 137 Az ásatok az első kö­zös cikkükben 138 1999. május végén előzetesen közöl­ték is a feltárási eredményeiket. 139 Az első feltárási sza­kaszról készített jelentésükben hangsúlyozták egy má­sik, egy végleges feltárás elvégzésének a szükséges­ségét is. 140 A műhelyeket és a kohók típusait közlő Gömöri János megállapította 141 , hogy „ez a műhely­egység azonban legalább három műhelyt foglal magá­ba, eddig összesen 34 vasolvasztó kemencével, ame­lyek nem egyszerre működtek. A tanúfalak elbontása után még legalább 5-6 kohó előkerülésére számítha­tunk." (2-3. kép ) Szerinte „a kohók között a 21., 16., 17., 18., 26. számúak állnak a legkésőbb használt mű­helygödörben. A fenti kohócsoporttal korabeli műhely: a 6.,7.,12. kohókkal beépített gödör... A kohók formája és mérete ugyanis teljesen megegyezik a közeli somogy­fajsziakkal és a somogyvámosiakkal. A Sopron megyé­ben, illetve ÉK-Magyarországon feltárt, imolai típusú kohókkal 142 is kapcsolatba hozhatók az alsó-bűi ke­mencék, azzal a különbséggel, hogy-bár formailag és méretüket tekintve megegyeznek ugyan-működésüket tekintve azonban, fújtatási rendszerük szempontjából különböznek (mellfalazatok kérdése)." 143 Munkatár­sunk megállapította azt is 144 , hogy a fúvócsövek a ko­hók mellett készültek, abból az agyagból, amely a ko­hók építésekor (partoldalba vágásakor ) nagy mennyi­ségben álltak rendelkezésre. 145 A nyersanyag píros szí­nűre pörkölt hematitos ércből, a fűtőanyag: faszén ko­csányos vagy kocsánytalan tölgyből állt. Az olvasztás magas hőmérsékleten folyt, jó fújtatókkal, kielégítő levegő-bevezetéssel. 146 Az említett közös közlés 221-224. oldalain a szerző elkészítette az 1999. márciusi régészeti ásatás leletei­nek előzetes kiértékelését. 147 Ez az előzetes vélemény az 1999. október 4-24. között folytatott második feltárá­sunk révén vált teljesen hitelessé. 148 Már a márciusi ku­tatásainknál megállapíthattuk a vasolvasztó műhely kü­lönböző feltöltési, illetőleg bolygatást periódusait. (14. ábra, 2-3. kép) Már akkor X. századinak tartottuk a 19. számú kohó (V. szelvény) alsó szájnyílásától D-re, kb. 20 cm-re a kohó falnál, azaz in situ talált kötegelt hul­lámvonaldíszű perem-és oldaltöredéket. 149 (15. ábra, 4. kép) Ennek a fekete, porózus anyagú, kis kihajló pe­remnek a belső oldalán ugyancsak kötegelt hullámvo­naldísz található. Ez a kohófalhoz tapadó IX-X. száza­di fazekas termék^ 50 jelzi ennek a műhelyrésznek a fel­töltési periódusát.(5. kép, 6. kép 1.) Hasonló korúak a III. számú szelvényben feltárt, a 11-13. számú kohók közelében talált kerámiák. A kisebb, barnásszürke bög­reperem alja sűrű sorban futó hullámvonalakkal ellátott 151 (16. ábra 6. kép 2.), a másik a kívül vonalká­zással, belül a perem hullámköteg dísszel rendelkező

Next

/
Thumbnails
Contents