Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)
A BODROG-ALSÓ-BŰI NEMZETSÉGI KÖZPONT RÉGÉSZETI KUTATÁSA (1979-1999) 119 még 1534-ben is Sámson (Somogy) a bői prépostság birtoka. Jól követhető tehát a Nagy-Bőn lévő nemzetségi monostor, a Szent Kereszt köré szerveződő, elsősorban szolgálónépi (harangozó, őr) falvak láncolata. Tehát a Nagy-Bő, vagyis a későbbi Bodrog-Alsó-Bű központ egykori jelentőségére már a középkori források is utalnak. 84 4. Középkori források a Bő nemzetség Szent Kereszt monostoráról A névadó hely kegyúri egyháza 1277-1280 között szerepel úgy, hogy I. Izsép fia II. János ezzel a bői egyházzal együtt próbálja eladni Terpecz nevű földjét. 85 Nem kell azt talán külön bizonyítani, hogy II. János csakis a kegyúrság alá tartozó egyház eladását kísérelhette meg Miklós alországbírónak. A bői egyház kegyúri jogának eladása azonban nem mehetett végbe a nemzetség többi tagjainak a tiltakozása miatt. Ez a kegyúri egyház viszont a forrásokban először 1257-ben említett-Szent Keresztről elnevezett-bői prépostság lehetett. Karácsonyi János ezt az egyházat a Bő nemzetség monostoraként, a bői konventként emlegette. 86 Csánki Dezső szerint 87 ez a prépostság 1329-ben hiteleshely is lehetett. Szerinte erre utal az 1329. május 22-én kelt veszprémi oklevél. Ebben Péter, a Buun-i Szent Kereszt monostor prépostja jelenti Henrik veszprémi püspöknek, helybeli örökös ispánnak, a királyné kancellárjának, hogy írásbeli parancsa értelmében fölkereste a Sumugwar-i Szent Egyed monostor apátját és konventjét, s háromszoros érvénynyel felszólította őket, hogy okleveleiket... mutassák be... intésére azonban sem védett helyet nem jelöltek meg, sem határidőt nem fogadtak el. 1377-ben a somogyvárihoz hasonló atrocitásról tudunk, amikor bői Deák András a bői prépostot „oly kegyetlenül megtámadta." 88 A prépostság 1458-ban Bő falu földesuraként is szerepel. Az 1536. évi adólajstrom szerint is itt volt még birtokos. 89 Az előző részben már említettük a bői apátság tikosi, somogysámsoni birtokait. Solymosy László szerint 1228-29-ben feltehetően a Bő nemzetség birtokán, Как faluban 20 háznép harangozó lakott. Nyilván Как lakói egykor a harangozó szolgálatot teljesítették a Bő nemzetség bői kegyúri monostoránál. A bői nemzetségi monostor a Bő nemzetség birtokadománya révénjuthatott a XI-XII. században a különböző szolgáltató népek birtokába. Ugyanakkor Tikosban, Sámsonban és valószínűleg másutt is rendelkezett birtokkal, illetőleg a korai időben szolgálónépekkel. Fontosnak látszik - a bői préposttal kapcsolatban 1377-ben szereplő bői Deák András. A deák előnév ugyanis egy litteratust, illetőleg jogot végzett írástudót sejtet, aki talán a monostor konventjénél állhatott alkalmazásban. Hiszen ebben az időben élt Sörnyén - a Bő nemzetséghez tartozó - Sörnyei Mihály, aki a monostor kegyura és országbírói, majd nádori ítélőmester és a hazai magyar jog gyakorlatának egyik legkiválóbb ismerője volt. A fentiek alapján a források szerint bizonyítható, hogy a Bő nemzetségnek Bőn (Bün) lévő kegyúri monostora azonos a korai időben itt emlegetett Szent Kereszt tiszteletére szentelt prépostsággal. Ennek alapján is ez a Bő (Nagy-Bő) lehetett a Bő nemzetség Árpád-kori birtokközpontja, amelynek jelentőségét a másik, a kisebb nemzetségi központnak, a Kis-Bő-nek a megnevezése is bizonyítja. Ugyanakkor magában Bő, Bű (Bun, Byw) helyiségben pedig már 1333-1335 között létezett a somogyi főesperesség egyik parochiája. Bő falu plébániáját a XV. század végén és a XVI. század elején is említik. 90 Vagyis az is kétségtelen, hogy a nemzetségi központ kegyúri Szent Kereszt egyháza mellett létezett Bő faluban egy másik egyház, a település plébániatemploma is. A Bodrog-alsó-bűi {bői) nemzetségi központ régészeti kutatása 1. A nemzetségi monostor régészeti feltárása az ún. Török-dombon (1979) A források alapján előbb rekonstruált bői nemzetségi központot - többszöri helyszínelés segítségével 1978-tól a mai Bodrog-Alsó-Bű területén találtuk meg.9i (2. ábra, 1-6.) Az ún. Török-dombon már a XX. század elejétől kezdve az ötvenes évekig bezárólag földhordás, szőlőtelepítés közben falakat, csontvázakat és különböző tárgyakat találtak. 92 Egy épület alapjai is mutatkoztak ezen a dombon, amely a Somogyjád felé vezető földúttól északra, a Pogányvíz mellett volt. (2. ábra, 1.) Pontosan a földúttól nem messze, a Petőfi utca dombján, az ÉNy-ról határoló völgy mögötti kiemelkedésen, ahol a helybéliek kincskereséseket folytattak. A harmincas évek végén ennek a templomnak az alapfalaiból kerülhetett elő a Rippl-Rónai Múzeumban ma is meglévő, a Liber Pater és Libera istenek tiszteletére állított, kisméretű, római fehérmárvány oltárkő. 93 A pontos előkerüléséről írta Kovács Lázáraz Új Somogy 1943. Évi március 18. számában 94 : „A föld tulajdonosa, Nagy János kisgazda, hogy a környék lakosságának fantáziáját állandóan foglalkoztató helyet megismerje: a közelmúltban az épületmaradvány feltárásához fogott. Napokon keresztül ásott a fiával a földalatti falmaradványok körül... A falak mentén 4-5 méter mélyen lehatolva, a fent ismertetett domborműre bukkantak." 95 Mi maradt meg ebből az épületből az 1979-ben két hónapig tartó régészeti kutatásaink számára? 96 A szárazföld felől csupán az északi oldalról megközelíthető domb déli nyúlványán találtuk meg a 26X9,4 m alapterületű Szent Kereszt egyház alapmaradványait. (3. ábra) 97 Tőle keletre egy kisméretű, patkó alakú szentéllyel, illetőleg hat méter hosszú, téglalap alakú hajóval rendelkező másik templom is előkerült.^ A különböző beásások miatt a szentélyrészeknél csak kisebb szakaszokban maradtak meg az eredeti, a homokkővel és téglával bélelt agyag alapozások, valamint a rájuk épített téglafalak maradványai.
