Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)
120 MAGYAR KÁLMÁN A templom körüli temető É-és K-felé a legkeskenyebb, míg a déli és a nyugati irányba kiterjedtebb. Itt még a domb lankás lejtőjén is sírok találhatók zsúfoltan és egymásra rétegezve. A142 sírnak a fele volt bolygatatlan és mellékletes." A templomtól 20-30 méterre északra kezdődtek a kiegészítő, a gazdasági vagy lakóépületek sorai (2. ábra, 2.). A templomok belsejét - néhány kisebb szakasztól eltekintve - teljesen átforgatták, feldúlták. Sikerült viszont azt kiderítenünk, hogy ez a terület az őskortól a kelta időkig, de a római korban is lakott volt. A nagyobb számú, a templomok alapjaiba is beépített római puhamészkő-és nagyméretű peremes téglák maradványai az Árpád-kori sírok mellékletében is megfigyelhetők voltak. Bodrog-Alsó-Bű környékéről, így Somogyjádról, Eddéről, de Alsó-Bogátról is nagyobb római településről, temetőről tudunk. A Török-domb templomaitól K-re, az ún. Temető-dűlő 300-500m-re lévő dombján is rendszeresen kerültek elő római kerámiák és pénzek. A római romoknak az ilyen felhasználása bizonyítja számunkra a közvetlen építészeti kontinuitást. 100 Az 1979-es ásatásaink során nyert régészeti bizonyítékok alapján biztosnak látszik, hogy a nagyobb és a kisebb téglaegyház legkésőbb a XI. század második felében már állt. (Valószínűleg a kisebb kápolna még korábbi lehetett?). A nagyobb nemzetségi monostortemplomot a XIV. század végén és a XV. század elején gótikus támpillérekkel, toronnyal látták el, illetőleg építették át. Jó bizonyíték erre, hogy a DNy-i támpillér agyagalapozásai alá kerültek az Árpád-kori, de még XIV. századi sírok is. Az itt előkerült pénzleletek igazolják, hogy ez a gótikus átépítés, a toronnyal való megerősítés is XIV-XV. századi. A templomok pusztulását pedig a bontási réteg alatt megtalált vastag égésréteg keltezte a XVI. századra. 101 Fontos az is, hogy az Árpád-kori és a felette lévő XIV-XV. századi sírok között tájolásbeli különbségek mutatkoztak. Az ugyancsak NyK-i tájolású Árpád-kori temetkezések zsúfoltabbak és egymástól bolygatottabbak voltak. Néhány esetben tégla-és homokkőkerette! választották el a sírokat. A jelentősebb mellékletekkel: pártával, övvel, gyűrűvel és mással rendelkező XIV-XV századi temetkezések koporsóba kerültek. 102 (4. ábra ) A Török-domb nagyobb és kisebb egyházának a korai datálására utalnak az északi részen 1980-ban feltárt nagyobb téglaépület, az udvarház, valamint a hozzácsatlakozó települések leletei is. Az 1981-82-ben az akkori Schmidt, ma Szegvári-földön feltárt téglaegyház temetőjével ugyancsak egyértelművé teszi, hogy itt lehetett a Bő nemzetség Szent Kereszt tiszteletére szentelt, XI-XVI. századi kegyúri monostora. 103 (2-3. ábra ) 2. A nemzetségi udvarház és a szolgáltató település feltárása a Török-dombon (1980) A közvetlenül a temető széléhez tartozó É-i területen 1980-ban már egy nagyobb, 13x9 m alapterületű, átlagosan 1m vastag, téglafalakból álló középkori épület, egy udvarház alapjai kerültek e/ó'. 104 Az építmény feltárt része két nyugat-keleti irányú, párhuzamosan futó téglafalból állt, amely kelet felé keresztfallal zárult. Nyugati részén kívülről egy nagyméretű külső kemencével rendelkezett. Belül a padló, illetőleg a járószintek is előkerültek. 105 (5. ábra) Az udvarháztól északra különböző gödörrendszerekkel körülvett építmények húzódtak. Ezek földbe mélyített, illetőleg felmenőfalú, egy és többosztású épületek lehettek. 106 Az egymásba vájt kemencék és gödrök foltjai között döntő fontosságúak voltak azok a lelőhelyek, ahol jelentősebb mennyiségben kerültek elő a sima, díszítetlen és hullámvonalas behúzással ellátott, nagyméretű gabonatároló hombárok anyagai. 107 (6-9. ábra,1. kép 1-4.) Nagyon fontosak a III. szelvényünk 1. fixpontjától északra 1,7 m-re és a szelvény keleti falától nyugatra 60 cm-re -1,45 m-es mélységből előkerült darabok. 108 A kívül feketés-szürkés, foltosán barnás, pirosra égetett egyik perem és oldaltöredéken, a finoman megmunkált szemcsés anyagon hullámvonaldíszek találhatók. A peremen kívül és belül, valamint az oldalon is a nyaktól kezdődően egysoros, párhuzamos hullámköteg díszek futnak. 109 (6. ábra ) Ezek a darabok egy intenzív gabonatartással és feltehetően termesztéssel foglalkozó X-XI. századi népesség lakóépületeire utalnak. Az udvarház közeléből származó fontos kerámialeletek bizonyítják, hogy ezek a gabonatermelő népek lehettek a korai nemzetségi udvarház ellátói, illetőleg itt élhettek, mint a nemzetségfőt közvetlenül kiszolgáló népek. Az ő házaik részben elpusztulhattak, illetőleg részben korszerűbb és új anyagok: patics, tégla, valamint különböző faanyagok felhasználásával az évszázadok folyamán újra meg újra felépülhettek. 110 Erre bizonyítékok-a keltező, XIII-XVI. századi éremleletek mellett 111 a különböző kályháskemencék, az üveg és a fémanyagok jelentkezése is. Tehát a XIV-XVI. században az itt élők már többosztású (legalább három!), kályhás - kemencéket és helyenként üvegezett ablakot használó gerenda - téglaházakban lakhattak. Ezeket különböző időben részben elhagyták, illetve az elpusztultakat újjáépítették vagy átalakítottan egészen a XVI. századig, vagyis a törökök pusztításáig használták. 112 (5. ábra ) A telepen talált fémtárgyak 113 : sarlók, lóvakaró, patkó, nyílcsúcsok és más leletek is az itteni földművelő, állattartó lakosságra utalnak. Nagyon lényeges az is, hogy a nemzetségi központ templomaitól, valamint a hozzájuk tartozó X-XVI. századi szolgáltató településrésztől nem messze Ny-ra 170m-re, egy ugyancsak vízparti kiemelkedésen, annak ÉNy-i dombnyúlványán találtuk meg egy másik Árpád-kori, egy kisebb Xl-XIII. századi település maradványait.^ 4 (2. ábra, 3.) Egy 100x200 m-es területen az intenzív földművelés, a szántás következtében elpusztult falu leletei mutatkoztak. A domb déli lábától É-ra 51 m-re tártuk fel egy boltozatos kemencéből álló földbe mélyített, inkább szabálytalan, lépcsőzetesen mélyülő belső térrel rendelkező építményt. (10. ábra) Az ún. egysejtű, kifelé nyúló kemencével és másik nyílt-tűzhellyel rendelkező építmény szélén talált cölöp-és karólyukak a tetőt tartó faszerkezetre utaltak.
