Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)

118 MAGYAR KALMAN Szécsi ezt a régi hívét országbírói protonótáriusává, vagyis országbírói ítélőmesterévé tette. Ez a Bő nembeli Sörnyei Mihály rövid szünetek után-1381-84 között-újra alorszagbíro, majd 1385-87 között már nádori ítélőmester volt.

69 AXIII-XIV. században jelentősebb tisztségviselőket adó Bő nemzetség tagjai között később, egészen a XIV. század derekáig inkább kis és középnemesi rangú, egyszerű családokat ismerünk.

70 Fontos adatokat tudunk meg a Bő nemzetség bői központjáról, valamint az egyik névadó helyéről, a Nagy-Bő-ről is. 1328-ban a Bő nembeli Kozma fia Mihályt említik a források, aki a bői konvent előtt a bői és a jádi birtokainak a felét sógorának, Zoltán fia Lászlónak ajándékozta. Ez a „benősült" László azonban nem tartozott a Bő nemzetséghez. Mégis Mihály kihaltával a király a bői és a jádi birtokainak a másik felét is ennek a Lászlónak adta.

71 Éppen ezért I. Trepk fiai-a nemzetségi jog révén (ratione linee generationis) próbálták visszakövetelni ezeket a nemzetségi birtokokat. Sikertelenül, mert ekkorra már határjelekkel elkülönült Mihály rokonuk bői és jádi földje az övékétől. Vagyis a nemzetségi földek „ágankénti" szétválasztása a XIII. század végén, illetőleg a XIV. század elején már a bői központban is részben megtörtént.

72 Ezt az idegennek jutott bői és jádi nemzetségi leánynegyedet (12771282) csupán 1324-ben szerezték vissza I. Trepk fiai. A közös nemzetségi birtokok felosztása a XIII. század végétől követhető. Még a Bő nembeli I. Trepk (1280-1309) oszthatta fel a közös birtokokat fiai: IV János (a Laki Thuz család őse), I. Péter (a Létay vagy Szőcsényi család őse), I. István (fiai a Kürtössy, illetőleg a Messer család ősei), valamint Miklós (akinek az ága később kihalt) között. Miklós fia Mihály a Sörnyei nevet is viseli, de ez a család a XIV század végétől kihalt. A további adatok felsorolását mellőzve világosan követhető egészen 1523-ig a nemzetségi fiágon való öröklés jogának a biztosítása. Vagyis ez a Bő nemzetség-a XIII. századtól ismert-birtokait a XVI. század elejéig a fontos nemzetségi jogszokás szerint tartotta nyilván, illetőleg osztotta fel. S amint - hozzájárulása nélkül - idegen kézbe kerül egy-egy birtok, azt a rokonsági jog alapján megpróbálják visszaszerezni. A Bő nemzetség tagjai még 1423-ban is pereskednek Как birtok fele miatt, amely leánynegyedként ugyancsak idegen kézbe került.

73 A középkori forrásokból tehát-a XII 1-Х

IV. század között-Bőn is birtokos Bő nemzetség több tagjáról, majd a nemzetség családairól is tudunk. A nemzetség tagjai között a közös ős (ök), mint János, Izsép és Trepk nevei a gyakoriak. A Bő nemzetség I. Jánostól (XII. század vége-XIII. század eleje ) követhető nyomon. Az „Ős" = János neve a legkedveltebb keresztnév a XIV század végéig (odáig VII. János is szerepel). A nemzetségi birtokok fiágon öröklődnek, s a leányágnak adott birtokokat, valamint az idegenkézbe jutottakat is egészen a XVI. század elejéig igyekeztek visszaszerezni és megtartani. Ugyanakkor a forrásokból több alkalmazott jogszokás utal a Bő nemzetség jelentősebb XIII-XIV. századi „összetartozási" tudatára is. Végső soron egy „általában" bő-nek, azaz honfoglaló nemzetségfőnek a nemzetsége Bő néven tovább szerepel a somogyi középkori forrásokban. Egykori szállásközpontjuk a Bodrog határában lévő Bő, azaz Nagy-Bő, ma Alsó-Bű lehetett.

74 3. A Bő nemzetség Bodrog-bői (alsó-bűi) központja a források szerint A Bő nemzetség birtokai 1449-ben a legismertebbek.

75 Somogy megyében ÉNy felől DK-i irányban, ferdén húzódtak Somogy (Zsitfa és Mező) Csokonya, Szentmárton vonalában. Ekkorra már öszszefüggő uradalmakat is alkotnak. Szőcsény-Léta, Lak (Öreg), Kölked, Kürtös, Kis-Bő és Nagy-Bő látszott a XV században egy-egy családi, illetőleg nemzetségi központnak, amelyekhez összesen 17 birtok tartozott.

76 Vagyis a XIV-XV. századra ÉNy-on a Szőcsényi, a Létai, ÉK-en a Laki Thuz, a Messer, DNy-on a Kürtösi, a Messer, a Sörnyei család birtokközpontjai alakulhattak ki. Több várról is tudunk, amely ebben az időben a kezükben lehetett.

77 Ilyen a szőcsényi, a csákányi, a laki és a sörnyei (mezőcsokonyai) földvár, amely egy-egy birtokközpont is volt.

78 Egy országbírói pecsét alatt kiállított zálogvalló levél éppen Sörnyén kelt. Vagyis a Bő nembeli Sörnyei Mihály ítélőmester lakhelyén, ahol ő hivatalból a nagybíró pecsétjét is őrizte.

79 Ugyanekkor ennek a Sörnyei Mihálynak is több helyen, köztük még Lakon (Öreglakon) is voltak birtokai. 1385-87-ben, mint nádori ítélőmester a laki jobbágyainak kifosztása miatt pereskedett.

80 Ugyanekkor a források arra is utalnak, hogy a nemzetség ősi birtoka volt Bő, valamint a vele szomszédos Bodrog, Szentmárton, Jád, Как, Szörnye, Szevecs, Csokonya és esetleg Kürtös. A másik nemzetségi központ: Kis-Bő (Sávoly), valamint a közelében lévő Zsitfa, Szőcsény Varászló, Lók, Léta, Nyír (Varjas-Kér) és esetleg Csákány. Hogyan igazolódnak ezek a forrásokból? Például II. János több Bő-höz közeli birtokot, így Szentmárton, Mező (Csokonya) mellett és Bodrog nevű falvaitleánynegyed fejében-nővérének, illetőleg sógorának, Bay Bertalannak adta át. Ezek a birtokok 1313-banBay Bertalan magvaszakadtával-visszakerültek a nemzetséghez.

81 1324-ben I. Trepk fiai, vagyis a Bő nemzetség akkori tagjai is tiltakoztak „Csokonya azon részének elajándékozása ellen, ahol Szent Márton tiszteletére szentelt egyház állott. Ez a Csovonya (Csokonya) már 1278-ban is szerepelt az Őr (Eur) nevű helységgel együtt. Az utóbbiban laktak II. János szolgái."

82 A Bő központ mellett találjuk a Szent Márton egyházat, valamint a II. János szolgái által lakott Őr (Eur) települést. Az utóbbiban eredetileg katonák, az őrök, vagyis az úgynevezett őrnépek élhettek. Kakon laktak azok a harangozó népek, akik a bői monostornak szolgálhattak.

83 Tykos (Tikos) falunál szerepelt 1324ben a bev-i (bői) Szent Kereszt monostor földje, majd