Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Marián M. 1998: A Zselic kétéltű és hüllő faunájáról (Amphibia, Reptilia)

A ZSELIC KÉTÉLTŰ ÉS HÜLLŐ FAUNÁJÁRÓL 297 Nagy alkalmazkodási képességű eurázsiai faj. Magyarországon közönséges, a Zselicben is általá­nosan elterjedt. Jellegzetesen szárazföldi, éjszakai életet élő állat, amely csak szaporodása idején keresi fel a kisebb-na­gyobb állóvizeket. Nászidőszakban az erdőből tömege­sen vándorol a vizekhez. Ilyenkor az utakon nagy vesz­teségek érik állományát: a járművek tucatszámra gá­zolják el, ill. oktalanságból az emberek sokat pusztíta­nak el közülük. A zselici erdőkben éppúgy otthonos, mint az embe­ri településeken. Érdekes, hogy két alkalommal is talál­tam vöröshátú példányokat (Szentlászló, 1954. 10. 05., és Kis-állás, Denna-erdő, 1985.05.25.). Hasonló vörös, vagy agyagvörös külsejű egyedeket Somogyban, a Baláta-láp mellett figyeltem meg (Marián 1957). A barna varangy populációjának legnagyobb káro­sodását - vegyszereivel, a közlekedési utak kiterjeszté­sével, a motoros járműforgalom nagyfokú növekedésé­vel, a vizek lecsapolásával - az ember okozza. A termé­szetvédelem feladata a szaporítóhelyek fenntartása, megőrzése és az évenként, az e békafaj által rendsze­resen felkeresett ívóhelyek felé vezető közutak alatt át­kelőhelyek létesítése. 7. Bufo viridis LAURENTI - Zöld varangy Lelőhelyei: Zaranyi-erdő (Kaposvár): Kis-patak ki­öntésében: 1956.04.15. - Szentlászló: halastó mellett, hibernáló példányok: 1954.10.05. Pontomediterrán faunaelem. Xero-termofil jellegű, de a hőmérséklet ingadozásokat jól elviselő, nagy al­kalmazkodó képességű faj. Magyarországon általánosan elterjedt. Kultúraköve­tő. A Zselicben elsősorban a településeken, pincékben, szántók szélén, gyümölcsösökben találkozunk vele. Melegkedvelő faj lévén, csak április végén jön elő téli búvóhelyéről. Korai megjelenését is észleltem (1965. április 15.) Téli álomra húzódott példányairól október eleji (1954.10.05.) följegyzésem van. A természetvédelmi feladatok azonosak a barna va­rangynál említettekkel. 8._Hyla arborea LINNAEUS - Zöld levelibéka Testhossz: 42 mm. Lelőhelyei: Kuckó-sarok, Lipótfa (Bárdudvarnok): időszakos vízállás: 1986.05.16. - Lipótfa (Bárdudvar­nok): mesterséges kis tó: 1985. 05. 25., 1986. 05. 16. ­Lipótfa (Bárdudvarnok): gyomos terület: 1984. 05. 12. ­Mátyás király kút, Denna-erdő (Bárdudvarnok): 1983. 09. 23. - Szentlászlói-halastó mellett, hibernáló egye­dek: 1954. 10. 05. - Tókaji-erdő (Kaposvár): 1956. 04. 22. - Vörös-domb (Zselickisfalud): erdő 1986. 10. 20.­Vörös-domb (Zselickisfalud): Enyedi-oldal, tocsogó: 1986. 05. 16. - Zsippói-halastó (Bárdudvarnok): bozó­tos: 1987. 05. 16. -Zaranyi-erdő (Kaposvár): Kis-patak kiöntése: 1955. 05. 25. Eurázsiai-keletmediterrán faunaelem. Európában az egyetlen fánlakó békafaj. Magyarországon széltében elterjedt. A Zselicben a nagyon zárt lombozatú erdők kivételével úgyszólván mindenütt előfordul. Euriterm tulajdonságát bizonyítja, hogy párosodása is nagy hőmérsékleti különbségek mellett mehet vég­be. Több tucat hím recsegtetett nagy hangerővel 24 C° mellett 20.30 órakor (1986. 05. 16.) és ugyanott vagy száz egyed harsogott 5 C° mellett (1987. 05. 15.). Mindkét esetben a lipótfai mesterséges kis tó parti nö­vényzetében sereglettek a leveli békák. Téli álomra elrejtőzött példányait október elején ta­láltam (1954). Más évben viszont október 20-án még szóltak a Hylák (1985). Természetvédelmi szempontból fontos kívánalom: ahol e hasznos rovarirtó faj számára szükséges szapo­rodási helyeket fenn akarjuk tartani, a vizek széles kör­zetében a rovarirtó szerek használatát be kell tiltani. 9. Rana arvalis wolterstorffi FEJÉRVÁRY - Hosszúlábú mocsári béka Magyarországon a Rana arvalis Wilsson, a mocsá­ri béka törzsalakja nem fordul elő, azt a Rana arvalis woltersoffi alfaj helyettesíti. Lelőhelyei: Bőszénfa: vízmosás időszakos vízállás­ban: 1954. 06. 23. - dombgerincen, víztől távol, erdő­ben: 1954. 06. 23. - Denna-erdő (Bárdudvarnok): re­kettyés mocsárban: 1984. 05. 11. - erdei tisztás magas füvében: 1984. 05. 11. - útbevágás aljnövényzetében: 1984. 05. 11. - erdei irtásban, farakat alatt: 1985. 05. 24. - Kis-állás-patak: Denna-erdő (Bárdudvarnok): pa­takban: 1985. 05. 25. - Lipótfa (Bárdudvarnok): falu szélén, magas fűben: 1987. 05. 15. - Márcadópusztai elvadult halastó (Zselickisfalud): gáton: 1985. 05. 26. ­Mátyás király kút, Denna-erdő (Bárdudvarnok): 1984. 05. 11. - Nádasdi-erdő (Kaposvár): patakban 1956. 01. 22. - berek vizében: 1956. 03. 04. Eurószibériai faunaelem. Hazánkban elsősorban a síkvidékeken él, de - ritkán - dombvidéken és a hegy­ségekben is előfordul. A Zselicben, kis számban, sok helyen föllelhető. Vizek környékén (nedves réteken, mocsár, berek szélén, párás, mély erdei bevágásokban) él. Vízben csak a párosodás időszakában tartózkodik. Általában szárazföldi búvóhelyeken telel, de patak iszapjában hibernáló példányokra is bukkantam (1956, január 22. Nádasdi-erdő). Nappal és éjjel aktív állat, de borús, nedves időjá­rás ellenére, nappal erdei farakás alatt (barna varan­gyok között!) rejtőzködve is találtam. 10. Rana dalmatina BONAPARTE - Erdei béka Testhossz: 50-64 mm Lelőhelyei: Boldogasszonyfa: 1954.06.23. Bőszénfa: erdővágásban 1954.06.23. - Kadarkuti-tó

Next

/
Thumbnails
Contents