Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Csizmadia Gábor: A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum római kori üvegleletei
A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum római kori üvegleletei CSIZMADIA GÁBOR A Kaposvári Rippl-Rónai múzeum római kori gyűjteménye Pannónia provincia egyik legsűrűbben lakott belső régiójából származik. Kellő közelségben fontos utakhoz és biztos távolságban a hadmozdulatok által érintett limestől számos virágzó település alakult ki a Kapós és mellékvizei mentén, valamint az utak szomszédságában. A viszonylagos jólétet a leletek között sűrűn felbukkanó üvegtárgyak kellően jelzik. Nemcsak az üvegedények száma, hanem esetenként azok válogatott finomsága, egyedisége jelent fontos információt a térség későrómai civilizációjának, keresekedelmenek kutatásában. Az üvegkatalógus összeállítása további segítséget adhat annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy milyen módon illeszkedett be a provincia rendszerébe a nagyjából a Balaton és a Zselicség által behatárolt romanizált terület. Amint az a katalógusból kitűnik, a múzeum tulajdonában lévő üvegleletek túlnyomó többsége, két nagy lelőhelyről, a ságvár-tömlőchegyí és a somogyszildögkúti-dűlői későrómai temetőből származik. A típusokat és a datálást is jobbára ez a tény határozza meg. A ságvári temető első kétharmadának leggazdagabb sírleletei és a teljes harmadik harmad a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában van. Ez tehát a kaposvári múzeum anyagára nézve azt jelenti, hogy az amúgy sem befejezett temetőfeltárás eredményét csak töredékében foglalhatjuk az elemzésbe. Nehezítette emellett a munkát az a tény is, hogy a temetőről szóló 1966-os publikáció maga is több évtizede raktárban porosodó, a háború viszontagságai miatt hiányos dokumentációra kellett hogy hagyatkozzon. Az anyag felvétele és a leltárok során azonban jó néhány elveszettnek hitt tárgy került ismét helyére. I. Tálak A. Gömbszelet testű, behúzott peremű tálak 1. Lh.: Igal-Homokbánya. Behúzott szélű, két csiszolt kannelurával díszített. Fehér, vastag, jó minőségű üveg. Szá.: 12,8 cm. Ltsz.: 61.288.1. (I. Tábla 1.) FRECH, 1961./1, 2. B. Gömbszelet testű vágott peremű tálak 2. Lh.: Ságvár, 9. sír. Vágott pereme alatt vésett cannelura. Zöld, vastag üveg. M.: 5 cm; Szá.: 12,5 cm; Fá.: 2 cm. Ltsz.: 11578/2 BURGER, 94, 9/2; Pl. CIII/4; PGU Kat 24, Taf. III. (I. Tábla 2.) Keltezése: IV. sz eleje PGU Typ. 13b. 58,- 59. o. alapján. 3. Lh.: Somogyszil, 97. sír. Egyenes, vágott peremmel, három mély, csiszolt kannelurával, legömbölyített fenékkel. Zöld, vastag üveg. M.: 7 cm; Szá.: 11,2 cm. Ltsz.: 68.25.1. (I. Tábla 3.) BURGER, 1978, Taf. 18/4. A behúzott peremű formára nézve analóg PGU Kat 52, 53, 57. Ezek és az ehhez hasonló gorsiumi és bhgetioi darabok azonban kivétel nélkül figurális csiszolással díszítettek. Datálásuk a IV sz. teljes időszaka. A PGUban közölt formailag analóg leletek töredékesek és tipológiájuk csak a rajtuk látható díszítésen alapul. Vágott peremű rokonaikat Benkő A. ritkának mondja és néhány intercisai darabot sorol fel 1 . С Isings szintén a IV-V. századra keltezi a vágott peremű formát és említ díszítetlen leleteket is 2 . С Clairmont tálja Dura Europosból szintén a hasonlóan behúzott peremű változat, de legfeljebb a Pannoniában ismert leletek l-ll. századi elődje lehet 3 . Az Igáihoz legközelebb fekvő ismert fontosabb későrómai lelőhelyek, Ságvár és Somogyszil anyagában nincs jelen az A típus. Ŝaranoviĉ-Svetek tipológiai táblája szerint a behúzott peremű forma IV. századi és rajnavidéki eredetű 4 . Gorsiumtól északra egyáltalán nem fordul elő. Hasonlóan gömbszelet testű, de profilált peremű tálak valóban előfordulnak a Rajnavidéken 5 . Az irodalom alapján ez a forma Dél-Pannoniából, vagy a Rajnavidékről kerülhetett lelőhelyére a IV században. A behúzott perem mint alcsoport a gömbszelet testű későrómai tálak között és mint ritka, elszórt jelenség valószínűleg nem ad különösebb következtetésekre alkalmat. С Félgömb alakú tálak 4. Lh.: Somogyszil, 99. sír. Profilált, vágott peremmel, kissé benyomott fenékkel. Halványzöld, vékony üveg. M.: 5,2 cm; Szá.: 9,1 cm; Fá.: 2,5 cm. Ltsz.: 68.27.2. (I. Tábla 5.) SZ. BURGER, 1978, Taf. 19/7. Keltezése: IV század közepe. ŜARANOVIĈ-SVETEK szerint rajnai eredetű és a III. sz. második felétől a korai V századig terjed időben 6 . A IV században a Rajnától a Dunáig mindenütt gyakori. Analóg PGU Typ13.a., ezen belül leginkább a Kat 17-es intercisai darab.
