Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Király István Szabolcs: A gazdaságilag fejlett országok hatása a mezőgazdaságunk fejlesztésére (1790-1944).

482 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS kaszakaszok elemzésénél már közöltem. Itt azt a feltevésemet kell megerősítenem, hogy a gabonatermesztés gépesítése a századfordulóig - az aratást kivéve- megközelítette a fejlett országok színvonalát, s ezt épp ezeknek az országoknak köszönhette közvetlenül, vagy közvetett módon. A két világháború között a magyar mezőgazdasági gépgyártás már ki tudta elégíteni a hazai igényeket, ezért is csökkent a fejlett országok befolyása a mezőgazdaság technikai korszerűsítésére. 4. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A fejlett országok hatása a magyar mezőgazdaság technikai fejlődésére az általam vizsgált másfél évszázadban mindvégig megfigyelhető. A 18. és 19. század fordulóján ez elsősorban irodalmi források, adatok átvételében, a korszerű nyugati termelési technológiák ismertetésében jelenik meg. A 19. század közepéig csupán néhány nagybirtokra, bérleményre jutnak el a korszerű műveléshez szükséges gépek, eszközök mindenekelőtt Angliából. A század 60-as éveitől betelepült angol, német, osztrák gépgyárak lerakatai terjesztik, majd gyártják is az új mezőgazdasági gépeket, amelyek elsősorban a tőkeerősebb, piacra termelő nagy-és középbirtokokon terjedtek el. Ez idő tájt alakult ki a magyar mezőgazdasági gépgyártás a fejlett országok tapasztalatai alapján, szakembereinek közreműködésével. A gabonatermesztés gépeinek elterjesztésében az angol, az amerikai (USA) és a német gépgyártók játszottak meghatározó szerepet. Ezek az országok természetesen hatással voltak a termesztéstechnológíák korszerűsítésére, a mezőgazdasági gépgyártás kialakulására, a szakmai ismeretek megszerzésére is. Kutatásom során arra a következtetésre jutottam, hogy az angol mezőgazdasági technika megismerésében és megismertetésében a németeknek többet köszönhetünk, mint az angoloknak. Ezt bizonyítja A.Thaer munkássága a 19. század elején W.Hamm a század közepén és G.Fischer a 2o. század elején. Ezt a feltevésemet erősíti M.Eyth is a 19. századvégi írásával. Az angolok a kalászos gabona termesztésének minden munkaszakaszában irigylésre méltó példát mutattak a világnak. Ők állítatták elő gyári körülmények között elsőként a talajművelés fogatos (Ransome), majd gépi (Fowler) eszközeit, a sorbavetőgépeket (kanalas vetőgép Garrett) és a cséplőgépeket (Garrett, Clayton és Shuttleworth). A mobil, teljesen fémből készültjárgány és a mezőgazdságí célú gőzgép (lokomobil) ipari szintű előállítása is az angolok érdeme. Mindez az angol ipari forradalom hatását jelzi a mezőgazdaság technikai fejlesztésére. Szemléletesen bizonyította ezt az 1851-es Great Exhibition (London), amely a résztvevő országok szakembereinek kijelölte a követendő utat. A kiállítás mérföldkő volt a mezőgazdaság technikai fejlődésében. Az aratás gépesítésében az amerikaiak (USA) játszottak döntő szerepet (Mc Cormick 1831.) annak ellenére, hogy az angolok időben megelőzték őket. (P.Bell 1828.) Ez azzal is magyarázható, hogy az amerikaiaknál a gabonatermesztés sokkal nagyobb súlyú volt, s a súlyos munkaerőhiány szinte követelte a munka hatékonyságának növelését. A gépesítés különböző területein más-más országok is hatottak a mezőgazdaság technikai fejlődésére. Közülük az osztrák, a cseh, a morva, a francia, a németalföldi, a skót és a svéd hatást kell megemlíteni, amelyek döntően szintén az előző forrásból merítettek. Ha csupán a legfontosabb gépek megjelenését vizsgálom, azokat már a bevezetésük kezdetén megtalálhatjuk hazánkban (gőzgép 1852, aratógép 1852). Míg a fejlett országok mezőgazdaságának technikai színvonala folyamatos emelkedést mutatott, s pótolni tudta az ipar elszívó hatása miatt kiesett munkaerőt, a magyar fejlődést mindvégig gátolta az aránylag olcsó, máshol nem foglalkoztatható munkaerő megléte. Ez a tény, valamint a tőkehiány, a hitelhez jutás nehézsége, az agrártermékek viszonylagos olcsósága (agrárolló) döntően befolyásolták a technikai fejlődést. A 18. és 19. század fordulóján a szántáson kívül valamennyi műveletet elsősorban emberi erővel végezték. A 2. világháború előtt a szántás mintegy harmadát géppel (gőzgéppel és traktorral), a vetést fogattal (nagyon ritkán traktorral), a cséplést döntő mértékben géppel végezték. A gabonatermesztésben alkalmazott eszközöket, gépeket kezdetben mindenütt falusi kovácsok, kézművesek, "faragóbéresek" állították elő. A fából készült, kevés fémet tartalmazó eszközöket könnyen javíthatták, pótolhatták. A 19. század közepétől kezdődött a mezőgazdasági gépek és eszközök tudományos igényű és gyári szintű előállítása. A magyar viszonyokat az alkalmazott erő- és munkagépek sokfélesége jellemezte. A két világháború között még az aránylag fejlettebb nagybirtokon is találhattunk működésben lévő járgányt, az újnak számító traktor és villamos motor mellett. A sokféle felépítésű és célú erő- és munkagép üzemeltetése és javítása sokoldalú szakembert igényelt. A levéltári és szakirodalmi források azt bizonyítják, hogy kevés jól felkészült gépész volt. Többségük uradalmak gépműhelyében vagy önálló vállalkozóként dolgozott. Hiányuk gyakran jelentette az erő- és munkagépek kivonását a termelésből. Ezt a tényt a statisztikai adatok feldolgozásánál is figyelembe vettem. A kutatás eredményeinek elemzésénél felvetődik, hogy a fejlett országok hatása kifejezhető-e számokban. A rendelkezésre álló statisztikai adatok és Sporzon Pál gyakorlati adatai alapján állítottam össze az alábbi táblázatot. Az egyes munkaszakaszok kézi, fogatos és gépi munkáinak arányát vizsgáltam 1871, 1895 és 1935-ben. Meggyőződésem, hogy ezen arányok nagyságát és változását a fejlett országok befolyásolták. A nagyobb mértékű hatást mindvégig a kellő tőke hiánya és a rendelkezésre álló, aránylag olcsó munkaerő korlátozta.