Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Király István Szabolcs: A gazdaságilag fejlett országok hatása a mezőgazdaságunk fejlesztésére (1790-1944).

A GAZDASÁGILAG FEJLETT ORSZÁGOK HATÁSA A MEZŐGAZDASÁGUNK 481 FEJLESZTÉSÉRE (1790-1944) volt számottevő. Mobil üzemben (traktor) való alkalmazásuk nem vált be. Igaz, hogy az első amerikai gyártmányú traktorok már az 1. világháború előtt megjelentek hazánkban, de elterjedésükről csak 1926 után beszélhetünk, amikor a traktorokkal felszántott terület meghaladta a gőzekékkel felszántott területet. 1935-ben a szántóterület 23,7 %-át művelték traktorral. Ez az erőgép már nemcsak a nagybirtok gépe volt, megtalálhatjuk őket a közép- és kisbirtokon is. 1928-ban a traktorok mintegy 75 %-a volt amerikai gyártmányú, jóllehet a magyar traktorgyártás 1924-ben elindult. (H-S-C-S) A traktorok hazai elterjedését segítették a műegyetemi mezőgazdasági gépkísérletek, az országos kiállítások, szántóversenyek (Mezőhegyes 1909, Galánta 1913 stb.), az OMGE bizottságai és a gépgyárak bemutatói. A három leggyakrabban előforduló traktormárka az amerikai Fordson, a Mc Cormick és a magyar H-S-C-S volt. A villamosenergia hasznosítása a 2. világháború előtt a nagybirtokokon főleg saját áramfejlesztő alkalmazásával vagy a városok közelében lévő tőkeerősebb gazdaságokban került sor. Francia és német tapasztalatok alapján az 1. világháború előtt Ikerváron folytak szántási kísérletek villamos erőgéppel, ezek a gyakorlatban azonban nem terjedtek el. 1935-ben a villamos motorok többségét a 284 ha feletti birtokokon találjuk, ahol cséplőgépet, malmot, darálót, ritkábban az állattenyésztés és feldolgozás (szeparátor) gépeit hajtották meg. A villamosenergia mezőgazdasági célú alkalmazásában a németeknek meghatározó szerepük volt. 9. A hőerőgépek megjelenése a mezőgazdasági gépek üzemeltetésében is egy másfajta szemléletet igényelt. Beszerzésük és használatuk jelentős költségekkel járt, megfelelő kihasználásuk és megbízható működésük jól felkészült szakembereket kívánt. A gőzgépet már nem lehetett a faragó béresre vagy uradalmi kocsisra bízni. A gépész nemcsak egy új szakmát, hanem egy új szemléletet is jelentett. A gépek javításához és üzemeltetéséhez értő szakembereket hosszú ideig maguk a gépgyárak képezték ki. Az uradalmi gépészek szakmai alapképzettsége valamilyen ipari szakma volt - kazánkovács, lakatos, esztergályos - és ezt bővítették gépkezelői, gépvezetői, kazánfűtői stb., tanfolyamokkal. E tanfolyamokat felsőbb ipari iskolák, a műegyetem, a gazdasági akadémiák, a gyárak és képviseleteik, szakmai érdekképviseleti szervek ( pl. OMGE) szervezték. A sokoldalú, nagy gyakorlattal rendelkező gépészek az uradalmak megbecsült alkalmazottai voltak. Meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaság technikai fejlődését a szükséges számú szakemberek hiánya is hátráltatta. 10. A kiegyezés előtti magyar mezőgazdaság alacsony szintjét a gépgyártás fejletlensége is magyarázza. A helyi piacokra termelő, néhány munkással dolgozó gépkészítő üzemek felszereltsége nem tette lehetővé a bonyolultabb gépek előállítását. A kisárútermelésből azok az üzemek tudtak kiemelkedni, akik kellő tőkével és ami legalább ilyen fontos volt, megfelelő szakemberekkel rendelkeztek. Ezek közül is kiemelkedtek azok, akik a fejlett országokban (többségükben német nyelvterületen) szerezték elméleti és gyakorlati ismereteiket. (Pabst, Kühne, Hofherr, Schrantz stb.) Jelentős számú szakmunkás érkezett az iparilag fejlettebb cseh és morva vidékekről is. Az osztrák ipar érdekérvényesítő törekvése már a magyar mezőgazdaság gépesítésének kezdeti szakaszában megfigyelhető. Ausztrián keresztül jutottak el az eredeti angol, amerikai, német gépek, majd az ezek mintájára készült osztrák gyártmányok is hazánkba. Ausztria fontos előretolt bástyája volt e külföldi gyáraknak, akik itt vetették meg lábukat, s nyitottak új piacokat Kelet felé. Jó példája ennek a magyar mezőgazdaság gépesítésében döntő szerepet játszó Clayton és Schuttleworth gyár, vagy a bécsi Hofherr és Schrantz. A kiegyezést követően a mezőgazdasági gépek gyártása intenzívebbé vált. A nagyobb gyárak (Schlick, Rock, MÁVAG, Nicholson stb.) fő profiljuk mellett foglalkoztak gőzlokomobil gyártásával is. Tizenöt kisebb-nagyobb gépgyár kifejezetten mezőgazdasági gépeket állított elő. A két világháború között a mosoni Kühne Rt. és a kispesti HofherrSchrantz-Clayton-Shuttleworth Rt. (H-S-C-S) a legjelentősebb gépgyár. Tevékenységük példa lehet arra a pozitív hatásra, amelyet a magyar mezőgazdasági technika okozott a fejlett, illetve fejlődő országok mezőgazdaságára. 11. A rendelkezésemre álló statisztikai adatok szerint az általam vizsgált időszakban a magyar mezőgazdaság technikai fejlődésének legintenzívebb szakasza az 1880-as évek elejétől az 1. világháborúig terjedt. A növénytermesztés főbb gépeinek külkereskedelmi forgalmát elemezve megállapítható a fejlett országok hatása a magyar mezőgazdaság gépesítésében. Ebben az időszakban Ausztria behozatali részesedése nem csupán a saját gyártmányait jelenti. Az importált gépek között angol, német és amerikai eredetűek is voltak. A megnövekedett hazai igényeket a magyar mezőgazdasági gépgyártás még nem tudta kielégíteni. A géptípusonkénti alkatrész behozatal elemzése is igazolja a mezőgazdasági géppark elöregedését, különösen a gőzekéknél. Az első világháborút követő években az összforgalom jelentősen csökkent, ezen belül a behozatal és kivitel aránya is megváltozott a kivitel javára. A behozatal döntő részét az osztrák, a német, a csehszlovák és az amerikai gyártók biztosították. A magyar export a déli és a keleti országokba irányult. 12. A kalászos gabona termesztésénél a kézi, a fogatos és a gépi munkák arányának összevetése jól mutatja azt a változást, amely 1871 és 1935 között bekövetkezett. Az adatok egy részét az egyes mun-