Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Király István Szabolcs: A gazdaságilag fejlett országok hatása a mezőgazdaságunk fejlesztésére (1790-1944).

480 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS az első arató-cséplőgép bemutatására már 1928ban sor került. (Ercsi, Mc Cormick.) Míg az aratás gépesítettsége jelentéktelen volt, a cséplés a legjobban gépesített munkafolyamat lett Magyarországon. Az első stabil cséplőgépek építésére már a 18. és a 19. század fordulóján sor került. A későbbi - a fejlett országokat csak kevés lemaradással követő - korszerűsítést is a gabonatermesztés elsődlegessége, a megtermelt gabona gyors és piacképes értékesítése motiválta. Fontos eredménynek tartom, hogy eredeti német forrás alapján a magyar szakirodalomban elsőként mutattam be egy a 19. század első felében készült cséplőgép építésének körülményeit. A magyaratádi (Somogy megye) gép leírása korhű dokumentum, amely konkrétan is bizonyítja a fejlett országok hatását, s rávilágít az ország elmaradottságára is. A technikai fejlesztés természetesen a termelékenység növelését célozta. Ennek kapcsán egy érdekes összefüggést tapasztaltam, az egy főre jutó napi teljesítmények elemzésénél. Agrártörténeti és etnográfiai források alapján az alábbi átlagteljesítmények adódtak a búza cséplésénél: kézi cséplésnél 2 kereszt/nap/fő nyomtatónál 4 kereszt/nap/fő járgányos cséplésnél 8 kereszt/nap/fő gépi cséplésnél 16 kereszt/nap/fő. Az újabb és újabb cséplési módok tehát megduplázták az egy főre jutó napi teljesítményt. Tekintettel arra, hogy az egyre korszerűbb cséplési eljárások egyre több kiszolgáló személyzetet is igényeltek, a tényleges teljesítmények lényegesen magasabbak voltak. Az átlagos teljesítményű motorikus cséplő 150-170-szeres mennyiségű magot csépelt a kézi cséphadaróval szemben. Ez volt a döntő érv a cséplés korszerűsítését illetően. Nem véletlen, hogy a magyar mezőgazdasági -és részben ipari gépgyártásnak a lokomobil volt a legjövedelmezőbb terméke. A cséplés technikai fejlesztésének köszönhető az állati meghajtású erőgépek - a járgányok aránylag korai megjelenése és széles körű elterjedése is. A gőzgépeket is a cséplés vezette be a mezőgazdaságba. A gőzcséplés megjelenésében és elterjedésében az angoloknak meghatározó szerepük volt. 8. Az erő és a munkagépek technikai fejlesztése kölcsönösen függött egymástól, s mindvégig a munka termelékenységének növelését szolgálta. A kézi, majd állati működtetésű gépeket felváltó hőerőgépek megjelenése minőségi változást hoztak a mezőgazdaság gépesítésében. A mezőgazdaság speciális igénye volt az oka annak, hogy itt mind a gőzgépet, mind a belsőégésű motorokat néhány évtizeddel később kezdték alkalmazni, mint az iparban. Alkalmazkodni kellett a szélsőséges körülményekhez, egyszerű felépítésűeknek és könnyen karbantarthatóknak kellett lenniük, hiszen a gépekhez értő szakember kevés volt. Fontos feltételként jelentkezett a szállítható (vagy önjáró) kivitel. Az értekezésben részletesen elemeztem az állati mozgatású hajtóműveket, az ún. járgányokat. Jelentőségüket abban látom, hogy segítségükkel jelenhettek meg a nagyobb teljesítményű munkagépek, s ezzel kímélték az emberi erőkifejtést. Széles körű elterjedésüket annak köszönhették, hogy teljesítményük megfelelt a kis- és középbirtok korabeli igényének, tartósak és könnyen kezelhetők voltak, s a működésüket biztosító igaerő mindig rendelkezésre állt. A vizsgált időszakban hazánkban, bár csökkenő mértékben, mindvégig használtak víz- és szélhajtású erőgépeket. Időnkénti alkalmazásuk - különösen az 1. világháborút követő esztendőkben - öszszefüggött a tüzelőanyag hiányával és drágaságával. Annak ellenére, hogy az "ingyenes energia" szinte korlátlanul állt rendelkezésre, a vízierőgép és a szélmotor mezőgazdaságbeli alkalmazása korlátozott maradt. Ennek az a magyarázata, hogy ezek az energiák bizonytalanok voltak és működtetésükhöz nagyobb beruházások kellettek. A gőzgép aránylag korai megjelenése (1852) és elterjedése Magyarországon összefüggött a kalászos gabona termesztésének túlsúlyával. A gőzgép több szempontból is mérföldkő volt a mezőgazdaság technikai fejlesztésében. Alkalmazása tette lehetővé az egyre növekvő mennyiségű gabona gyors cséplését, s egymenetben piacképes magot szolgáltatott. A gőzgép üzemeltetése jól felkészült szakembert kívánt, vele jelenik meg a gépész a mezőgazdaságban. A gőzgép gyártása a méretpontosságot, az alkalmazott anyag minőségét illetően, az addigiaknál magasabb követelményeket támasztott a gépgyártókkal szemben. Az angolok nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is először használtak gőzgépet, amelynek gyártása itt és a többi fejlett országban is jó üzletnek bizonyult. A 19. század második felétől a gőzgépgyártás az ipari gépgyártás legfontosabb területe lett. A gőzerőnek szántásra való felhasználása hazánkban 1871-től fokozatos emelkedést mutat. Alkalmazása a mélyebb művelést igénylő cukorrépa termesztésével függött össze. A gőzeke a nagybirtok jellemző gépe lett. Használatuk még 1935-ben is jelentős, a teljes szántóterület 7,2 %-át gőzekékkel művelték. A belsőégésű motorok a 19. század utolsó éveitől terjedtek el Magyarországon, főleg a német gyártmányúak, de a kedvező piaci feltételek a hazai gépgyárakat is segítették abban, hogy átálljanak a belsőégésű motorok gyártására. A magyar körülményekre jellemző, hogy ezek az erőgépek nem a gőzgépeket, hanem a járgányokat szorították ki a termelésből. A vissza-visszatérő üzemanyaghiány és drágaság hívta életre a gázgenerátorok használatát a mezőgazdaságban. Gazdasági hatásuk nem