Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Király István Szabolcs: A gazdaságilag fejlett országok hatása a mezőgazdaságunk fejlesztésére (1790-1944).

A GAZDASÁGILAG FEJLETT ORSZÁGOK HATÁSA A MEZŐGAZDASÁGUNK FEJLESZTÉSÉRE (1790-1944) 479 - a fának, mint szerkezeti anyagnak egyre csökkenő mértékű felhasználása, - a kovácsolt vas pótlása vasöntvénnyel, - a méretpontosság betartása - csereszabatos alkatrészek előállítása, a gépjavítás megkönnyítése, hosszabb életűek lettek a gépek, - a gyártástechnológia, a kohászat fejlődésével növekvő teljesítmény mellett csökkenthető lett a gépek fajlagos súlya. A gépek értékesítésében is sok hasonlóságot fedeztem fel: A hitelviszonyok javulásával folyamatosan nőtt az eladott gépek száma, amelynek egyre inkább a közép-európai és kelet-európai országok lettek a legfontosabb felvevőpiacai. Kezdetben az értékesítés mellett a géptárak gondoskodtak a gépek szakszerű javításáról, illetve a gépeket üzemeltetők kiképzéséről. A garanciális javításokat ekkor vezették be. Az adott korszakra jellemző mezőgazdasági erő- és munkagépeket a tőkeerősebb közép- és nagybirtokon találjuk, különösen igaz ez Magyarországon. A fejlett országokban az 1850-es évektől a gépgyárak a kisebb birtokokat ( ~ 50 ha alatt) is ellátták megfelelő gépekkel. Különbség csak az alkalmazott gépek teljesítményében volt. 7. A fejlett országok hatása legkonkretabban az általuk gyártott mezőgazdasági gépek magyarországi megjelenésében és elterjedésében nyilvánult meg. Az elemzés során meglepetéssel tapasztaltam, hogy a gépek többsége hazai bevezetésüket követően igen gyorsan megjelentek a magyar nagybirtokon is. Ez azt jelenti, hogy a magyarok felismerték az új gépek gazdasági hasznát, fogékonyak voltak az újra. Az újabb beszerzéseket azonban körültekintően végezték, saját tapasztalatukra támaszkodtak. Erről a jól képzett gazdatisztek rendszeresen be is számoltak az OMGE lapjaiban. (1850-től a cséplés, a sorbavetés, majd az aratás vonatkozásában.) A növénytermesztés munkaszakaszainak gépesítését elemezve megállapítható: - A talajművelés alapvető eszközének, az ekének a korszerűsítése a fejlett országokhoz képest mintegy fél évszázaddal később történt. A teljes eszközváltás - faeke-félvaseke-vaseke- még ennél is hosszabb időt vett igénybe. Ugyanez jellemző a boronák és hengerek elterjedésére is. - A szántás gépesítésében alapvető változást hozó gőzeke használatánál már nem volt ilyen késés, de azok sokkal hosszabb ideig voltak üzemben, mint a fejlett országokban. 1935-ben az összes szántóterület 7,22 %-át még gőzgéppel szántották és - a fejlett országoktól jelentősen elmaradva csupán 23,7 %-át traktorral. -A gyakorlatilag alkalmas sorbavetőgépek Garrett, Smith és Hornsby eredetiben vagy másolatban hamar megjelentek hazánkban, ennek ellenére a szórva- és sorbavetés előnyeiről, illetve hátrányairól évtizedekig folyt a vita a szaklapokban. - A vetőgépek iránti igényt a hazai gépgyártás hoszszú ideig nem tudta kielégíteni, ezért importra szorultunk. A külkereskedelmi statisztikákban szereplő osztrák import jelentős számú angol és német gépet is takar. - Számításom szerint a századfordulón az üzemben lévő gépekkel, a vetésterület mintegy 50 %-át tudták csak bevetni, tehát még igen jelentős volt a kézi vetés aránya, különösen a kisebb birtokokon. - A vetőgépek aránylag lassú elterjedése gátolta a sorművelés térhódítását, az intenzívebb növénytermesztést. A kutatás fontos eredményének tartom, hogy - elsősorban az angol források alapján bemutattam az aratógépek szerkezeti változtatásának legfontosabb állomásait. A számtalan próbálkozás bebizonyította, hogy az emberi erővel működő aratógépek (Boyce, Person) nem életképesek. Hasonló volt a helyzet a rotációs kaszákkal is, jóllehet ezeket már fogattal üzemeltették. Bell, majd Mc Cormick aratógépe azért terjedhetett el, mert a nyírás elvén működő alternatív mozgású kasza teljesítményigénye -az alkalmazott munkaszélességet is figyelembe véve - épp megfelelt két ló teljesítményének. Az aratógépek már bevezetésük kezdetén megjelentek Magyarországon (Mc Cormick, Hussey és Garrett gyártmányúak), de a sajátos hazai viszonyok miatt elterjedni nem tudtak. Jellemző, hogy a nagybirtok túlsúlyával rendelkező Somogyban a századfordulón csak 25 db aratógép volt. Országos szinten a tapasztalati adatok szerint ekkor a gépi aratás aránya sem lehetett több 10 %-nál. Az aratógépek használata az 1. és 2. világháború előtt és alatt lett intenzívebb, amely a hiányzó férfierő pótlásával magyarázható, de még ekkor is igen alacsonynak mondható. Óriási ellentmondás, hogy míg a talajművelés, a vetés és a cséplés gépesítése az első világháború kitöréséig a korabeli technikai szintet elérte, az aratás számottevő gépesítésére csak az arató-cséplőgép megjelenésével került sor. (Az 1950-es évektől.) A megoldatlanság okát nem technikai téren kell keresni. Ez összefüggött Magyarország ipari elmaradottságával, a mezőgazdasági termelés túlsúlyával, a nagyszámú és olcsó munkaerő létével, amelynek foglalkoztatása szociális és politikai kérdés is volt. Ezt erősítik meg a korabeli költségelemzések (Rothmeyer, Sass, Kund), amelyek szerint a kézi aratás költsége meghaladta a gépi aratásét. A kézi aratás részaránya számításaim szerint még 1935ben is 84 %-os volt. Gépi vontatású aratógépek alkalmazásáról gyakorlatilag nem lehet beszélni, bár