Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 469 (1919-1939) 3. kívánatos, hogy a megye és a város is a maga részéről ugyanakkora összeget biztosítson, mint amekkorát az államtól igényel 4. évi fenntartási segély címén 3-4000 koronát utalványozhatnak a központból 5. a keletkező intézmény „talpra állítására" ugyancsak 20-25 ezer koronát is ad eleinte a kormány Miután a folyamodvány úgyis a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségéhez és Tanácsához jut véleményezésre, Fejérpataky támogatásáról biztosítja a megyei vezetőket.

94 Sajnos az ügy már a főispán hozzáállásán elbukott. Ennek ellenére az egyesület Fejérpataky javaslatának megfelelően kérvénnyel fordult a VKM-hez a kultúrpalota megvalósítása érdekében. A város ingyen telket engedett volna át. Az anyagiak egy részének biztosításához azonban sem a megye, sem a város nem járult hozzá. A világháború következtében pedig a kultúrpalota létesítése átmenetileg lekerült a napirendről. A néprajzi tárgyak gyűjtéséről az egyesület 1914 február 28-án tartott közgyűlésén határoztak. A teendőkkel az időközben egyesületi alelnökké választott Gönczi Ferenc megyei tanfelügyelőt bízták meg. A gyűjtőmunka még a háború alatt sem szünetelt. Gönczi hivatalos iskolalátogatásai alkalmával mintegy 1500 db népi használati tárggyal gyarapítja a múzeumot. Ő az, aki elsőnek felveti a leltározás szükségességét. 1918 nyarán a múzeumi gyűjteményt az Igazságügyi Palota négy szobájába költözteti. Itt azonban csakhamar a Pécsről menekült postaigazgatóságnak kellenek a helyiségek. A zűrzavaros időkben a múzeumi raktárakat feltörték, a tárgyakat az épület pincéjébe szórták, a java része tönkre ment, más részét pedig ellopták.

95 Ami megmaradt, hosszú huzavona után a MÁV internátus folyosóján kapott helyet. Mindössze hét szekrényben elfért a múzeum gyűjteménye. Az egyesület 1922-ben újjáalakulva feladatként a „múlt főleg helyi vonatkozású régészeti, geológiai, történeti, művészeti, irodalmi és műipari emlékeinek és maradványainak, a jelenkor történeti emlékeinek, természetrajzi, táj- és szépismereti alkotásainak, az ipar és művészet remekeinek" gyűjtését, megőrzését jelölte meg. Céljuk pedig „mindezeknek tanulmányozás végett való kiállítása és szemléltetése által a közművelődés terjesztése"

96- fogalmaz az alapszabály. A munka elindult, ám a kiállítás megvalósításáig még hosszú idő telt el. 1922-ben vonult nyugdíjba Gönczi Ferenc megyei tanfelügyelő, aki ettől kezdve haláláig (1948) teljesen a megyei múzeumügynek szentelte életét. Igyekezett mindent elkövetni, hogy a megyei muzeológiai munkának megbecsülést szerezzen s az egyesületi kereteket intézményi rangra emelje. A muzeális anyag gyors ütemű gyarapodása - mint már említettem - már 1913-ban egy közművelődési palota létesítését vetette fel, melyben a múzeumi gyűjtemény és a megye könyvtára kapott volna helyet. A kultúrpalota felépítésének anyagi támogatását a kultuszminisztérium 1914 második felére ígérte meg. Ez a háborús események miatt természetesen meghiúsult. A háború után újjáalakult egyesület a tervet újra felelevenítette. A somogyi műgyűjtő, Darnay Kajetán kereskedelmi tanácsos lelkes beadvánnyal együtt százezer koronát ajánlott fel a kultúrpalota építésére alaptőkeként, s egyúttal Budapesten közgyűjtésbe is kezdett. A megyei és a városi vezetők helyeselték a tervet, de az anyagi gondok mellett a legnagyobb vita az elhelyezés körül robbant ki. Gönczi jól látta, hogy az építkezés a szükséges tőke előteremtésén múlik. Országos pénzintézeteket, üzemeket keresett fel, de az összegyűlt pénz így is kevésnek bizonyult. Gönczi minden lehetőt elkövetett az épület mielőbbi megvalósításáért. A város és a megye is hozzájárult az alaptőkéhez. 1929-ben Kaposvár vezetői meghirdették a az épület tervpályázatát. Még javában folyt a tervezgetés, amikor 1930 március 15-én gr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter Kaposvárra látogatott. Az egyesület vezetősége tisztelgő látogatással egybekötve nyújtotta be pénzsegélykérelmét a kultúrpalota ügyében. A miniszter kitérő választ adott. Az 1931-ben beérkezett épülettervek közül Árkay Bertalan budapesti építész pályázatát fogadták el. Ám az alaptőke nem fedezte a százhatvanezer pengős építési költséget. A titkon még mindig remélt állami támogatást gr. Klebelsberg 1931. március 19-én írt levele végleg szétoszlatta: „Bármennyire is méltányolom a Somogymegyei Múzeum Egyesület múzeumépület emelésére irányuló dicséretes akcióját, fedezeti nehézségek miatt ez idő szerint nincs módomban az építkezés megvalósítását államsegéllyel lehetővé tenni."

97 Az építkezésre gyűjtött alaptőke az 1930-as évektől napról napra fogyott. 1933-ban a tervezett épület módosított, részbeni megvalósítása sem sikerült. Meghiúsult az 1935-ben kidolgozott új terv realizálása is. 1941-ben az alispán véghatározatával a több évtizeden át dédelgetett kultúrpalota terve végérvényesen lekerült a napirendről. Múzeumépület hiányában továbbra is megoldatlan maradt a muzeális tárgyak elhelyezése. 1922-ben a MÁV Nevelőintézet padlásán és folyosóján, 1927-ben pedig a városházán kaptak helyet, mígnem 1933 májusától a múzeum a megyeháza hátsó épületének második emeletén két folyosót és kilenc szobát kapott anyaga elhelyezésére. Itt végre alkalom nyílt a gyűjtemény bemutatására is. Egy év múltán, május 6-án megnyílt az első kiállítás. Milyen jellegű gyűjteménnyel rendelkezett ez idő tájt a múzeum? Első helyen kell említeni Gönczi néprajzi gyűjtéseit: a pásztorfaragásokat, a hímzés- és szőttesgyűjteményt. 1923-ban a múzeumba kerül Rippl-Rónai Ödön (a híres festő öccse) neves kaposvári magángyűjtő 1300 darabos hagyatéka, amely elsősorban képzőművészeti jellegű. Közte több mint 60 darab festmény, grafika és vázlat Rippl-Rónai Józseftől. Az ipartestületek a céhes anyag megszerzésében segédkeznek. Az egyesület felkérésére a Nemzeti Múzeum jóvoltából egy-két ásatásra is sor kerül. A megye néprajzilag jellegzetes vidékeit a Nemzeti Múzeum Néprajzi