Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).

468 VARGA ÉVA Első helyen mégis a Somssich Pál Gimnázium énekkarát kell kiemelnünk. A sikerekről az iskolai évkönyvek, értesítők tudósítanak. 1923-ban a Magyar Jövő Országos Diákdalversenyén az első csoport II. díját kapják. A következő két évben az első csoport I. díját nyerik, valamint a vele járó „Mintadalárda" címet is. A karvezető Róder Pál. 1928 május 7-én a Vigadóban rendezett VI. országos középiskolai dalosünnepen „Elindultam szép hazámbul" címmel Kodály gyűjtéséből énekeltek. 1929 május 11-én Mozart és Beethoven volt műsoron az iskolai zenekarral. Majd 1936-ban Kodály, Liszt, Bárdos, Mozart műveiből válogatták a repertoárt. Az egyik legnagyobb helyi közönségsikert az 1935/36-os tanév záró hangversenyén aratták. Ekkor hangzott el először Gebhardi - Kerényi: Glória szálljon a mennybe fel с gyönyörű kánon, amelyet a későbbi években is fel kellett venni a műsorba. A karnagy az 1930-as évektől Gelléri Emil. (Hasonló hangversenyeket egyébként minden év májusában rendeztek, melynek otthont a színház adott.) Kaposvár zenei élete, az ízlésében zeneileg igényesebb rétegnek hála, színvonalas volt. Azokon a területeken, (mint például a kórusvezetés) ahol a jó szakember a legfontosabb szereplő és nem hiányzik annyira a hivatalos támogatás, igen szép eredmények születtek, így igaz ez a város mai zenei életére is. Múzeumteremtés A mai Somogy Megyei Múzeum előzménye a Somogymegyei Múzeum Egyesület, mely 1909-ben jött létre a Somogymegyei Régészeti és -Történelmi Társulat (1879) jogutódjaként. A társulat már három év működés után, azaz 1881-ben megszűnt. Mintegy 1500 régészeti tárgyat hagyott maga után, melyek a századelőre - gazdájuk nem lévén - nagyrészt tönkrementek, a megyeháza egyik földszinti nyirkos helyiségében málladoztak. Innen 1902-ben a kaposvári gimnáziumba kerültek, ám leltár hiányában huszonegy év elteltével senki sem tudta megmondani, honnan kerültek elő. A tárgyak annyira tönkrementek, hogy „érintésre is szétmállottak." A múzeumegyesület alakítását a jó lelkiismereten kívül több tényező is sürgette. Egyrészt hozzájárult az 1903-ban rendezett kaposvári iparművészeti kiállítás sikere, melynek népművészeti anyagát az Országos Iparművészeti Társulat kaposvári bizottsága hajlandó átengedi a megyei múzeumnak, mihelyst létesül. Serkentőleg hatott továbbá, hogy a szomszédos vármegyékben már több helyen (Veszprém, Sümeg, Szekszárd, Keszthely) működtek múzeumok, s ezekbe igen sok somogyi „lelet" került. Ezen kívül az akkori szervezőkben (azaz a vármegye képviselőiben) feltámadt a becsvágy, hogy az idelátogató turistáknak is bemutathassanak valamit a vármegye múltjából. 1908 telén a megyei alispán felhívásával megkezdődött a tagtoborzás. 1909-ben, a megalakuláskor, dr. Fekete Gyula titkár jelentése szerint 254 volt a taglétszám.

91 Az egyesület elnöke ekkor gr. Somssich Géza földbirtokos, alelnökei Kacskovics Lajos alispán és Solymási Ágoston, titkára pedig dr. Fekete Gyula ügyvéd. A választmányi tagok között pedig ott találjuk a város tisztviselőit, tanárait, a módosabb kereskedőket. Helyet foglal köztük Somogy két neves festőművésze, Kunffy Lajos és Rippl-Rónai József is. A megmaradt tárgyakat a megyeháza második emeletének három kisebb szobájában helyezték el. Öt gyűjteményi egység kialakítását tervezték: Régészeti és történeti Numizmatikai Bibliográfiai Néprajzi és népművészeti Természetrajzi Már a megalakuláskor felmerült, hogy a vármegyeházán biztosított hely nem sokáig lesz elegendő a muzeális tárgyak várható gyors gyarapodása miatt. Az elnökség már ekkor egy kultúrpalota építésének eszméjét veti fel, s többen javasolják, hogy más kaposvári kulturális egyesületekkel szövetkezve (Szabad Lyceum, Építész- és Mérnök, Iparművészeti, Zenekedvelők) a választmányi tagok tegyék meg a kellő lépéseket.

92 A tárgygyarapítás érdekében az ország nagyobb múzeumaitól duplumpéldányokat kértek, ez azonban az ígéretek ellenére - nem sok eredménnyel járt. Kiemelkedő jelentőségű volt viszont, hogy gr. Somssich Géza pásztorfaragásokat, hímes tojásokat, parasztládát adományozott. A gimnázium tanárai a gyűjtőmunkába a tanulókat is bevonták. Figyelemre méltó, hogy a közelmúlt emlékeiről sem feledkeznek meg. Roboz István pl. az általa szerkesztett Somogy с lap ötven évfolyamát ajándékozza azzal, hogy a lap „egy darab kultúrtörténet, Somogy vármegyének pedig tükre, öszszes közéleti szereplőivel..."

93 A tárgyak kezelése során azonban helyrehozhatatlan hibát követtek el. Semmiféle feljegyzés, leltár, de még jegyzék sem készült a muzeális anyagról, s így aztán nem tudni, mit hol találtak, milyen információk fűződnek hozzájuk. E fogyatékosság folytán e régebbi gyűjtésű tárgyak értéke igen csekély. 1913-ban dr. Fejérpataky László a Nemzeti Múzeum Széchenyi Könyvtárának igazgatója és dr. Sebestyén Gyula a Nemzeti Múzeum „igazgatóőre" az egyesülettől meghívást kap a megyei múzeumügy továbbfejlesztésének megtárgyalására. Fejérpataky a somogyi múzeumügy előbbrevitele érdekében elsőszámú feltételként egy közművelődési palota létesítését javasolja. Ennek megvalósulása érdekében - a lehetőségeket felvázoló beszédében - az alábbiak szerint tájékoztatta az egybegyűlteket, akiket jelenlétével megtisztelt a megyei főispán. Az épület megvalósítására igénybe vehető: 1. az állami költségvetésből közművelődési épületekre elkülönített tőke 2. ún. építkezési államsegélyből visszatérítendő kölcsön szerezhető, kiutalását a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége engedélyezi