Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).

466 VARGA EVA verbunkos zene jelentette. E muzsika terjesztésében kétségkívül nagy szerepe volt a cigányzenének. Ez az irányzat a XIX. század folyamán több irányban fejlődik tovább. A színpadi szerzők a magyar opera megterem­tésére használják fel (Erkel Ferenc), míg a dalkompo­nisták a műdalt (Egressy Béni), a szimfonikus művek szerzői pedig a zenekari irodalmat építik fel anyagából (Mosonyi Mihály, Liszt Ferenc). A cigányzene iránti rajongásról, annak népszerűsé­géről vall Roboz István a Somogy c. hetilap hasábjain elbeszéléseiben. Bergel József orvos 1877-ben a Ka­posvár negyven év óta с kötetében a reformkori Ka­posvár zenei életét jellemezve egy cigánybandáról is megemlékezik, „aki alkalmilag el tudott néhány csár­dástjátszani. Azóta a társaság megifjodott, kiképződött annyira, hogy most a legnehezebb dallamot bámulatra méltó pontossággal adják elő. Más zenekedvelők is fej­lődtek azóta, kinek a közönséget nem ritkán sikerült egy-egy hangversennyel meglepni." 83 Gruber János ügyvéd (az 1860-as évektől a Kapos­vári Állandó Műkedvelő Társulat oszlopos tagja) a Mor­zsák a negyvenéves asztalról с visszaemlékezésében (Kaposvár, 1913) külön fejezetben emlékezik meg a népszerű cigányprímásról, Simplicius Barcza Jóskáról. A korabeli „úri" világ nótás rajongását felidézendő álljon itt az ő írásából egy hosszabb részlet: „Mindig szerettem Fáraó nemzedékét, kivált annak szebbik felét, a muzsikus cigányért pedig világéletem­ben rajongtam. Istenem! hiszen annyi kedves órát, annyi gyönyört, élvezetet nyújtanak nekünk potom el­lenszolgáltatás mellett, hogy joggal hasonlíthatom őket a néptanítókra is alkalmazott gyertyához, melynek lángja fényt és meleget áraszt, míg maga a gyertya lassacskán elfogy. Hiszen imádottjaink meghódításá­ban is nagy részük van. Te aranyfiatalság onnét a pezsgős palackokkal megrakott asztal mellől, mikor az édes cigánymuzsika mámora ringat, gondolsz-e rá, hogy vájjon az osztalék­ból marad-e annyija a kedvedért virrasztó, barna mű­vészembernek, hogy másnapon családjának fölterít­hessen. És ti, ifjúságotokban visszakalandozó öregek, kiket jó bor mellett az édes múltba visszaröpítenek a „Cse­rebogár, sárga cserebogár", „Ég a kunyhó, ropog a nád", „Elszegődtem Tarnóczára juhásznak", „Söprik a pápai utcát", „Kidőlt a fa mandulástól", „Juhászlegény, szegény juhászlegény", „Feketeszem éjszakája", „Ki­lencet ütött az óra, este van!"... elbűvölő áriái, csinálta­tok-e számadást, hogy az évtizedes gyönyörökért álta­latok a szedőcigány tányérjába behajigált obulusok ki­tennének-e egy, az élvezetekhez mért takarékpénztári betétet?" 8 « Ugyanebben az időben jelentkeztek „más" zene­kedvelők is. Bereczk Sándor Kaposvár rendezett taná­csú város fejlődése és története (Kaposvár, 1925.) cí­mű kötetében beszámol egy kamarazenét játszó társa­ságról, akik a Langsfeld fényképészműteremben (Ko­rona utca 4.) tartották rendszeres zenei összejövetele­iket. Kónyi Arthur ügyvédjelölt, Mihalovics Emil, az Osztrák Magyar Bank főpénztárnoka és Langsfeld Jenő fényképész, a Népszínház egykori csellistája al­kotta a triót. Hozzájuk csatlakozott Gyenes Izsó, aki 1903-ban éppen egy Kaposváron működő színtársulat zenekarában játszott. Kezdeményezésükre tartották meg a Zenekedvelők Egyesületének alakuló közgyű­lését 1903 szeptember havában a Korona Szállóban 349 taggal. Az egyesület alapító tagjai gr. Festetich Pál (földbirtokos), dr. Müller Nándor ügyvéd, id. Somssich Andor (földbirtokos) Tatár Gusztáv, a Korona Szálló bérlője. A tisztikar pedig: elnök: Maár Gyula (kercseligeti földbirtokos) alelnökök: dr. Müller Nándor (ügyvéd) és Özv. Takács Lajosné Zeneigazgató: Kónyi Arthur (ügyvéd) Titkár: Kardos Ignác Pénztárnok: Simalya Ferenc Gazda: Székely Miksa Zeneoktató: Gyenes Izsó Az egyesület létrejöttekor az ének- és zenekari mű­vészet fejlesztését, a hangszeres zene megismerteté­sét tette feladatává. Az alakulás évében nyolc hangver­senyt tartottak. Minden alkalommal szerepelt az alapí­tó vonósnégyes, főleg Haydn és Mozart darabjaival. Ez után évi hat házi hangversenyt szerveztek. A quartett utolsó fellépésére 1907 május 4-én került sor. 1912-től az egyesület új elnöke gr. Somssich Andor zongoramű­vész, Thoman István tanítványa. Somssich mint zene­történész is ismert, Lisztről és Wagnerről jelentek meg könyvei. Az alelnök ekkor Dépold Béla, az Állami Épí­tészeti Hivatal vezetője. Ez idő tájt a házi muzsikálást a színházban rendezett belépődíjas hangversenyek váltják fel. Az első önálló zongoraestet (1911. novem­ber 14.) Goll Kamilló zongoraművész tartja. A világháború és a forradalmak után Molnár István főlevéltáros alelnöke, dr. Serényi Antal ny. megyei tan­felügyelő pedig zeneigazgatója lesz a társaságnak. A tisztikar többi funkcióját pedig dr. Sipos György várme­gyei főjegyző, dr. Balázs Ármin, Grünwald Lajos, Blum Izidor kereskedők, özv. Takács Lajosné, valamint Szántó Pál és Kecskés Ernő tanító tölti be. 1921 és 1924 között nem tartanak közgyűlést, elmaradnak a tagdíjbeszedések, visszaesik a zeneegyesületi élet. 1925 január 12-i ülésükön viszont szimfonikus ze­nekar megalakításáról hoznak határozatot, s lassú üte­met vesz az egyesületi élet kibontakozása. 1931-ben a tagság 117 fős. A zenekar karnagya Soltész Emil zenetanár, a kon­certmester pedig Gyenes Izsó lett, akit hiányzás ese­tén Molnár István vármegyei levéltáros helyettesít. A 32 tagú együttes orvosokból, tisztviselőkből és kereske­dőkből szerveződik, a fúvósok nagyrészt a 7. gyalog­ezred zenészeiből kerültek ki. A zenekart biztos tudá­súnak jellemezik a Kaposváron fellépő vendégmű­vészek. 85

Next

/
Thumbnails
Contents