Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).
ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1939) 453 A kaposvári középiskolák főhatósága az állam, Csurgó esetében a Belső Somogyi Református Egyházmegye. Az iskolák életét a korszakban kiadott négy középiskolai törvény (1924 XI. te, 1926. XXIV. te, 1934. XI. te, 1938. XIII. te.) irányította. A csurgói református gimnázium egyházi jellege révén a másik két gimnáziumhoz képest nagyobb önállóságot élvezett. A gimnáziumok a magas szintű és a szűk körű elitképzés intézményei voltak Somogyban. Míg 1930-ban országosan a középiskolás korúak több mint 10 %-a járt középiskolába, a somogyi arány ennek mindössze 3,73 %-a. 29 Somogyban a középiskolás korú lakosságnak csak elenyésző része jutott középiskolába. Ennek okai között a megye agrárjellege és a városiasodás alacsony foka is szerepel. A középiskolai tanárság körében is nehézséget okozott a menekült tanárok ügye 30 , a rossz anyagi helyzet. Míg a kaposváriak a jövedelmüket más intézményeknél óraadóként kiegészíthették, Csurgón erre lehetőség nem volt. Gondot okozott az állástalanság, a helyettes tanárság intézménye. Az állás megtartásához, illetőleg a fizetésbeni előmenetelhez követelményként a kifogástalan szakmai, pedagógiai tevékenység mellett a közéleti aktivitás is hozzá tartozott. Az iskolai értesítőket, a helyi lapokat forgatva szembetűnő a középiskolai tanárok aktív bekapcsolódása a helyi közéletbe. Egyházi és világi ünnepségek szónokai, liceális előadások közismert szereplői, egyesületi élet működtetői ők. Közreműködnek a hírlapírásban is, a városi sportegyletek életében stb. Csurgón, mivel kevesebb volt a tanár, majd mindenkinek öt, hat szereplés jutott. 1937-ben a helyi napilapokból értesülünk egy harmadik gimnázium indításának tervéről Kaposváron. A városvezetés egy bencés gimnáziumot szeretett volna létesíteni. A helyi értelmiség a tervet örömmel vette tudomásul, ám amikor kiderült, hogy az iskola elhelyezését az 1927-ben felépített fiú polgári iskola épületének átadásával oldanák meg, az iskola létesítése ellen foglaltak állást. A bencés gimnázium létesítése nem segített volna a pedagógus munkanélküliség enyhítésén, ráadásul elhelyezése két meglevő iskola rovására valósulhatott volna csak meg. A fiú polgári eszerint a siketnéma intézetbe, a siketek intézete pedig Csurgóra került volna, ám Csurgón sem állt rendelkezésre megfelelő épület. Az érintettek aggodalmuknak hangot adva a sajtón keresztül is kifejtették érveiket az ésszerűtlen intézkedési terv ellen. Volt, aki eleve nem értett egyet a harmadik gimnázium létesítésével. Ehelyett - a megye agrárjellegére hivatkozva - inkább egy, a gazdasági szakképzést szolgáló középiskola felállítását szorgalmazta. Somogynak a két világháború között 11 polgári iskolája volt. Ilyen - Igal kivételével - minden járási székhelyen működött. Míg többségük a századfordulón jött létre, a két világháború között négy új iskola nyitotta meg kapuját. (Nagyatád 1923, Tab 1932., Lengyeltóti 1926, Fonyód 1938) A polgárik iránt nagy volt az érdeklődés, mert az alsó néprétegek számára ez adta a lehetőséget, hogy a társadalmi ranglétrán a fizikai munkás szintjénél feljebb emelkedjenek. Somogy megye elemi iskolai tanítóinak 90-95 %-a is a polgári iskolában szerezte meg a tanítóképzői felvételhez szükséges ismereteket. 31 Az apró falvakban csak az elemi szintű oktatás létezett. Az elemi iskolák száma Somogyban 1921 és 1941 között tizenhéttel nőtt. 32 Szaporodott a római katolikus, az állami, a községi, az uradalmi és az evangélikus iskolák száma, csökkent viszont a református és az izraelita iskoláké. A katolikus többségű Somogyban a római katolikus iskolák száma volt a legnagyobb. A legtöbb - szám szerint hét - elemi iskola természetesen Kaposváron működött. A tanítók a falvak köz- és kulturális életében vállalnak aktív szerepet. Az alacsonyan fizetett tanítók többsége mellékfoglalkozással egészíti ki jövedelmét. (Javadalmi földjén gazdálkodik, a Hangya Fogyasztási Szövetkezetnél adminisztratív munkát végez stb.) Társadalmi tevékenységüket a népművelési előadások, analfabéta-tanfolyamok, olvasókörök, műkedvelő előadások rendezése, szervezése és a leventeoktatás (felekezeti tanítók vallásos ifjúsági szervezeteket vezetnek) tölti ki. Kaposvárról 1919 után számtalanszor elhangzott, hogy a város: iskolaváros. S ha Kaposvár iskoláinak helyzetét nézem, nem szomorú a kép. Korszakunkban három középiskolán kívül két polgári, egy iparostanonc-, öt állami és két egyházi elemi iskola működik. A sajtó - különösképp a századelőn - napirenden tartja a közoktatási gondokat. Kaposváron is probléma a külvárosi gyerekek iskolakerülése, ugyanakkor az elhelyezésük ügye is. A királyi tanfelügyelő átiratot intéz 1905-ben a vármegyéhez, miszerint a 4380 tanköteles közül 445 mindennapi iskolást (6-12 éves) és 436 ismétlőiskolást (12-15 éves) tehát összesen 881 gyermeket, a tankötelesek 1/5-ét nem íratják be iskolába. 33 A vármegyei összképhez viszonyítva Kaposvár kedvező helyzetben van, mert pl. Holládon, Miklósiban, Tapsonyban, Balatonkeresztúron, Balatonszentgyörgyön egy-egy tanítóra 102-110 tanköteles jut. Bár miniszteri rendelet intézkedik arról, hogy egy osztályba maximum 60 gyerek járhat, a főgimnáziumi évkönyv bejegyzése szerint a gimnáziumba 69-en iratkoznak be. (Nincs fedezet párhuzamos osztályok indítására!) A külterületi iskolákban a tbc-fertőzések veszélye miatt sürgetnek változást. A vadonatúj Fő utcai iskola igazgatója, Tarján Antal arról panaszkodik, hogy az iskolában nincs kút, s a nagy utcai por miatt szellőztetni sem lehet. 34 Az inasiskola költségvetéséből 5753 korona fedezetlen. Többször kértek államsegélyt, mivel a helyi forrásokra sem támaszkodhatnak. Az iskolaigazgatók általában túlzsúfoltságról panaszkodnak. (1905ben a gimnáziumban 491 tanuló, 11-18 éves korúak ismerkednek a tudománnyal. A zsúfoltságra utaló panaszt túlzásnak tartom, hiszen még az 1970-es évek közepén is ugyanebben az épületben, több mint hétszázan tanultunk.) Az iskolai reformot sürgető cikkek között a pedagógusi pálya megbecsültségéről olvas-