Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).

452 VARGA ÉVA főbbeket említsük: a lehetőségekhez képest túlméretezett városi építkezések és közigazgatási kiadások miatt kivetett, átlagban több mint 60 %-os pótadó évente, a költségvetési hiány fedezésére. Ugyanakkor lakásínség, munkanélküliség, fnségmunkák szervezése. Járványok az egészségtelen ivóvíz miatt. Stb.) Valahányszor csak szóba került a kulturális élet, a városatyák előszeretettel hivatkoztak a „gyönyörűen kiépített" iskolaszervezetre, az újonnan létesített közművelődési és egyházi épületekre, a „monumentális" színházra, az irodalmi egyesületre, továbbá a két napilapra. Büszke volt a város már a század első évtizedétől, a nagyvilággal egy időben létesült három mozijára, az Urániára, az Edisonra és az Apollóra. A két háború közti időszakban ezek közül már csak kettő működött: az Apolló (a rokkantak tulajdonában) és az Uránia (városi kezelésben). Az Urániát 1928-tól ugyancsak „monumentális" új épületben a Városi Mozgóképszínház váltja fel. Ezeket előszeretettel tulajdonították saját érdemeiknek, holott java részük már a világháború előtt létrejött. A 30-as évek második felében sok-sok romantikus elképzelésről olvashatunk a helyi sajtó hasábjain. Állatkert a Kecel-hegy oldalán, botanikus kert a Jókai-ligetben, s közben a reális terv, a múzeum és könyvtár ügye véglegesen lekerül a megye és a város napirendjéről. Arról is kevés szó esett - hisz ez volt a korabeli gyakorlat -, hogy a valóban sokrétű közművelődési tevékenységhez többnyire társadalmi úton kellett összegyűjteni a szükséges anyagiakat. A városatyák értékrendjét jól szemlélteti az alábbi számadat. Az 1940-es ún. háztartási zárószámadásban, két közművelődési célra mindössze 30640 pengőt tudtak feltüntetni: a színház dologi kiadásaira 7200 pengőt, testnevelési és sportegyesületek támogatására pedig 23260 pengőt. Ezzel szemben a vallásügyek támogatására 30400 pengőt fordítottak. II. Megye és székhelye művelődési viszonyai, a kultúra helyi keretei Amikor egy város, egy megye szellemi életét kívánjuk jellemezni, akkor annak kulturális intézményeit, alkotó íróit, tudósait, művészeit kell számba venni. A művelődési viszonyokat meghatározza a helyi kulturális igény, illetve az itt élők kultúra-befogadóképessége is. Ez utóbbi nehezen megragadható. Függ például az egyén családi környezetétől, neveltetésétől, szellemi képességétől, műveltségétől. Összességében ennek megragadását az iskolázottság fokának vizsgálata teszi lehetővé. A korabeli statisztikai összesítések, illetve a helyi lapok információi becsléseket tesznek lehetővé. Adataink szerint 1930-ban - és tíz évvel később is - Somogy kereső lakosságának mindössze 0,6 %-a rendelkezett egyetemi vagy főiskolai diplomával. (Az országos arány ekkor 1,1 % volt.) Abszolút számuk az 1940-es években alig haladta meg a kétezret. A megyében 1941-ben 4127-en rendelkeztek középfokú végzettséggel, ami a lakosság 1,1 %-ának felel meg. Főiskolát, egyetemet 2089-en végeztek.

27 A Somogyi Újság 1936 november 29-i számában közli, hogy a megyeszékhely kereső lakóinak 5,5 %-a szellemi foglalkozású. Közülük 717-en (39 %) végeztek felsőfokú tanintézetekben. (Azaz az összlakosság 2,1 %-a.) A többiek - 1110-en (61 %) - gimnáziumi, kereskedelmi érettségivel, tanító- és óvónőképzőben szerzett képesítéssel, gazdasági iskolai bizonyítványnyal stb. alkották e réteget. Az Uj-Somogy 1936 december 3-i számában olvashatjuk, hogy a kaposvári értelmiség egynegyede állás nélküli. Különösen a tanítók munkanélkülisége öltött riasztóan nagy méretet. A városban regisztrált 256 tanító közül 153-nak (59,7 %) nem volt állása. Kaposváron 1941-ben az érettségizettek száma valamicskét nőtt (1315 fő), a főiskolát, egyetemet végzetteké pedig némiképp csökkent (697 fő). A megye diplomásainak egyharmada Somogy egyetlen városában, Kaposváron él, mivel a kulturális intézmények itt összpontosulnak. A fentebbiekkel tehát számszerűleg meghatároztuk azok körét, akik a klasszikus értelemben vett helyi kultúra elsőszámú letéteményesei. Ez a helyi értelmiségi csoport az, mely hivatása szerint a kultúrjavak előállítására, fenntartására és közvetítésére vállalkozott. Kulturális intézményhálózat Iskolák Somogynak felsőfokú oktatási intézménye nem volt, ennélfogva Pécs szellemi vonzáskörzetéhez tartozott. A középfokú iskolahálózatot csakúgy mint országosan, Somogyban is a polgári iskolák, a középfokú szakiskolák és a gimnáziumok alkották. A csúcson három gimnázium foglalt helyet: a nagy múltú csurgói Református Főgimnázium (1792), az ennél alig ifjabb kaposvári Állami Főgimnázium (1812), valamint az 1918-ban létesített kaposvári Leányközépiskola. Az intézmények jellegét a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (a továbbiakban: VKM) rendelkezései, a négy középiskolai törvény szerinti névváltozások jelzik.

28 A megyének két középfokú szakiskolája volt: a Községi Fiú Felsőkereskedelmi Iskola (1911) és a csurgói állami tanítóképző (1869). A gazdasági válság ellehetetlenítette, a legmostohább körülmények között működő tanítóképző intézetté tette s végül megszüntette az Eötvös-féle első tanítóképzőt Somogy megyében. A kaposvári Községi Fiú Felsőkereskedelmi Iskolát a VKM 1920. évi új tanterv négy évfolyamúra bővítette. A VKM 62400/1940. V 2. sz. középiskolai rangra emelte. Régi kívánság vált ezzel valóra. A rangemelkedés a gyakorlati gazdasági irányú oktatás megbecsülését jelzi.