Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1939) 451 Az 1920-as évektől a város vezetőit újból a törvényhatósági jogkör megszerzésének lehetősége foglalkoztatja. A vármegyétől való közigazgatási különválást és függetlenedést már 1911 óta felvetik a városi közgyűléseken. Hiába történnek a felterjesztések (1921, 1928), az eredmény mindössze annyi, hogy Kaposvár a többi rendezett tanácsú várossal együtt ún. „megyei város" státuszt kap. Szervezeti felépítésében lényeges változás nem történt. A város legfontosabb testülete a közgyűlés (képviselőtestület), melynek élén a polgármester áll. A városi képviselőtestületnek 1929 és 1943 között 38 választott és 38 virilista tagja volt, s ez a szakszerűség címén városi vezető tisztviselőkkel egészült ki. A nagyjából azonos személyekből álló városi „parlament" összetételében a faji törvények hoztak változást. Az 1939 IV. te. és a 7790/1939. ME. rendelet alapján 25 rendes és 11 póttag virilista tagsága szűnt meg, az 1941. XIX. te. alapján a még meglévő húsz zsidó képviselő mandátumát is megszüntették és helyükre jobboldali pótképviselőt hívtak be. A gazdasági válságig külföldi kölcsönökből még volt lehetőség bizonyos fejlesztések megvalósítására. Az új építkezések sorában a templomokon kívül két elemi iskola, a postapalota, a leánygimnázium és a fiú polgári iskola, továbbá a városi mozgóképszínház, a repülőtér, a csendőr- valamint a tűzoltó-parancsnokság érdemel említést. Felépült továbbá a donneri strand és a fertőtlenítő állomás. Fontos eredmény volt a belváros útburkolatának elkészítése. A polgármester sokat adott a külcsínre. Míg a Hősök temploma építése körül szerzett érdemeiért a pápa 1926-ban a Szent Gergely-rend Lovagkeresztjével jutalmazta, Kaposvár parkosításában kifejtett tevékenységéért Szcitovszky Béla belügyminiszter dicsérő oklevéllel tüntette ki. A polgármestert mint a „virágos Kaposvár" fő patrónusát a városbeliek csak „Virágos Gyurka" néven emlegették. A város zöld területe, a szép környezet valóban barátságos településsé tette Kaposvárt. Thury Zsigmond lapszerkesztő Kaposvári kalauz (Kaposvár, 1928.) című munkájában írja, hogy e célból a város befásított tizennégy rendezett utcát, a járdák mentén virágos gyepszegélyt létesítettek. Két év alatt másfél ezer fát és tízezer darab muskátlit ültettek ki. Fokozott figyelmet szenteltek az utcák rendben tartására, a köztisztaságra. Ám amilyen szép volt a belváros, olyan csúnya és elhanyagolt a külváros. Ezt érzékelteti egy korabeli panaszlevél, mely egy adófizető aláírással jelent meg az Uj-Somogy című napilapban (1936 június 10.). A cikkből kiderül, hogy alig egy kőhajításnyira a városközponttól - a Kereszt, a Petőfi és a Füredi utcákban nincs az úttesten burkolat, a vízlevezető árkok koszosak, az utcák által alkotott teret pedig felverte a gaz. Ahogy a rendezett és az elhanyagolt városrészek, úgy a város lakossága is elkülönült egymástól. A korabeli kerületi beosztás a kisvárosi nagyzolás szülötte. Az I. kerület a tulajdonképpeni városmagot jelentette. Itt a legtehetősebbek és a legelőkelőbbek laktak. A legszegényebb kerület a Donnerváros (V) és a cseri városrész (IV.) volt. Itt a kis fizetésű munkások és alkalmazottak éltek. Telkeiket az áradó Kapós folyó is gyakran elöntötte. A városi társadalom városrészenkénti elkülönüléséről érzékletesen számol be az alábbi visszaemlékezés: „...A város közepe felé volt a szebb Esterházy utca, úri lakjaival, virágosán. Néhány árnyékos utca vezetett innen a városi parkba. Ez volt az Első Rend: Dzsentrikaszinó, Leánylyceum, Fiúgimnázium. A házakon zöld felfutók futottak fel, úrilakok páfrányosan meg rózsafákkal, a támasztó rudakon színes üveggömbbel. Körülötte volt néhány szebb utca, meg a Fő utca is...a korzó, a jobb üzletek, az élet szíve. Ez volt a Második Rend: még mindig eléggé takaros, de már nem igazán úrias. Onnan, egyre vékonyodó erekben folyt le az élet a Harmadik Rendbe. így a Korona utcán túl a Berzsenyibe is. Innen már utca vezetett a Cserbe. Ez már igazán paraszt-proli volt. A túloldalon, a vasúti hídon túl volt a Donner, majdnemhogy a megengedett határon kívül. Alig ismertük. Ez volt a Negyedik Rend. Isten tudja ki lakta, talán még cigányok is..."

26 A gazdasági válság és az azt követő kibontakozás Kaposvár továbbfejlődését nem tette lehetővé. Pénzügyi lehetőségek és tőkés kezdeményezések hiányában a város látványos külsőségekkel igyekezett felhívni magára a figyelmet. A Kaposvári Hét (pl.: 1934 szept. 2-8.), avagy a Virágos Hét (pl. 1935 júniusában) rendezvény célja az volt, hogy az ország figyelmét Somogyország fővárosára terelje s eszközként a törvényhatósági jog megszerzése érdekében felhasználja. Az említett alkalmak a kulturális és gazdasági egyesületeket, intézményeket is mozgósították. Az anyagi illetve az erkölcsi sikert bizton remélve, szórakoztató programokról gondoskodtak a kedvezményesen ide utazó látogatóknak. Lóverseny, focimeccs, kerékpárverseny, galamblövészet, térzene, virágkarnevál, a „bokréták" népies műsora, a somogyi festők tárlata, avagy épp egyházművészeti kiállítás, divatbemutató, hangverseny, bál stb. szórakoztatta a nagyérdeműt. Ez a parádé bevételt hozott a helyi iparosoknak, kereskedőknek, a város pedig bekerülhetett a köztudatba, tehát létezett. A háttérben azonban súlyos problémák húzódtak meg. Legfőképp a munkanélküliség és a szegénység. A törvényhatósági jogért való küzdelem csak 1942ben járt eredménnyel. A város 1942 június 17-én kelt előterjesztését vizsgálva azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy az reprezentatív szándékkal készült. Büszkén emlegette a város vagyonának növekedését, költségvetésének, háztartásának megalapozottságát, rendezett közigazgatási viszonyait, izmosodó kereskedelmét és iparát, az urbanizáció eredményeit, megyei igazgatási központ mivoltát, karhatalmi bázis szerepét, „politikai érettségét és megbízhatóságát", a lakosság dinamikus növekedését, s végezetül kulturális életének „fejlettségét". Valójában súlyos nehézségekkel küszködött a város úgyszólván valamennyi területen. (Hogy csak a