Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).
írástudók Somogyban a két világháború között 1 (1919-1939) VARGA ÉVA Bevezetés A régi Magyarország állami adminisztrációja és kulturális intézményrendszere is összeomlott 1945-ben, illetve összetört a proletárdiktatúra adminisztratív kényszere folytán. A felülről bevezetett reformok és az erőszakolt, a Szovjetunióból átvett társadalmi és kulturális modellek a magyar társadalom nagy részében ellenérzéseket, majd pedig ellenállást váltottak ki. Ez az ellenérzés és ez az ellenállás a két háború közötti Magyarország megítélését szélsőséges pólusok közé helyezte. A két háború közötti kultúrában és a társadalmi intézményekben egyoldalúan a korszerűtlen - európai mércével is korszerűtlen - intézményrendszert és kultúrát látták, amelynek széttörése igenis jogos volt a proletárdiktatúra eszközeivel. És igenis előnyt hozott a „modernizáció" a magyar nemzet, a magyar társadalom számára. A másik véglet - felnövekedve az ellenérzésekből - az 1948 előtti Magyarországot a nemzet szempontjából is pozitívabbnak ítélte meg, mint az 1949-1990 közötti éveket. Különös helyet foglal el a kérdésfeltevések között a „magyarországi vidék" megítélése. Sokat tudunk a két háború közötti kultúra különböző ágazatairól. A tudományról, az alsó-, felső- és középfokú oktatásról, a művészetekről. Ennek alapján nem jogtalanul állítja művelődéstörténeti irodalmunk: a két háború közötti Magyarország elitkultúrája világszínvonalon állott. De vajon hogyan nézett ki a vidék? Milyen volt a helyi értelmiség színvonala a megyékben, a kis városokban, milyen volt kulturális szerveződési szintjük? Lépést tartottak-e vajon azzal az elitkultúrával, amelyet történeti irodalmunk oly élénk színekkel ecsetelt és ecsetel? És amelyet, mint említettük európai szintűnek állít be. Milyen színvonalúak a helyi értelmiség civil szervezetei, az ott tartott előadások, az általuk kiadott folyóiratok, a bennük megjelent versek, közlemények, amelyeket a helyi polgárság - értelmiség, tisztviselő és kereskedő réteg -, a színvonalas és sovány érdeklődő réteget képező parasztság, munkásság olvasott. Milyen lehetett az ő általános kulturáltsági szintjük? Milyen darabokat néztek a helyi színházakban, vagy mit olvastak ezekről a helyi lapokban? Kérdőjelek ezek, amelyekre történeti irodalmunk még kevés választ fogalmazott meg. Napjainkban az újrapolgárosodás korszakát éljük. A több mint négyévtizedes történelmi kényszerszünet után mintegy Csipkerózsika-álmából felébreszteni kívánt ún. polgári értékekről a ma élő nemzedékek nagy részének már semmilyen közvetlen tapasztalata nincsen. Ajelen időszak a szocialista kor „vidámbarakkos" kényelméhez képest nemegyszer kaotikus állapotként tűnik fel. Egy szürke, de áttekinthető struktúra biztonságos közegét a ködben úszó sokszínűség váltotta fel egy szabaddá vált terepen, de gazdaságilag gyenge talajon. A kultúra működtetéséhez szükséges anyagiak előteremtésében az önkormányzatok segítő szándéka kevésnek bizonyul, az intézmények is „vállalkozni" kényszerülnek. Pályázati lehetőségeket, „szponzorokat", mecénásokat kell keresni, akik nélkül immár ez vagy az a „műsor" nem jöhet létre. Miközben az intézmények talponmaradásukért küzdenek, az állampolgár ebben az elatyátlanított „szép új világban" olykor értetlenül áll egy-egy számára bizarr jelenség láttán: hogy egy magántemetkezési vállalkozó működteti a Somogy Rádiót, hogy a nemrégiben nyílt kis drogériában a tulajdonos ütött-kopott, második világháború előtti szatócsboltot rendeztet be a muzeológussal, s ezt üzleti érdekből teszi, a képkeretező magángalériát létesít, ahol a pazar fogadásokkal egybekötött tárlatmegnyitókon jóval többen vesznek részt, mint a megyei múzeum hasonló rendezvényein. Stb. S az értelmiségi, miközben szakmai feladatait, magasztos szellemi álmait igyekszik valóra váltani, arra eszmél, hogy intézménye anyagi nehézségek közepette ellehetetlenül, összeroppan, az ő tevékenységét pedig a társadalom közönye veszi körül... Somogy és Kaposvár közművelődéséről, szellemiművészeti életéről részint azért írok, mert tudom, hogy a jelen szellemi élete is a régi gondok (anyagiak!) szorításában vergődik. (A koncepciótlanság és a szűklátókörűség is keveset változott.) Másrészt pedig az foglalkoztatott (már a rendszerváltás körüli idők értelmiségi mozgásait nyomon követve), hogy volt-e, létrejött-e a múltban egy olyan helyi értelmiségi tömörülés (vagy legalábbis mag), amely megkísérelte felmérni helyét, szerepét az őt körülvevő világban. Dolgozatomban Somogy szellemi életét egy olyan korszakban vizsgálom, amelyhez már sokféle (elsősorban elmarasztaló) értékítélet tapadt. A Horthy-rendszert a Kádár-éra idején hivatalosan antikorszakként értékelték. Somogy megye korszakomra vonatkozó történetét is e koncepciónak megfelelően dolgozták fel, s így első helyen a munkásmozgalom-történet szerepelt. Ugyanekkor számtalanszor hangot kapott az is (író-olvasó találkozókon, Hazafias Népfront szervezte honismereti előadásokon), hogy az újkori Somogy mindig is Kaposvár-centrikus szellemi életének bázisa az 1904-ben alapított Berzsenyi Dáni1 Az 1997-ben megvédett doktori dolgozat első része
